Divine Heroes

'02'

Martina szemszöge

Hideg van. Ez volt az első gondolat, ami az ébredésem után eszembe jutott. Kivert a víz és hirtelen kapott el az émelygés. A gyomrom összeszorult és egy enyhe szorongást éreztem az alhasamban. Nem szerettem az ilyen reggeleket. Ez az érzés általában két dolgot jelenthetett. Az első, hogy beteg leszek. A második pedig, hogy valami váratlan dolog fog történni. Az éjjeli szekrényemen lévő ébresztőórámra pillantott. Hajnali 6 óra 14 perc. Ismét egy nap, amikor az ébresztőm előtt keltem fel. Már meg sem lepődők rajta. Mostanában egyre többször történik meg, hogy egy rémálom nem hagy békén az álmaimban, mintha azt akarná, hogy csak rá figyeljek. Minden egyes alkalommal ugyanaz, azonban mikor felkelek mégsem emlékszem rá. Sőt minél jobban megpróbálom visszahívni az emlékeket róla, annál inkább szorul vissza a gondolataim hátsó zugaiba, hogy majd este ismét előjöjjön megzargatva ezzel az álmaim nyugodtt pillanatait. Sokszor elgondolkodtam már azon, hogy esetleg Azaleához fordulok segítségért, azonban nem láttam értelmét, hiszen úgysem emlékszem rájuk, így segíteni ebben a helyzetben nem igazán tudna. Néha elfog az a borzalmas szorongó érzés azért, mert nem avatom be egy olyan dologba legjobb barátnőm, ami lassan már egy hónapja gyötri az idegeimet. Szörnyű embernek érzem magam, hiszen egészen kicsi korunk óta ismerjük egymást. Mindig ott voltunk a másiknak és mindent elmondtunk egymásnak. Erre esküdtünk. Nem titkolózunk. Egy kapcsolat legyen az bármilyen, szerelmi, baráti vagy családi csak addig működik rendesen, ameddig nincsenek titkok. A bizalom az egyetlen dolog, amit nem tudsz soha száz százalékosan visszakapni, ha már egyszer elvesztetted. Megráztam a fejem, hogy kiverjem a negatív gondolatokat a fejemből. Talán, ha elmennék sétálni, akkor kitisztulnának a gondolataim. Felkeltem az ágyamból és a fürdő felé vettem az irányt. Levettem a pizsamám, ami egy régi kinyúlt pólóból és egy rövid nadrágból állt, és beálltam a zuhanykabinba. Megengedtem a vizet és hagytam, hogy a forró vízcseppek végig száguldjanak a bőrömön. A zuhanyzást hamar letudtam, sosem szerettem sok időt ezzel elpazarolni. Miután megtörölköztem magam köré tekertem a törölközőt, amit az imént használtam és kiléptem a fürdőből. Visszatérve a szobámba a szekrényemhez léptem, hogy megkeressem a mai napra tökéletes ruhadarabokat. Végül egy egyszerű kockás szoknyára és egy fekete ujjatlanra esett a választásom. Miután felöltöztem belenéztem a tükrömbe. Ha őszinte akarok lenni, teljesen meg voltam elégedve magammal. Szerettem az olyan ruhákat, melyek kiemelik az alakomat. Hátam enyhén széles a sporttól, amit régebben csináltam, azonban ezt dekoltázsom teljesen ellensúlyozta, nem nagy, de nem is kicsi, hanem pont jó. Lefelé haladva testem a derekam felé összeszűkül, majd csípőmnél ismét enyhén kiszélesedik. Anyukám mindig mondja, hogy darázsderekam van és, hogy legyek rá büszke, azonban vannak pillanatok, amikor igenis szeretnék átlagos alakot. Túl tökéletes, túl sok tekintetet vonz magához. Persze mindenkinek jól esik, ha bókolnak neki, főleg akkor, ha idegenektől jön, hisz a családod nyilván azt fogja mondani, hogy szép vagy még akkor is, ha nem. Mégis melyik szülő mondja azt a gyerekének, hogy csúnya? Bár lehet, hogy csak én vagyok ezzel így, de bármennyire gondolják azt a férfiak, hogy jól esik, ha utánad fütyül vagy épp dudál, ha autóban ül esetleg odakiabál, de számomra ez igenis zavarba ejtő és nem a jó értelemben. Tekintetem letévedtt testszínű harisnyába bújtatott lábaimra. Ezek sem éppen segítettek abban, hogy eltereljem magamról a figyelmét az embereknek. Bár magas nem vagyok, mégis lábaim hosszúnak számítottak. Hosszú és vékony. Erre a gondolatra megforgattam szemeimet, majd újra a tükörképemet pásztáztam. Pillantásom a fejemre esett. Hosszú, szőke, egyenes hajamban még mindig ott volt a tegnap Lea által készített hajpánt szerű fonat, mivel elmondása szerint sokkal jobban áll, ha nem takarom el az arcom a hajammal. Arcom sem átlagos, közepén orrom, mely egyenes és kicsi, Azalea szerint irtó aranyos. Két oldalán mandula alakú szemem smaragdzöld színben pompázik. Ajkaim teltek és egy picit erősebb rózsaszín árnyalatot vett fel. Arcomon enyhe pír helyezkedik el és egy kis anyajegy a jobb szemem alatt. Nem szoktam sminket felvinni, mert nem szerettem használni az ilyen fajta termékeket. Sokkalta jobban vonzott a természetes megjelenés, és igazából nem is volt rá szükségem. A pattanások és egyéb bőrhibák a következők, amik kimaradtak az életemből a kamaszkor után. Az ébresztőm csörgése zavart meg abban, hogy még jobban elvesszek a gondolataimban. Összeszedtem a cuccaimat és a konyha felé vettem az irányt. Megpróbáltam a lehető leghalkabban leérni, ugyanis biztos vagyok benne, hogy Lea még mindig az igazak álmát alussza. A reggelit nem igazán vittem túlzásba, egy tál gabonapehely pont elég volt ahhoz, hogy ne essek össze az ebédig. A lenti fürdő felé vitt utam ezúttal, hogy egy gyors fogmosás után útnak indulhassak. Felkapva szoknyámhoz illő sárga bőrdzsekimet és egy egyszerű fekete tornacipőt, majd felkapva lakáskulcsom elhagytam az épületet.