Play with Me [Park Jimin ff.] - Befejezett

1.

[Elöljáróban csak annyit szeretnék mondani, hogy ez a sztori egyetemen játszódik, mégis úgy működnek a dolgok, mint egy középiskolában. Akit ez a kavarodás zavar, attól elnézést kérek~]

Jimin pov's

Az élet egy játék, és te magadnak alakítod. Te döntöd el, mi legyen a következő lépés, hogy kikben bízol meg, és ha elbuksz, hogy kit hibáztatsz. Mindenről te döntesz. Legalább is nekem mindig is ezt mondták. Ezért így élek, mai napig, és meg vagyok elégedve a teljesítményemmel.

Park Jimin vagyok, most lettem másodéves, azaz két napja. Két kurva napja kezdődött a suli, de nekem már elegem van. Az egyetlen mentsváram a kollégium, és az ottani haverok, akik hülyéskedésben ugyan olyan elborultak, mint én. Most jelenleg 5 perc múlva lesz éjfél, de mi ahelyett, hogy aludnánk, kint ácsorgunk, és röhögünk a saját nyomorunkon. Valamint a briliáns ötleten, miszerint dobáljuk meg az ablakokat ördög patronnal. Taehyung széles vigyorral az arcán emelte fel feje fölé hosszú kezeit, hogy a markában tartott két kis összecsomagolt robbanó anyagot az egyik üvegnek dobhassa. Jó nagyot csattan, de nem okoz károkat. Sajnos ennek az életnek is megvannak a hátul ütői, miszerint ha a szinten rongálódik valami, ha megtalálják a tettest, ha nem, mindenki fizeti a kijavítását. Szerencsére a szobákra ez nem igaz, mivel egyágyasra vannak berendezve. Ha elbaszol valamit, te fizeted.

- Jimin.... fázok! - simított végig karomon AhRo, amitől nekem is libabőrök keletkeztek a bőrömön. Nem mondom, hogy hideg van de.. fogalmazzunk úgy, hogy nincs melegem.

- Vedd fel ezt és kussoljál. Az kéne, hogy a hangod miatt lebukjunk. - dobta neki kabátját az egyik tag, akit néha lehoz Tae haverja. Igazából lent vagyunk vagy 10-en, de én csak őt ismerem, valamint ezt a csajt, aki első év óta úgy rám van akaszkodva, mintha a pasija lennék. Gondolom, ő ezt hiszi, pedig soha egy ujjal se értem úgy hozzá, hogy azt félre tudja érteni. Mindig koslat utánam,é s lesi minden kívánságomat. Néha eléggé irritáló, de megtanultam már levegőnek nézni.

A többiek hangos nevetése visszhangzott a kollégiumok falán amik körül vettek, pedig pont most mondták, hogy nem akarnak lebukni. Eléggé pihent agyúak, de ez ellen nem lehet mit tenni. Taehyung példájára mindenki markolt egy keveset a zacskóból és mintha csak háború lenne, úgy pattogtak az üvegen a kis patronok. Erre tuti, hogy mindenki felkel. Az egyik fának dőlve nevettem rajtuk, mikor kivágódott fentről az egyik ablak. Mindenki felnézett, mivel megijedtünk, hogy tanár az, de én tudtam, hogy az az én szintemen van. Kis idő múlva egy kéz nyúlt ki az ablakon, majd ha jól láttam a felmosó vödörbe engedett vizet lezúdította a srácokra. Volt, aki telibe kapta, de voltak szerencsések is, akik csak pár cseppet. Kiléptem a sötétből, hogy felnézzek, de csak annyit láttam, hogy visszazárja az ablakot. Biztos vagyok benne, hogy az a szoba azon a szinten van, ahol én is vagyok..

- Te haver... ki az az ember melletted? - csapódott mellém Taehyung. Ő a szerencsésebbek közé tartozott, mivel nem tocsogott a vízben. Viszont a kérdés jogos, ugyanis az a szoba pont mellettem van. Beköltözött volna egy elsőéves? Eléggé tökösnek kell ahhoz lennie, hogy leöntse a nagyokat. Azt hiszem itt az ideje egy év eleji gyűlésnek, még a szecskaavató előtt. Alig várom már, hogy lássam őket, ahogy letörjük a magabiztos szarvaikat. Az idei mindent vinni fog, mivel mi találjuk ki nekik a feladatokat. Az osztály pedig olyan perverz, mint egy +21 karikás pornófilm.

- Azt hiszem, ez a végszó. - indultam meg a fal felé, hogy bemászhassak az ablakon. Még elsőbe loptuk el az alsó szint kulcsát, valamint a legutolsó szobáét is, hogy lemásoltassuk. Tudtuk, hogy kelleni fog, mivel a kaja még csak borzasztónak se mondható olyan szar, így már akkoriban is kimentünk egy éjjel-nappaliba, vagy beültünk egy jó pizzára. Amint a szobában voltam felhúztam AhRo-t is, mivel pont nincs kedvem a rinyálását hallani, majd elküldtem aludni, ő pedig mint egy engedelmességre nevelt kutya már húzta is el a csíkot. Észrevétlenül felsurrantunk a szintre be egyenesen a szobánkba. Gyorsa átöltöztem, majd behúztam a függönyöket és ledobtam magam az ágyra. Lemerült telefonomat feldugtam a töltőre, hogy holnap tudjak miről zenét hallgatni unalmas perceimbe, és a plafont bámultam. Meg kell tudnom, ki van mellettem, aki leöntötte a többieket. Eszembe se jutott volna, hogy pont erre a szintre költözött, elvégre itt csak másodévesek és harmadévesek vannak.