Sötét vágyak +18

1.

Hol is kezdjem a történetem? Talán az lesz a legjobb, ha bemutatkozok. Szia, a nevem Madison Peterson az ismerőseimnek csak -M. Átlagos 17 éves gimnazista. Szinte mindenből kitűnő vagyok kivéve a matek az számomra kínai, örülök ha nem bukok majd meg év végén . A hobbim a rajzolás IMADOM, az életem maradjunk ennyiben. A külsőmről tudni kell, hogy nem vagyok egy alacsony lány 173cm magas vagyok. Aminek nem annyira örülök szívesebben lennék egy 8 centivel kissebb. De ez csak egy álom marad ahogy az is, hogy bomba alakom legyen, de ahhoz tenni is kellenne én meg túl lusta vagyok ebből a szempontból. Inkább valamelyik kedvenc helyemen olvasok vagy művészkedem mint, hogy sportoljak valamit. Meg lekellenne mondani a finomságokról és én túlságosan is szeretem a hasam. Én meg a kaja elválaszthatatlanok vagyunk. De én úgyse az alakommal fogok hódítani, ha már hódítók (amit kétlek mert számomra a fiúk rejtélyek ezért is mondtam le róluk, nekem nem kell egy pasi se egy jó darabig az már biztos) azt gyönyörű zöld szememmel vagy az "intelligenciámmal" fogom tenni. Na de ennyit a "nagy" pasizási terveimről. Még annyit, hogy anyukámmal és apukámmal élek egy aranyos kertes házban, amitől nem messze van egy gyönyörű park, ahol kezdődött az egész történet.

*parkban

Mint mindig most is suli után egyenesen a parkba mentem és a kicsi névre szóló padomra leültem. Ennek a helynek külön története van számomra. Egy perverz bácsi aki mindig minden lányt úgy megnézet, hogy majd kiesett a szeme. Az én padomat akarta kukkoló bázisnak. Én meg egyszer besokaltam fogdtam oda mentem és elküldtem a melegebb éghajlatra a legnagyobb tisztelettel ahogy tudtam. Miután elmondtam neki a véleményemet fogadta felállt és azóta nem is láttam. Ezek után körülnéztem és mindenki engem nézett, néhányuk szemében hálát láttam még másokéban mi a francokat csinálok az öreg emberrel . Ezt az élményt úgy gondoltam meg kell örökíteni ezért szignáltam a padot ( meg azért is hogy legyen egy saját névreszóló ülőhelyem és ha valaki ide ül mondhassam: -bocs de foglalt). Na de egy kicsit elkalandoztam ott tartottam, hogy helyet foglaltam és nekiálltam olvasni. Arra lettem figyelmes valamiért nem látom a betűket tisztán. Olyan sokáig olvastam, hogy rám sötétedett. Gyorsan elindultam haza fele de nem tudtam lerakni a könyvet mert éppen egy izgalmas résznél tartottam ezért útközben is bele bele pillangatam. Aztán egyszer csak neki mentem valakinek vagy valaminek és segre estem pluszba minden kiesett a kezemből, mint a filmekben minden szanaszét repült. Beleértve a könyv is és pekkemre nem jegyeztem meg hogy hányadik oldalon tartottam. Persze ez már csak az én formám. Amikor felnéztem egy fiú állt ott. Körülbelül 180 cm magas, gyönyörű rikító kék szemét a sötétben is láttam, a haja olyan szép fekete dús volt. De ami nagyon tetszett rajta az a száj pc-je volt olyan jól állt neki. Ahogy szemeztem a szájával azt láttam hogy elmosolyodott. Majd azt mondta:

-Nézd már merre megyész kicsi csillag!

Én meg csak meglepetten néztem rá. Ő az a tipik rosszfiú akivel soha nem kezdenék beszélgetést és most se fogok szóval felpattantam majd ott hagytam egy szó nélkül. Siettem haza most már a lábam elé nézve. Amikor oda értem felszalattam a szobámba. Egy pillanatra eltűnődtem azon hogy vajon bunkó voltam. Áh én soha ( na jó talán egy kicsit) de nem számít úgy se találkozók vele többet. Aztán ezeket a gondolatokat elhessegetve nekiálltam bepakolni holnapra a suliba. Nagyon remélem nem fognak a tanárok kinézni maguknak. Bár kit érdekel okos vagyok egy kis egoval megspékelve.

Másnap alig tudtam felkelni mert hajnali egyig fent voltam nem jött állom a szememre össze vissza cikásztak a gondolataim. Az egyik pillanatban a kajára gondoltam a másik pillanatban is mí meglepően megint a kajára. Ezért meglátogattam a hűtött és ettem egy keveset. Majd elkapott a kajakóma és se kép se hang kidőltem mint egy krumplis zsák. Reggel elmentem a suliba és nem nagyon emlékszem mi volt ott mert ahol tudtam aludtam. Röviden egy átlagos sulis napom volt. Majd egyenesen haza mentem most kivételesen mert tanulnom kellett matekra. Azt mondta Magdolna tanárnő ha nem szedem össze magam meghúz belőle. Akkor én is szívesen meghúztam volna neki egy két dolgot. De csak bólogattam mint azok fura bólogatós kutyák a kocsikban. Amikor othon beléptem az ajtón anyum a kezembe nyomott egy tányérnyi sütit.

Anya: Vidd át az új szomszédoknak, kérlek.
Én: Kiknek ?
Anya: Na látod lányom ezért lenne jó ha néha ithon is lennél nem csak a parkban. Vagy tudjam én hol.
(Nem volt semmi kedvem meg matekot is tanulnom kellett szóval csak annyit mondtam )
Én: Paszolom (majd vissza adtam a sütit)
Anya: Ha nem viszed át most azonnal elveszem a telef.....

Ahogy elkezte kimondani ezt a szót tudtam mit kell tennem. Kikaptam a finomságokat a kezéből aztán rohantam a szomszédba amilyen sebesen tudtam a "fitt" lábaimmal. Mert hát igaz imádok rajzolni, olvasni és egyébb más dologgal elfoglalni magam de én is csak tini vagyok és a telom nélkül nem tudok élni. Becsengettem reménykedve senki nincs a házban és amikor megláttam azt aki kinyitotta az ajtót majdnem dobtam egy hátast.