Play with Me [Park Jimin ff.] - Befejezett

49.

- Na, most már aztán egyél! - dobta le az ágyra MoRa a megpakolt szatyrokat. A péksütik jellegzetes illata azonnal megcsapta orromat, hasam pedig enyhe morgással jelezte, hogy a lánynak bizony igaza van, mivel ez lesz a második nap, hogy nem vittem be táplálékot a szervezetembe.

- Nem vagyok éhes...

- Nem a fa... Egyél baszki! - pufogta ideges fejjel, majd kivett egy virslis kiflit a szatyorból, és úgy ahogy van benyomta a számba, amit engedelmesen kinyitottam, hogy ne a fogamon préselje át. - Holnap pedig bemész tesire.

- Megy a halál. - mondtam teli szájjal, ami miatt nem értett egy szót se, így lenyeltem, és újra ismételtem a mondatot. - Holnap egybevont tesi lesz.

- Tudom, de osztályozzák a magasugrást, és az egy dolog, hogy a játékot kihagyod, de ezt nem fogod! - dorgált meg ujjaival, majd szigorúan nézett a kezemben levő kiflire, amiből csak egyet haraptam eddig.

Megettem, hogy lenyugodjon a lelke, de többet nem kívántam, holott a szatyorban volt még bőven kaja. Lassan ideje lenne valami megoldást találnom erre az állapotra, mert nem lakhatok itt örökre. Biztos őket is zavarom már, csak nem mondják, V pedig örül, hogy MoRa vele alszik, már amikor itt van, mivel mióta ,,átköltöztem" Jiminnél tanyázik, de azért gondolom, van más tervük is éjszakára, ami miattam nem válhat valóra. Azt hiszem, ideje lesz lépnem, és tényleg bemennem órára.

Jimin pov's

- Na, tudjuk le ezt a magasugrást. Akkor névsor szerint haladjanak! - adta az utasítást a tesi tanár, miközben leült a radiátort közre fogó rácsra. Még jó, hogy a végén vagyok, így egy ideig nyugtom lesz.

A diákok szépen lassan felálltak, és nagy nehezen kiderítették, hogy mikor ki jön mivel a két osztályt össze kellett hozni, de viszonylag gyorsan megoldották. Mikor MiMi következett, elkapta a tekintetemet, és egy kacsintás kíséretében futott neki a lécnek, amit természetesen át is ugrott. Sose adja fel..

Direkt nem álltam fel, hanem megvártam, míg az ötös szintig felhúzzák a lécet, hogy ne fárasszam ki magam feleslegesen. Bár alacsony voltam, az elrugaszkodással sose voltak gondok, így elég magasra tudok ugrani, ha rendesen neki tudok futni.

- Állj! - üvöltött a tanár, hogy mindenki meghallja. - Hol van Serenn? Nem diktáltátok be hiányzónak.

- Senkit de érdekel, az a nő. - nevetett fel mellőlem MiMi, viszont amint ezt kimondta a másik oldalamon ülő lány elmormolt egy ,,kussolj már"-t, a lánynak címezve, aki nem hallhatta a terem zaja, és a hangszíne miatt.

- Itt vagyok. - hasított át a termen egy ismerős hang, aminek először nem is akartam hinni. Mindenki az ajtó felé nézett, ahonnan Serenn céltudatosan, és büszkén indult a terem másik oldalába. Megállt és a tanárra nézett, aki csak bólintott egyet, jelezve, hogy indulhat. Kissé befeszülve ültem a padon, szinte ugrásra készen, ugyanis az a magasság, ahol most a léc van, a fiúknál jelenti a legjobb jegyet, tehát ha le kéne vezetnem, akkor ez a lányoknál már a két ötöst jelenti, ami szinte lehetetlen.
Serenn nagy levegőt vett, majd fújta ki azt száján, mintha csak magát nyugtatná.

Dobbantott kettőt lábával, és nekiiramodott az ívnek, amin futni kell. Tudta, hogy esélye sincs a rendes technikával, így mikor lábai eltávolodtak a földről hátra vetette fejét és megemelte csípőjét, hogy hanyat fekvő pozícióban repüljön át a léc fölött. Számomra lelassult minden, és csak a lány maradt előttem.

Tökéletes volt. A délelőtti napfény lágyan sütött be a piszkos ablakok üvegein, ezzel enyhe fehér színt varázsolva a terembe. Minden egyes levegőben szálló porszemet láttam, ahogy megcsillannak a lány körül, ezzel kölcsönözve neki egy még gyönyörűbb képet. Fekete haja kuszán fogta körbe testét ameddig leért a lendület miatt, tengerkék szeméi pedig izgatottan csillogtak, ahogy még a levegőben lepillantott a lécre, hogy átugorta e. Kezei a levegőben kecsesen suhantak, mintha csak kapaszkodót keresnének a nap által rajzolt fény oszlopon.