SPIDERMAN (JiKook ff.)

5. rész

Szevasztok! Igyekeztem gyorsabban hozni a részt, mint múltkor, viszont nem tudom sikerült-e, mert lusta voltam megnézni, hogy az előzőt mikor tettem fel, csak leültem és írtam. Meglátjuk hogy sikerült! ;)

Ő teljesen hétköznapi viseletben volt, míg én konkrétan szmokingot vettem fel... Úristen... Azzal próbáltam nyugtatni magam, hogy van ezen a Földön még ember, aki még kínosabb szituációban lehet most... De ez nem segített. Remélem később majd csak nevetünk rajta...

-Ömmm, szia Kook, nem tudtam, hogy ez egy ilyen különleges alkalom lesz. Rohanjak haza átöltözni? – kezdte kicsit akadozva a beszélgetésünket.

-Jaj, Szia! Jézus... Nem dehogy, inkább én öltözöm át kicsit visszafogottabb stílusba –hangzott el a számon ez utóbbi mondat, miközben szorosan lehunytam a pilláim, reménykedve abban, hogy így nem égek annyira. Vajon hová tűnt a tegnap esti, önbizalommal teli, alfahím énem?

-Ahogy gondolod... –szinte éreztem magamban, hogy egyre kínosabb ez a szituáció.

-Megvársz? Sietek, maximum 2 perc és visszajövök. –ígértem meg neki, miközben imádkoztam, hogy a 2 perc alatt ne hagyjon itt egyedül engem a kusza gondolataimmal. Csak alig láthatóan bólintott egyet, én pedig már rohantam is a szobámba, hogy villámgyorsan leöltözzek. Ezzel meg is voltam, már éppen félmeztelenül álltam a szekrényem előtt, gondolkodva, hogy mit is vehetnék fel. Esetleg egy sima, egyszerű farmert, egy pólót és egy pulcsit? Vagy fekete farmert? Ahj ilyenkor nagyon örülnék, ha csak úgy megállíthatnám az időt a körülöttem lévő emberek számára, míg nekem ugyanúgy telik, tehát így nekem több időm lesz... Bár az megint csak rossz lenne nekem, mert így viszonylag rövidebb életet élhetnék, mivel, ha folyton ezt csinálnám, akkor gyorsabban is öregednék, mint a többi ember, mivel míg nekem telik az idő, addig nekik nem, így ez egy rossz ötlet, ami hosszas gondolkodás után lehet, hogy paradoxonhoz fog vezetni. Milyen is lenne, ha mindig megállítgatnám az időt, így kb. 5 év múlva már olyan öreg lennék, hogy jobb helyem lenne a temetőben, mint az élők sorában?

És Nobelt nekem, hogy amíg öltöznöm kéne, nekem PONT ILYENEKEN jár az agyam... Mondhatom fasza gyerek vagyok.

-Jól vagy? Azt hittem bajod esett, mivel már legalább vagy 10 perce állok az ajt.... –na igen. Ki találja ki, hogy ez után mi fog történni? Jimin bejött a szobámba... Míg én éppen hogy csak egy szál boxerben álltam a szekrényem előtt.

Egyedül az vigasztalt, hogy ki vagyok gyúrva, így a már szexi izmaimat láthatja.

-Uhh Jimin, én nagyon sajnálom, csak hááát, nem tudtam eldönteni mit vegyek fel. –kezdtem bele a mentegetőzésbe, míg ő csak vöröslő fejjel állt mellettem. Úgy voltam vele, hogy hát egyszer élünk, megint megpróbálom előhozni a dominánsabb énemet. –De tudod, örülnék, ha valaki segítene... -mondtam, majd megragadtam a csuklóját és a szekrényem felé húztam őt is, egészen olyan közel magamhoz, hogy szinte egymásnak simultunk. –Látod ott azt a szexi bőrgatyámat? Mit szólnál hozzá? –súgtam a fülébe.

-Hát... tudod... jól van vedd azt. De... tudod ez nekem egy kicsit...

-Tudom mire gondolsz, éppen ezért veszem majd fel azt -suttogtam újra a fülébe.

-Asszem... nekem el kell... elmegyek mosdóba... -dadogta olyan arccal, hogy még a vér skarlátvörös színével is versenybe szállhatna, akkor is Chim nyerne.

-Rendben, addig én felöltözöm... Vagy vacsorázzak veled esetleg egy szál alsóban? –vontam fel a szemöldökeimet egy mosoly kíséretében... Lehet, hogy ő nem élvezi annyira ezt a játékot, de én nagyon is...

-Csak... Öltözz fel, mire visszaérek... -mondta akadozva, majd a szó szoros értelmében véve eltűnt.

Elhatároztam, hogy nem baszakodok tovább, hanem végre felöltözöm. Felkaptam a bőrgatyát, beletűrtem az egyik fehér pólómat, majd mentem is ismét az étkező irányába, hogy ott várhassam Jimint. Helyet foglaltam a széken.

Nem is kellett olyan sokat várnom, végül idetalált. Egyébként komolyan mondom, megfordult a fejemben, hogy mi van, ha azt mondta mosdóba megy, közben meg valahogyan kimászik a fürdőszoba ablakon, mert annyira megijesztettem? Na akkó' miva'? De örülünk, hogy nem így történt, mert ha így történt volna, már felkötöttem volna magam, hogy hát hogy lehetek ekkora tuskó barom.

Ő is helyet foglalt közvetlenül előttem, majd megkértem, hogy szedjen az ételből.

-Nem kóstoltam meg, de azért remélem jó lett, te is tudod, hogy nem vagyok egy konyhatündér. –nevettem fel.

-Hát igen, Jint kellett volna hívni, hogy főzzön, de ő egyrészt Koreában van, másrészt meg biztos lett volna ennél jobb dolga is. –nevetett fel ő is.

-Főleg most, hogy ott van neki Namjoon... –húztam fel a szemöldököm huncut módra. Hát igen... Jin sem egészen heteroszexuális, de elfogadjuk, és szeretjük őt, úgy ahogy van. Ettől lesz barát a barát.

-Tényleg el is felejtettem említeni, hogy a te anyukád és apukád is és az én szüleim is várnak vissza minket Koreába egy hétre a téli szünetben. Mondták, hogy adjam át neked. –mondta. Arról még valószínűleg nem beszéltem, hogy miután elvégeztük az iskolát, beleértve az egyetemet is, elvileg utazunk vissza, haza. Mi csak tanulni jöttünk ide (Lecc lörn :3 XD). A legtöbb ismerősünk Koreában lakik, nekem May néni az egyedüli kapocs, ugyanis kiköltözött Amerikába, így most ő viseli a gondomat. Jiminnel pedig mindig is jóban voltunk, ugyanis kisgyermekkorom óta ismerem.

Egyébként hozzám képest a kaja égészen ehető volt... Már a negyedik falatot kaptam volna be, amikor valami különös, ugyanakkor rossz érzésem támadt. Nem olyan, mint mikor a lányok úgy indulnak el otthonról, hogy bedugva hagyták a hajvasalót, és érzik, hogy valamit elfelejtettek. Ez nem olyan hiányérzet. Inkább amolyan megérzés, hogy valami rossz fog történni. Ezt is be lehet tudni annak, hogy az a hülye pók megcsípett, ezért biztos valami mellékhatás, de akkor sem hagyott nyugodni a dolog. Lehet, hogy történni fog valami? Esetleg már meg is történt? Vagy mi van? Én sem tudom, remélem csak mellékhatás.

Ha tetszett akkor nyomj rá egy vote-ot és kommentelj! :) Hamarosan folytatom...

xoxo:army239000