A parkolóház elég elhagyatott volt. A lámpák alig pislákoltak. 15 méter után semmit sem lehetett látni. Igen félelmetes hely volt. És Arthur pont erre számított, amikor belépett.
- Hahó! – kiáltotta Joe, de azonnal el is hallgatott. A kiáltás messze visszahangzott és megtörte a kísérteties csendet. A Sir, miután összeszedte magát, (bár most kicsit halkabban) újra kiáltott, de ezúttal választ is kapott.
- Erre! – kiáltotta egy hang a távoli semmiből.
- Ki maga? – kérdezte Joe.
- Erre! – hangzott újra a válasz. Mit volt mit tenni, Arthur elindult a hang forrásának irányába.
- Maga a besúgó? – kérdezte.
- Erre!
- Kérem, válaszoljon!
- Erre!
- Valószínleg felvételről megy – gondolta Arthur. _ Akárki is volt a besúgó, jól választott helyszínt. Úgy látszik, egy profival van dolgom. – Ekkor zümmögést hallott. Leeresztették a sorompót. – Na jó, ez már nem vicces.
- Álljon meg ott, ahol van! – szólt rá a hang.
- Ki maga?
- Ó, szeretné azt tudni, igaz?
- Mondja meg.
- Hát jó. Johnson vagyok.
- Johnson. Johnson. Nem ugrik be.
- Nem is kell.
- Azt mondta, információi vannak.
- Igen. Azt az embert... - Arthur ekkor meglátta a teljes férfit. Holtan. Egy kést szúrtak a fejébe. Ekkor a Sir elkezdett futni arra, amerre a kijáratot vélte. Ugyanis a férfi mögött egy árnyat vélt felfedezni. Kezében pisztollyal.
Jó 25 méter futás után Joe megtorpant.
Csönd.Aztán dörrent a pisztoly. Kialudt minden lámpa. Újabb csönd. Majd egy ismerősenördögi kacaj csendült fel.
أنت تقرأ
Éjféli gyilkosok
غموض / إثارةSir Arthur Joet, volt rendőrségi nyomozót, felhívják az éjszaka közepén. A telefon túlsó végén egy ismerős ang szólal meg, mely megbízza egy nyomozással. Viszont a nymozómég nem is sejti, hogy ez lesz az utolsó...
