The Message [A.F.I.] ||BEFEJEZETT||

§Who is the miserable?§

Ashton szemszög

Miután Chloe elköszönt tőlem, ábrándozva néztem tovább a telefonomat. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a telefonomat kiveszik a kezemből. Hirtelen felugrottam, de tétlenségem miatt, csak bambán álldogáltam.

- Tedd már le ezt a kurva telefont, haver! Folyton csak kockulsz.- kiabálta Michael, aki elvette a telefonom.

- Michael! Add vissza a telefonom!- ugrottam mellé és próbáltam kivenni a telómat a kezéből.

- Nem! Mi olyan fontos, hogy az elmúlt 2 napban, folyton ezt a szart nyomkodod?

- Semmi közöd hozzá! Add már ide!- ugrottam fel Mikey hátára.

- Kivel szoktál traccsolni Ashy?- lökött le magáról, így én a földre estem.

- Nézzük csak meg. Messenger. Utolsó üzenetek.- kezdett el kutakodni Michael a telefonomba.

- Neeee! Mikey tedd le!

- Most mi van? Miket küldözgetsz amiket én nem láthatok? Vagy netalán tán szerelmes vagy? Úúúúhh....ki a szerencsétlen?- bombázott a kérdésekkel.

- Semmit! Add ide!- próbáltam kivenni a kezéből a telefont. Felnyújtotta a kezét, amiben a telefonom volt. Na így tuti nem érem el. Kezdtem el ugrándozni, de még úgy se értem el a kezét.

- Ülj már le Ashton! Meg kell néznem, hogy kit szoktál idegesíteni, amikor nem a mi agyunkat fárasztod!- fogta magát és felszaladt az emeletre. Utána futottam, de mire felértem, beszaladt a szobámba és kulcsra zárta az ajtót.

- Szóval. Utolsó üzenetek Chloe Williams részére. Jaj de édesek. Azt a bevenevet állítottad be neki, hogy Chloe két szivecske. Ez de ari. Ash szivecske. Hohohó....MACSKANŐM. Ashton te megbuggyantál? Ne légy már ilyen tapadós kis pedó.- hallottam szavait az ajtó másik oldaláról. Na annak, hogy nem beszélek Chloeról.....lőttek.

- MICHAEL GORDON CLIFFORD! AZONNAL TEDD LE AZT A RETKES TELEFONT!- kiabáltam neki.

- Szoptad haver! Téged nem csipáz. De engem igen. Nézzük csak meg a profilját. Hhhmmmm csini. Jó fogás Ashy.- az ajtó melletti falnak támaszkodva, ültem és hallgattam, ahogy a legjobb barátom feltárja maga előtt a "magánéletem". A kulcs csörgését hallottam meg, mire felemeltem a fejem, Mikey lépett ki, a szobám ajtaján.

- Miért nem akartad ezt elmondani? Tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz.- ült le mellém Michael.

- Tudom Mikey, de ez nem olyan egyszerű.- mondtam. Csak néztem magam elé, felhúzott térdekkel, ültem a falnak dőlve.

- Miért nem az, Ash?

- Azért, mert már egyiküknek sincs magánélete. Amikor ismerkedni akarunk valakivel, akkor folyton a nyomunkban vannak az újságírók, vagy a rajongók. Ha elhívunk egy lányt vacsorázni, vagy mondjuk sétálni és meglátnak minket, ami egy elkerülhetetlen dolog, hisz nem vagyunk láthatatlanok, lefotóznak minket meg ilyenek. Majd két nap múlva látnak minket egy másik lánnyal, akkor meg azt feltételezik rólunk, hogy milyen kis faszok vagyunk, hogy egyik napról, a másikra váltogatjuk a partnereinket.- borultam ki teljesen, de viszont jogosan.

- Emlékszel mikor még Crystallal csak randiztatok? Egyszer elmentetek moziba és megláttak titeket. Egy hét múlva meg csak azt lehetett olvasni a neten, hogy "MICHAEL CLIFFORD MEGCSALTA A LÁNYT AKIVEL RANDIZOTT!", mert egy másik lánnyal láttak téged az utcán, aki amúgy az unokatestvéred volt. Rengeteg olyan dolgot feltételeznek rólunk, ami nem is igaz.- ekkor már majdnem ordítottam az idegtől. Igen, sajnos mióta kiadtuk a Youngblood c. albumunkat, sok negatív ember ír nekünk, hogy " ezek nem mi vagyunk!" vagy, hogy " nem kellett volna változtatni a stílusunkon, mert ez már szar! ". Nem is gondolnak bele az emberek, hogy ez a pár szó, mennyire is tud hatni a sztárok lelkére. Azóta sajnos nagyon könnyen felkapom a vizet. Pedig az elején azt gondoltam, hogy a rajongók azért rajongók, mert elfogadnak olyannak, amilyen vagy.