He's so Beautiful ; ✓

VIII.

T A E H Y U N G

Jungkook ajkai forróak voltak. Olyan édesek és puhák. Kezei lecsúsztak a derekamra, s úgy húzott közelebb magához. Beleremegtem érintésébe. Minden egyes mozdulatától a hideg kezdett el futkosni a hátamon.

Mikor elvált ajkaimtól, szemeit továbbra is csukva tartotta. Percekig csak bámultam porcelánszerű bőrét, várva, hogy rám nézzen, azokkal a gyönyörű íriszeivel.

- Taehyung.. - szólított meg, miközben lassan elnyitotta pupilláit. - Ugye aludhatok ma nálad?

- Persze! - kezdtem el hevesen bólogatni. Jungkook elnevette magát, majd újra ajkaimra hajolt, azonban most csak egy apróbb puszit hagyott ott. - Kérek a bátyámtól neked ruhát, nem hiszem, hogy az én cuccaim jók lennének neked.

- Meglátjuk. Először nézzük meg a te cuccod. - vigyorgott rám perverzen.

- Gyere.. - forgattam meg szemeim, miközben arcom megint lángolni kezdett. Kiválasztottam neki egy viszonylag nagyobb pólót. Jungkook ott, közvetlen előttem ledobta magáról az addig viselt fekete pólóját, majd áthúzta nyakán a tőlem kapott ruhadarabot.

- Ez jó lesz, köszi. - simított felkaromra. Megremegtem, majd szégyenlősen lehajtottam a fejemet. Ujjaim kezdtem el tördelni, miközben a puha, szürke színű szőnyegem vizslattam.

- Jungkook.. - suttogtam. Még mindig elég sokkos állapotban vagyok a tökéletes felsőteste látványától.

- Mi az? - nyúlt ujjaival állam alá, hogy felemelje fejemet. Mélyen a szemébe néztem, amitől csak még jobban melegem lett.

- S-Semmi.. - dadogtam. Lehunytam a szemeim, s próbáltam zaklatott szívverésem rendezni. Ami, valljuk be, rohadtul nem sikerült. Jungkook mellett nem tudok józanul és nyugodtan megmaradni.

De nem bánom. Örülök, hogy akkor bementem abba a kávézóba és első pillantásra beleszerettem a nyuszi arcú barista fiúba. Kimondhatatlanul hálás vagyok Jungkook legjobb barátjának, amiért rávette, hogy közeledjen felém. És iszonyatosan boldog vagyok, amiért a kávésfiú is hasonló érzéseket táplál irántam.

- Elbambultál hyung. - döntötte oldalra a fejét, miközben önelégülten elvigyorodott. Megfogtam a kölcsönadott pólóm nyakát, majd magamhoz húztam. Ajkaim az övének nyomtam. Vágytam már a csókjára. Újra érezni akartam édes párnáit az enyémeken.

Jungkook ajkaira sunyi mosoly kúszott, miközben én ujjaimat sötét tincsei közé vezettem. Olyan cseszettül puha a haja. Nem tudom magamban sem tisztázni, hogy mennyire tökéletes ez a gyerek.

Mikor elhúzodtam ajkaitól, kezeim fürtjei között hagytam. A hosszabb tincseket feltekertem ujjaimra, s mosollyal az ajkaimon vizslattam tekintetét.

- Jungkook! - szólítottam meg hirtelen, mire a fiú kérdőn felvonta szemöldökét. - Szeretlek!

Jungkook szájára egy féloldalas, eszméletlenül édes görbület kúszott, miközben homlokát az enyémnek döntötte.

- Én is szeretlek Taehyung. - suttogta párnáimra. Felkuncogtam, majd fejemet a nyaka és a válla közti részbe temettem.
Életemben először éreztem, hogy végre valaki őszintén szeret. És ez nagyon boldoggá tett. - Olyan gyönyörű vagy TaeTae.

- N-Nem is.. - válaszoltam hebegve. - Aranyos ez a becenév.. Tetszik.

- Akkor jó. Mert mostantól így foglak hívni. - kezdett el nevetni. - És de. Gyönyörű vagy. A hajad olyan puha és aranyos. A szemeid olyan szépek. Mindig ragyognak, mikor belépsz a kávézóba. Aranyos vagy, mikor zavarbajössz. Az egész lényed olyan csodálatos.

- T-Tényleg így látsz engem? - kérdeztem meghatottan. Jungkook csak bólintott, mire én a nyaka köré fontam karjaim, s az ölébe ugrottam. - Köszönöm.

- TaeTae.. Semmit sem kell köszönnöd. - nevetett Jungkook, miközben combomnál fogva tartott meg. Boldogság öntötte el az egész testem, miközben Jungkook erős karjai között voltam. Az illata, a szívverése, a légzése egyfajta biztonság érzetet kelt bennem. Mellette biztonságban vagyok.

the end.

[cyy 20181022-20181029]