Marvel one-shots [ᴴᵁᴺ] |✓|

Doctor Strange×Reader - I need a doctor

Y/N szemszöge

Dr. Stephen Strange. Egy ismerős, egy barát. És a legelső és legutolsó szerelmem. Kár, hogy ezt nem tudja.

Most is, csak semmiségekről beszélgetünk, nevetünk. A mosolya, a szemei, a nevetése és az apró hibái, melyeket csak akkor vesz észre az ember, ha nagyon figyelmesen megnézi.

-Te jó ég, mennyire elment az idő! - néztem az órámra. - Ne haragudj, de muszáj haza mennem!

-Ne kísérjelek haza? - kérdezte.

-Nem, még nincs olyan késő, hazajutok - mosolyogtam rá. - Viszlát Miszter Doktor! - nevettem el magam és kiléptem az utcára.

Mindig így hívtam. Ez a megismerkedésünk napján jött. Nem mutatkozott be, így én próbáltam megfejteni a nevét. És ez lett belőle.

Valójában elég sötét volt, és féltem is, de nem akartam vissza menni hozzá. Így elindultam. Próbáltam a jó dolgokra gondolni. Oké, főként Stephenre, de a lényeg az volt, hogy elfelejtsem, hogy egyedül vagyok a sötét utcán. Befordultam a sikátorba, melyen keresztül vezetett az út a lakásomig.

-Mit keres itt egy szép lány ilyen későn? - hallottam meg hangokat magam mögött.

Esküszöm, hogy csak egy pillanatra néztem magam mögé, de amikor visszapillantottam, már körülvettek.

-Kérem, hagyjanak… - estem kétségbe.

-Ugyan kislány… - jöttek még közelebb.

Sarokba szorítottak. Kétségbeesetten kerestem a kiutat. Tapogatni kezdtek, engem pedig egyre jobban elöntött a kétségbeesés. És akkor eszembe jutott. Behúztam az egyiknek, ezzel kis egérutat nyerve. Elkezdtem visszafele szaladni remélve, hogy sikeresen visszaérek Stephenhez.

Már csak egy ház volt, amikor lövést hallottam, majd megéreztem az oldalamban a fájdalmat. A lélegzetem elakadt a fájdalomtól és összeestem.

-Legközelebb nem kezdesz ki velünk - sziszegte egy hang felettem, majd belerúgott az amúgy is fájó oldalamba.

Ezután otthagytak.

Próbáltam rendesen venni a levegőt. A kezemet a vértől áztatott oldalamra tettem és próbáltam felállni. Első próbálkozásom kudarcba fulladt. A második viszont nagyjából sikerrel járt, így a legnagyobb fájdalmakkal az oldalamban megpróbáltam eltántorogni Strange ajtajáig.

Beletelt egy-két percbe, amíg végre nekiestem az ajtónak.

-Basszus Strange - nyögtem.

Próbáltam kopogni, jelezni, hogy szükségem lenne egy orvosra, de legalább egy segítő kézre.

Doctor Strange szemszöge

Valami azt súgta, hogy menjek le és nézzek ki az utcára. Így hát lementem és kinyitottam az ajtót. Egy félájult Y/N esett be rajta.

-Hé, Y/N! Y/N! - szólongattam, miközben összekapartam a földről.

Éreztem, hogy belenyúlok valami ragacsosba. Megnéztem közelebbről.

-Ó, basszus, basszus…

Gyorsan ölbe kaptam és felvittem a vendégszobába. Lefektettem az ágyra és felhúztam a pólóját.

-Mi történt? - kérdeztem tőle.

Ébren volt, de már csak alig-alig.

-Meg… megtámadtak - nyögte ki a fájdalomtól elhaló hanggal. - Stephen… - fogta meg a kezem. - Ki kell szedned azt onnan - mondta nagy nehezen.