Éjféli gyilkosok

13:17 Végjáték

Joe sok mindent látott már. Nagyon-nagyon sok mindent. Mégis megdöbbentette amit a házban látott. Nem is maga a látvány, sokkal inkább a körülmények zavarták. A ház ugyanis teljesen üres volt. Nem csak élőlény nem volt benne, hanem a bútorok, szőnyegek, személyes holmik is hiányoztak. Viszont amitől a detektív még jobban megdöbbent, az az erős ütés volt a tarkóján, mely elkábította. 
A hely, amelyen Arthur ébredt, nyirkos volt és hideg. Valamint sötét.
Egy pince - gondolta. És mennyire igaza volt. Felemelte fejét és megpróbált mozogni, de nem tudott. A karja és a lába oda volt kötözve valamihez. Talán egy cső volt, talán valamiféle rács. Sose tudjuk meg. 
A sir előre nézett. Egy alak rajzolódott ki a sötétben. Egy női alak. Már a megszólalása előtt tudta ki az.
-Felébredtünk?- A hang Fifitől származott. De most valahogy sokkal magabiztosabb volt.
-Remek. Ha még egy perccel többet alszik, én esküszöm...
-Akkor se csináltál volna semmit.- Egy sokkal mélyebb, érdesebb hang hallatszódott, és szinte azonnal megjelent egy másik alak, Elizabethnél fél fejjel nagyobb.
-Ne feledd, túl sokat ártott nekünk.-fojtatta - Szenvednie kell. Utálom, hogy mindenbe beleüti azt a rohadt kis orrát. Utálom, hogy mindig mindenhol ott van, ahol nem kellene lennie. Utálom, hogy n...
-Gyerekes vagy  Daniel. Tudod, hogy ez nem segít.
-Esetleg... beavatnának a beszélgetésbe? Mármint mint résztvevőt, nem mint valami fura fickót, akit kibeszélnek a háta mögött...- szólalt meg végre a nyomozó.
-Kuss! Mindennek eljön majd az ideje. Fifi, hoztad akit kértem?
-Ja, itt van. De még mindig eszméletlen.
-Ezt nem hiszem el. Utálom az álomszuszékokat. Na, dobd oda mellé.- A kérésnek eleget téve Elizabeth a leláncolt Arthur mellé dobott egy sovány figurát. Azon a kis fényen tökéletesen ki lehetett venni George arcát. A sir elszörnyedt. 
-Ő... neki mi köze van ehhez? Bármi is legyen ez...
-Óhohó, hát tényleg nem fecsegett? Figyelemreméltó kétszínűség, nem igaz? - Flint hangja izgatottnak hangzott.- Dave kérlek... felmennél egy kicsit? Úgy mondjuk addig, amíg én is felmegyek?
-Hmf... ha akarod...- Felelte amaz, majd eltűnt a fényárban.
-Most tuti össze van zavarodva.-kezdte újra Flint- De mindent megmagyarázok. Először is: Dave ölte meg anyámat. És ez engem marhára nem zavar! Gyűlöltem őt. Egészen kiskorom óta.
- Elnézést, hogy félbeszakítom, de nem érdekel az indíték. Csak mondja a lényeget!
- Hát ahogy akarja. Na szóval, kiraboltuk a házát, azaz elvittük az ékszereket. Előtte már beszéltünk egy árussal, aki megvenné jó drágán.  Szóval eladtuk. De későn vettük észre, hogy a pénz hamis. Tisztára kell hogy mossuk, ez viszont nehezen megy, ha mindig a nyakunkon van. El kellett hogy tegyük láb alól. Itt jött a képbe drágalátos George barátunk.-itt suttogóra fogta a hangját- Davidnek ne mondja, de igazából nem altatólövedék volt a pisztolyban, hanem igazi. -a mondat után hangja újra felerősödött- Hol is tartottam? Ja igen, George. Ő kellett, ahhoz, hogy tájékoztasson, mikor merre jár. Értesített hogy ide tart. A többit ki tudja találni. Kérdés?
-Lenne. Mit fog csinálni velem?
-Ó, jó hogy mondja, majdnem elfelejtettem.- Egy asztalhoz lépett, kihúzta a fiókot és kivett belőle valamit. Egy szikszalagtekercs volt. Letépett belőle egy darabot és Joe szájára ragasztotta.- Így ni! Most már senki sem fogja hallani azt az idegesítő hangját. Hogy ezentúl mi lesz magával? Itt fog rohadni ebben a büdös pincében amíg valaki meg nem veszi a házat. De addigra maga már rég halott lesz. Csak úgy, mint az a srác maga mellett.-A nyers konkrétság félelmet ébresztett Arthurban. De nem tudott szólni. Nem tudott gondolkodni. Elizabeth tudomást sem vett róla. Ő is a vakító fény felé ment. Az ajtóból még elejtett egy visszafojtott kacajt, majd egy csattanás, s utána semmi. Se vakító fényköd, se ellenségek. Csak a csend, egy hulla és egy volt nyomozó maradt a ház pincéjében. 
Micsoda véletlen- gondolta a sir- pont ma gondolkoztam, hogy mi lenne a legrosszabb halál.-Ezután behunyta a szemét és megpróbált elaludni, ami sikerült is neki. Olyan nyugodt volt, hogy egy más helyzetben azt gondolná az ember, hogy semmi gondja nincs. És a férfi most pont erre gondolt.