Az én álmom [SOY LUNA]

1. Az ötletem

Miután hazaértem az iskolából úgy gondoltam, hogy elmegyek a közeli könyvtárba ismét kikölcsönözni a kedvenc könyvemet. Már éppen indultam volna, mikor az ajtó fele megszólított engem a szekrényt poroló Greta.

-Señoríta Luna, elkéne menni kisöcséért az iskolába fociedzésre, mert most nem tud kijönni a sofőr.-adta a feladatot a német asszony.

-Rendben Greta.-vontam vállat, majd kisiettem a lakásból.

-Danke scöhn!-köszönt vissza, mikor visszacsuktam magam előtt az ajtót.

Ahogy kiléptem az udvarra, éreztem, ahogy a Nap ragyogó sugarai cirógatni kezdik az arcomat, fellélegeztem a friss levegőbe, lehunytam a szemem és egy darabig így álltam. Éreztem, ahogy a szél megfújja a hajamat. Minden jó tündérmese így kezdődik nem? Csakhogy ez nem egy tündérmese kezdete, hanem... valami teljesen másé.

Ránéztem a karórámra és láttam, hogy Thiago edzése még tart vagy tíz percig. Ennek megörültem, ugyanis megkönnyebültem, hogy még nem késtem el. Úgy gondoltam kihasználom az alkalmat és addig én gyorsan beugrok a könyvtárba, a könyvért, amit akartam.

-Jónapot!-mondtam a könyvtárosúrnak beérve a kis könyvtárba, ahol meglepően én voltam az egyetlen kölcsönző.

-Á, szia Luna!-üdvözölt, az ősz, szemüveges ember.

-Kiszeretném kölcsönözni a Reményem című Könyvet.-kerekedett az arcomra egy hatalmas vigyor.

-Dehát, Luna azt már legalább ötszőr kikölcsönözted..

-Igen, de annyira a szívemhez nőtt. Olyan megunhatatlan és..-folytattam volna, de közbeszólt.

-Tudod mit!-elővette a könyvet és a kezembe adta.-Tartsd meg! A tiéd. Úgyis van belőle egy csomó tartalékkönyv.-mikor ezt mondta elállt a lélegzetem.

-E-ezt nekem adja?-dadogtam.

-Természetesen. Ez a könyv a tiéd.-mutatott a borítóra.

-É-én nagyon köszönöm!-mondtam és egy öleléssel otthagytam a könyvtárast.

Boldogan magamhoz öleltem a könyvem, és azonnal az iskola fele vettem az irányt. Gyorsan betettem a könyvemet a válltáskámba és indultam.

Megérkeztem az iskola focipályájához és megláttam.. Matteot. Matteo Balsanot. Ő az egyik osztálytársam a suliban és szinte minden lánynak tetszik. Ugyanakkor hihetetlenül jól korizik a Jam&Rollerben... de azt nem gondoltam volna, hogy fociedző is.

Én csak Dinnye Pityunak szoktam hívni azért, mert néha olyan nagy a feje, mint a dinnyének és a Pityu.. hát, az nem tudom honnan is jött.

Szóval, pont akkor érkeztem meg, mikor vége lett az edzésnek. Amikor Thiago észrevett engem, azonnal levette a mezét és felémszaladt.

-Luna!-kiáltotta.-Hogy-hogy te jössz?-kérdezte.

-Greta érted küldött, mert a sofőr nem tudott most érted jönni.

-Értem. Most elmegyek öltözni, addig várj meg!-mondta és az öltöző felé futott a barátaival.

Dinnye Pityu rámemelte a tekintetét és odasétált hozzám.

-Luna!-öö, mikor üdvözőlt legutóljára így?

-Szia, Dinnye Pity.. akarom mondani Matteo!-köszöntem neki, mintha kicsit sem lennék őrült.

-Háát, szia! Jó hogy itt vagy, mert pont beszélni szerettem volna veled.-újságolta.

-Velem? Miről?-ráncoltam a szemöldököm.