Eldarya: Megbűvölve

Kellemetlen meglepetés

Egyből az Alkímia  laborba szaladtam. Az Abszint gárdának segìtettünk be mint felderìtők.

A mai küldetésem arról szólt, hogy az erdőben élő vad familiárisoknak ételt tegyek ki. A napokban jelentősen megnőtt a ragadózó fajok száma, így a kisebb termetű, gyenge familiárisok könnyen prédává válhatnak. Az utam során találtam, egy sérült farkas-kutya szerű állatot, amiről kiderült, hogy egy Minaloo. Valamint az is, hogy a Minaloo a ragadozó fajok közé tartozik .

Beszaladtam az Alkímia laborba egy pár gyógyfűért.

-Hm, ez nem az...ez sem és ez sem.-kotorásztam az üvegek és dobozok között.

-Ezt keresed? -szólalt meg Ezarel a labor másik feléből. Igaz is, ki más lenni a laborban mint az  Abszint gárda vezetője. Hogy véletlenül mérgezné meg magát...akarom mondani milyen kis szorgos.

-Milyen kellemes meglepetés Ezarel. Igen azt. Kaphatok belőle, légyszi? -mit is vártam komolyan. Ő is olyan...várj, nem ő nem döbbent le.  Most idiótábban vigyorog a szokásosnál.

-Veled minden oké? -gyorsan kikaptam a kezéből az üveget.

-Persze. De nocsak nocsak, a jéghercegnőnek megolvadtva kicsi szíve? -Kérdezte gúnyosan.

-Ha nem lennél gárdavezető...már rég az általam ásott gödörben feküdnél,  egy "Eel egyik lakosa, Ezarel emlékére"  táblával. -Válaszoltam felvont szemöldökkel.

-Legalább nem kell fizetni a temetésem.

-Hogy az a...-Sarkon fordultam és elsétáltam. Nem,nem, nem. Vele aztán tuti nem leszek kedves. Teljesen ki van zárva. Tréfamester és még le is szól ha előtte eszem meg  az utolsó mézes kenyeret. De most na! Én láttam meg hamarabb azt a kenyeret! Talán eddig Ő az egyetlen  aki iránt kétes érzéseim vannak. Úgy érzem, hogy a barátsága egy számomra bevehetetlen bástya mögött nyugszik.Közel s mégis oly távol. Elhatároztam, hogy adok még esélyt ennek a világnak...egy esélyt magamnak.