Marvel one-shots [ᴴᵁᴺ] |✓|

Robert Downey Jr.×Reader-Ismeretlen

Y/N - te neved

Mindig is imádtad a bulikat. No nem azért mert leihattad magad, meg zúg a zene. Nem, dehogyis. Azért imádod, mert táncolhatsz. Önfeledten. És úgy, ahogy akarsz, akivel csak akarsz.
Ez viszont más volt. Dühös és csalódott voltál. A „legjobb barátod” kicseszett veled. De nagyon. Csalódtál benne. Nem bírtad elhinni, hogy képes volt ezt tenni. Tudtad, hogy nem szabadott volna… de megtetted. Elmentél egy buliba. És most nem azért, hogy táncolj. Be akartál rúgni, hogy pár órácskára elfelejthesd őt és bármit csinálhass.
★★★★★★★
Élvezted, ahogy az alkohol végig égeti a torkod. Már nem is tudod, hogy hányadikat ittad. De az biztos, hogy eléggé becsicsentettél ahhoz, hogy jól érezd magad. A fejed kellemesen zsongott és már nem zavart a hangosan dübörgő zene. A fények villogtak, az emberek táncoltak, de te csak ültél a bárpultnál és nézted a környezezedet, miközben lassan ittad az alkoholt.
-Mit keres itt egy ilyen szép lány ebben az őrült buliban? - kérdezte valaki.
Feléfordultál. Megdöbbentél, de az arcod kifejezéstelen maradt.
-És mit keres egy milliomos egy ilyen olcsó helyen? - kérdeztél vissza, visszafordulva az eredeti irányodba.
-Ez az egyetlen hely, ahol nem keresnek. Ennyi - mondta és lefogta a kezedet, ahogy újra a szádhoz emelted a poharad és nem engedett többet inni. - Szerintem éppen elég volt az alkoholból. 100%-ig biztos vagyok benne, hogy senki nem ér meg ennyit.
Dühösen fordultál felé.
-Szerintem én is el tudom dönteni - sziszegted, majd kiszabadítottad a kezedet és lehajtottad az utolsó kortyokat.
Ez aztán végre teljesen kiütött. Az utolsó teljes pillanat, amire emlékeztél az az, hogy valakinek az ajkai az ajkaidra tapad.
★★★★★★
Hatalmas fejfájással ébredtél. Megérted kinyitni a szemed. Pár pillanatig fel sem fogtad, hogy egy ágyban vagy, puha párnák közt. Aztán, mint villámcsapás ért a felismerés. Ijedten fogtad meztelen testedhez a takarót. Magad mellé néztél. A sötét hajú férfi még melletted feküdt és békésen aludt. A fejed zúgott és gondolatok cikáztak a fejedben. Egy név jutott eszedbe. Robert Downey Jr. A Marvel filmekből ismert Tony Stark megtestesítője. Ismét az alvó férfira néztél. Barna haj, izmos test… Más nem jutott eszedbe, csak ő. Emlékek villantak be. Az első éjszakád. És egy ismeretlen férfival történt. Ijedt voltál és haragudtál magadra. Hogy lehetett annyi eszed, hogy teljesen részegre leittad magad? Hogy tehetted meg azt, hogy lefeküdtél egy ismeretlen férfival?
Tovább nem jutottál a gondolatmeneteddel, mert az eddig alvó ismeretlen megmozdult. Ijedten néztél felé. Megfordult és kinyitotta a szemét.
-Nem harapok, ne nézz így rám - morogta.
-Mi… mi történt? - kérdezted.
-Hát… - kezdte habozva és te egyből tudtad, hogy megtörtént.
-Nee… ne… - temetted a térdeidbe a fejed.
-Tulajdonképpen ez a te hibád - mondta.
-Az enyém? Nem voltam beszámítható állapotban! Mégis, hogy lett volna az én hibám? - kérdezted.
-Talán nem kellett volna annyit inni! - csattant fel.
-Legalább védekeztél? - kérdezted feladva a vitát.
-Nem tudom! Talán… - gondolkodott el.
-Hát ezt nem hiszem el! - fogtad a fejed.
-Kevés esélye van, hogy bármi is történjen - próbált nyugtatni.
-A világ leghülyébb emberével felüdtem le legelőször - morogtad, miközben az orrnyergedet dörzsölted.
-Ez volt az első? - nézett rád Robert.
-Igen - néztél rá.
-Ha ez megnyugtat, fantasztikus voltál - mondta.
-Nem nagyon. De kösz… azt hiszem…
A fél napot végigbeszélgettétek az ágyban ülve. Igen, meztelenül, de nem érdekelt titeket. Jobban megismertétek egymást. Megnyíltatok egymásnak. Aztán, ami kirángatott titeket ebből a nyugalmas állapotból az Robert telefonja volt.
-Sajnálom, muszáj ezt felvennem - nézett fel a telefonjából Robert.
-Csak nyugodtan - biccentettél mosolyogva.
Robert felállt és felvette a telefont.
-Igen?… Igen… Hogy mi?! Várj, Chris, hogy mi?… Nem, nem Chris! Ez nem így megy! Nem, nem érted! - rázta a fejét Robert, majd egy pillanatra lefogta a telefon mikrofonját és rád nézett. - Bocs, csak egy pillanat, rendben? - kérdezte bocsánatkérően.
Lebigyesztetted a szádat, mire mosolyogva nyomott egy rövid csókod az ajkadra és egyet kacsintva kiment a szobából. Vörös fejjel dőltél vissza a puha párnák közé. A délelőtt alatt szépen lassan beleszerettél a nagy Robert Downey Jr.-ba és tulajdonképpen nem is bántad. Élvezted a vele töltött időt és lévén, hogy nagy fanja vagy a Marvel filmeknek a benned lévő fangirl sem nyugodott.
-Y/N? - rángatott ki a gondolataidból Robert hangja.
-Igen? - ültél fel.
-Mi lenne, ha elmennénk valahova ebédelni? - kérdezte mosolyogva.
-Mint egy randi? - vontad össze a szemöldököd.
-Akár - vont vállat.
-Hmm… lássuk csak. Ma van 16.-a hétfő. Ami azt jelenti, hogy… - tettettél gondolkodást csak, hogy húzd Robert idegeit. - Nem, nincsen semmi dolgom. Persze, hogy megyek - nevetted el magad Robert arckifejezésén.
-Szuper! - ugrott rád.
-Az - nevettél.
-Bár jelenleg szívesen maradnék itt, csak így, mesztelenül melletted - ölelt át.
Nem válaszoltál semmit, csak a nyakába temetted a fejedet. Robert fordított a felálláson és így a mellkasán feküdtél, ő pedig a hajadat simogatta.
-Szeretlek Robert - motyogtad a nyakába.
Robert lefagyott, de te is. Hirtelen és ijedten ültél fel.
-Sajnálom, én nem… - kezdtél el szabadkozni, de Robert megfogta az arcod és megcsókolt téged.
Döbbenetedben először nem csókoltál vissza, de aztán, amikor el akaet húzódni a hajába markoltál és vissza csókoltál. Ahogy az idő telt, úgy lett a csókotok egyre hevesebb. Robert egy pillanatra elhúzódott.
-Nem muszáj - mondta lihegve. - Még meg tudunk állni.
-Erre már emlékezni akarok - mosolyodtál el.
És… hát igen. Történt ami történt. És hát mondanom sem kell, hogy az ebédetek vacsorára tolódott, de egyikőtök sem bánta, jól elvoltatok, ha érted mire gondolok 😉. Plusz a nap végére így is - úgy is Robert barátnőjének tudhattad magad. Szóval… minden jó, ha a vége jó. …Vagy mégsem?

Bónusz jelenet
-Megmondtam, hogy gond lesz - nyögted dühösen. - Baszd meg magad Robert.
-Ne aggódjon, ilyenkor olyanokat mondanak, amiket nem gondolnak komolyan. A fájdalom - magyarázta az orvos.
-Soha többet nem érhetsz hozzám - morogtad.
-Jól csinálod, bébi. Gyerünk Y/N - simogatta a kezedet.
-Utállak Robert - kiáltottad és végre meghallottad a sírást.
A sírást, melyért elég rendesen megszenvedtél. A sírást, mely megváltoztatta az életeteket.
Hatalmas levegőket vettél és próbáltál minél több energiát visszanyerni.
-Sajnálom szerelmem… - suttogtad.
-Megcsináltad Y/N. Olyan büszke vagyok rád - csókolt meg, könnyekkel a szemében. - Annyira büszke.
-Nos? Mi lesz a neve? - tette le a mellkasodra a gyereketeket.
Roberttel egymásra néztetek.
-B/N - mondtátok egyszerre.

(Bocs, ez lemaradt😂😉💜)

Hey! Sikerült, megtaláltam a füzetemet és be tudtam fejezni! AnironRtfalvi remélem tetszett és mégegyszer bocsi, hogy csak most tudtam megírni. Rosszul érzem magam emiatt. De remélem tetszett!💜