Éjféli gyilkosok

9:21 A popzene átka

A sir belépett a kevésbé megvilágított helyiségbe. Tudta, hogy engedély nélkül van itt, de ez sem zavarta. Körbesandított. Senkit sem vett észre. Megnézte a jegyeket. Jobb oldali erkélyre szóltak. Mindenfelé szétszórt popcorn maradványok hevertek. Arthurnak eszébe jutott egy szójáték a popcornról és a popkoncertről. Ezen mosolygott egy kicsit. Ritkán van lehetősége erre. Ugyanis olyan kevésszer mosolyog, hogy számolja az évi mosolygásait. Most tart a harmadiknál.

A terület, mely átvizsgálásra várt, nagy volt. Elég nagy ahhoz, hogy legalább két nap kelljen az átkutatásához. Viszont maximum csak két óra állt rendelkezésre. És Arthurnak ez bőven elég volt.

Ámekkor egy alakot vélt felfedezni a bejárattól nem messze. Joe nem nézett oda,úgy tett, mintha ott sem lenne. A különös alak óvatosan a lépcsőhöz ment, ésfelfutott rajta. Most pont Arthur felett volt. Bár a sir csak fél szemmelfigyelt, így is jól látta, hogy az illető bal lábbal kezdve szaladt fel alépcsőn. Ám nem volt sok idő gondolkodni, ugyanis kattant valami, majd sorrakialudtak a koncertterem lámpái. Néhány másodperc múlva Arthur semmit semlátott. Így azt sem láthatta, ahogy egy altatógáz-gránát hull alá felülről. Félperc múlva Joe már tényleg nem látott semmit. Az utolsó dolog, amit hallott agéz sziszegésén át, az egy visszafojtott kacaj volt.