Ash x Eiji

2 fejezet

Ash-t nem a kórházból, Eiji-t meg simán az utcáról rabolták el. Lee-t meglőtte de csak a súrolta a lábát.

Ash:

Eiji úgy viselkedik, mintha nem történt volna semmi sem köztünk.

-Örülök, hogy elengedett. Nem mondott neked semmit?
-Nem.
-Bocsi. Most mennem kell Ibe-sanhoz.
-Rendben. Szia!

Pár napja olyan érzésem van, mintha követnének. De nem jövök rá honnan. Idegesítő.

Átadtam a Banana Fishről szóló fontosabb papírokat, majd kiléptem az ajtón. Most határozottan hallottam, hogy  honnan jönnek a léptek. Utánafutottam, de csak Eiji-nek mentem neki.

-Nem megmondtam, hogy ne gyere ki egyedül??
-Nyugi... Nem egyedül jöttem. Látod?-mutatott abba az irányba, ahol voltak a többiek.-Csak fánkért jöttünk.
-Jah. Oké.

-Amúgy is meg tudom védeni magam.
-Aha. Persze.-mondtam szarkasztikusan. De amint megláttam az arcát rájöttem, hogy ezt nem kellett volna.
-Rendben. Szia.-megsértettem. Mondjuk meg tudom érteni.
-Várj!-kapok utána-Sajnálom.
-Én is.
-Te mit?
-Nem  mondtam el mindent. A Lee család azt mondta, hogy az ellenséged.

-Aha. És akkor hogyan is szöktél meg? Nem vagyok hülye.-mondtam, látva az értetlen arcát.
-Hát.... Izé... Elengedtek?-na ugye nem hiszi, hogy ezt beveszem?

-Ne hazudj nekem!

-Röviden kisétáltunk a főkapun, és beültünk a kocsiba.

-Kisétáltunk? Beültünk?
-Nem. Csak én.-védekezett gyorsan.
-CSAK AZ IGAZSÁGOT. RÉSZ-LE-TE-SEN!!
-Jó. De előbb üljünk be valahova.
-Ne. Inkább menjünk haza.

-Rendben.

Csináltam szendvicseke, és leültünk a kanapéra.
-Rendben. Kezd.-már nagyon kíváncsi voltam.
-A hírekben bemondták, hogy meghaltál. Na, én nem hittem el. Meg akartalak keresni

. Egy szobában tartottak fogva a 4.-en. Mivel magasan volt az ablakom, ezért kiugrani nem ugorhattam, viszont kitörtem az üveget. Fogtam egy éles darabot és a nyakához tartottam, mivel a csörömpölésre benyitott. Az őreitől szereztem egy fegyvert, és amíg a hátához tartottam kisétáltunk. Beültünk az egyik kocsijába és eljöttem a környékre. Aztán azt mondta, hogy az ellenséged lesz; meg, hogy te simán bemocskolnád értem a kezed, de én érted nem, és, hogy most simán lelőhetném.
-Igen? Aztán?
-Meglőttem a lábát, bár csak súrolta, aztán eljöttem.
-Aha. Tudod rájöttem valamire.
-Igen? És mi az?
-Te tényleg szeretsz.
-Nagyszerű!-csattant fel-Örülök, hogy rájöttél!
-Igazából, szerintem én is téged?
-Ne engem kérdezz. De ez jó! Viszont lehet, hogy csak azért, mert jelenleg én vagyok az egyetlen biztos pont az életedben. De most mennem kell.-itt hagyott. Nem értem miért kérdeztem, ha biztos vagyok benne.

Eiji:

Sajnálom Ash, de most el kell mennem egy időre. Valamit el kell intéznem. Segítek megbosszulni egy anyát, és összehozni két szerelmest. És remélem, ha mindennek vége élhetünk együtt, boldogan. És remélem a végén lehetünk egy nagy közösség. Család. 2 embert meg tudnék menteni vele. Ash-t és Lee-t.

Lee:

-Te tényleg ennyire meg akarsz halni?
-Segíteni fog! Mondta. De most hagyj egyedül.-fokozatosan halkult el.
-Állj! Nem fogom hagyni, hogy megint elmenj. Amikor legutóbb ezt mondtad, az lett a vége, hogy ajándékba adtak egy vén fószernak... Nem foglak megint egyedül hagyni.
-DE! Hagyj.

-Nem.

-Miért?

-Tudod jól. És én ezzel tisztában is vagyok.
-Tudom! De nem lehet.-könnyek kezdték csípni a szememet, pedig már nagyon rég nem sírtam utoljára. Mikor anyámat megölték. Utálok gyenge lenni. De ez most más. Undorító vagyok. Nem érhet hozzám. Mocskos vagyok. Nem is tudja mennyire.
-Miért?-kérdezte, és a következő mondatától potyogni kezdtek a könnyek a szememből. A gondolataimat találta ki.-Mocskosnak érzed magad.-lépett közelebb, bár én még mindig háttal álltam neki.-NEM vagy az. Szerethető vagy. Te nem olyan vagy, mint az apád, és a testvéreid. Te jó vagy. Csak rossz emberekhez születtél. Jobbat érdemelnél.- a végére mellém ért, és átölelt.

Megfordultam az ölelésében. A vállára hajtottam a fejem, és csak álltunk ott.

Sing:

Mást nem csináltam, csak öleltem. Éreztem az éveken át visszatartott könnyeket, ahogy átáztatják a felsőmet. Éreztem, ahogy ellazul, megnyugszik, éreztem a kezeit amik még mindig görcsösen szorították a felsőmet.

Magasabb nálam, viszont törékenyebb. Én akarok az lenni, akire szüksége van. Remélem Eiji tényleg segít neki, és nekem is. Nem akarom elveszíteni.

Szeretem.

Ui: Légyszi mondjátok el, hogy, hogy hívják a kínaiak vezérét? Asszem. Aki átállt hozzá, és még mindig él. Nem jut eszembe a neve...