- Mehetek Önnel? – kérdezte Katrine a kocsi felé menet.
- Biztos? Lehet, hogy... émelyítő lesz.
- Ha sörpongban második lettem, ezt is bírni fogom.
- Öhöm... -
A Sir szinte nem is figyelt rá. Agya vészesen próbálta összerakni a részleteket. De ha egy kérdésre válaszolt, felmerült egy másik. Valahol mindig lyukas volt a történet. Ez most másodlagossá vált. Egyelőre csak a vezetésre koncentrált. A hullaház – ahová tartottak – nem volt messze. Katie észrevette, hogy Arthur milyen ideges.
- Ideges? – kérdezte.
- Mi? Ja, öhm, hát... Mondhatni.
- Megértem. Én is az vagyok.
És utána csönd. Majd hasonló rövid „beszélgetések" következtek. Szóljon akár időjárásról, vagy a dugóról egyik sem tartott tovább tíz másodpercnél. Így mentek jó fél óráig, mire a hullaházhoz értek. A halottkém már várta őket.
- Jó napot! A nevem Edward.
- Üdvözlöm. Már tudja, ki vagyok. Ő – mutatott rá „társára" – Katrine Pates. Láthatnám a holttest helyét?
- Oh, hát persze... Erre tessék – vezette be Edward a hullaházba.
- Igen barátságtalan hely – állapította meg Katrine.
- Maga akart eljönni. – emlékeztette Joe. Belül hűvös volt. Mindenfelé rideg, boncoláshoz használt asztalok sorakoztak. Néhányukon még ott feküdtek a zöld lepedővel letakart élettelen testek.
- A test – kezdte a halottkém – eltűnését 11.59-kor jelentették. Amennyit már sikerült kitalálnunk, hogy betörtek az épületbe.
- Értem – mondta a Sir. – Kicsit körbe nézek.
Arthur először a bejáratot nézte meg. Láthatóan valami feszítővas félével törték fel. A tolvaj sietett – több üveg is le volt verve, egy asztal pedig felborult. Kint az ajtó előtt keréknyomokat talált. Széles keréknyomokat.
- Valószínűleg egy teherautó vitte el a hullát. – motyogta a Sir.
- Úgy gondolja? – kérdezte Edward.
- Kérem, álljon egy kicsit hátrább, mielőtt eltapossa a nyomokat.
- Hoppá, elnézést... Bent nem néz körbe? Megmutatom a holttest helyt. – Joe elindult Edward után, ám szinte rögtön megtorpant. A halottkém. Bal lábbal kezdte a lépcsősort.
- Elnézést, telefonálnom kell. – mondta a nyomozó.
Távol, valahol a kertvárosban az orgonabokrok mögött egy sárga házban megcsörrent a telefon.
- Halló, tessék, Elizabeth Flint.
- Jó napot, én vagyok az, Arthur Joe. Azt szeretném tudni, hogy hol... - ekkor a lány sírva kezdett hadarni:
- Épp most akartam hívni Önt, valami nagyon nincs rendben! A barátom egyre furcsábban viselkedik, olyan, mintha valamitől menekülne, órákra be szokott zárkózni a házába, és amikor becsöngetek, nem válaszol, ó kérem, segítsen!
- Nyugodjon meg, kisasszony! Most épp egy ügyön dolgozom, de ígérem, 45 perc múlva ott vagyok!
- jaj, nagyon köszönöm! – búcsúzott elcsukó hangon.
- Mi történt? – kérdezte Edward.
- Ugyan, semmiség Edward, munka.
- Kérem, szólítson Ednek.
- Rendben...Nos akkor bemehetünk?
- Hát persze... erre tessék. – vezette be Ed a nyomozót.
ESTÁS LEYENDO
Éjféli gyilkosok
Misterio / SuspensoSir Arthur Joet, volt rendőrségi nyomozót, felhívják az éjszaka közepén. A telefon túlsó végén egy ismerős ang szólal meg, mely megbízza egy nyomozással. Viszont a nymozómég nem is sejti, hogy ez lesz az utolsó...