Az én álmom [SOY LUNA]

5. Igazság 2/2

-Igazságot?-kérdeztem, még mindig kába arccal. Rey felsóhajtott.

-Legyen az, hogy én beszélek, utánna ha, befejeztem, majd kérdezősködhetsz.-mondta, mire én bólintottam. Utálom, amikor így beszélnek velem, de igaza van. Inkább hallgattam, hogy megértsem.

-Édesapád két évvel idősebb testvére vagyok. Együtt nőttünk fel, egy gimnáziumba is jártunk, vele együtt édesanyátokkal és az akkori párommal...-mire kellett ez a drámai szünet?-Sharonnal is. Én szerettem Lilit, az édesanyátokat, de aztán összejöttem Sharonnal, aki viszont Berniebe, azaz, apátokba volt szerelmes.-várj.. mi van?-még akkor is tetszett neki, amikor már mindketten ott voltatok a szüleiteknek.-ez... ez nagyon durva.-kiderült, hogy csak azért akart velem lenni, mert Bernie bátyja vagyok, de ne haladjunk odáig, kezdjük a nővéred születésétől.

-Amikor megszülettem, az orvosok megállapították, hogy egy bizonyos rendelleneségem van.-mondta nővérem.

-Ezen ment át, az egyik kollegám, Roberto is.-mesélte Rey.-Ha, nagyon ideges vagy, jégcsapokat kreálsz. Ez olyan, mint a mágia.

-Nem értem.-mondtam.

-Ezt nem is kell érteni.-Rey, ezzel most, mire akar célozni?-A gyám elakarta venni Ambárt, a szüleidtől, de Roberto, aki már túl esett ezen, gyanítom, mert kinőtte, magához vette Ambárt és megtanította, hogyan kezelje az erejét.

-Több napig kórházban voltam, aztán két hónapot töltöttem Señor Robertoval.-folytatta Ambár.

-Még mindig nem értem.-magyarázkodtam.

Rey, felemelte tekintetét a plafonra, utánna megszólalt.

-A rendellenesség, amivel a nővéred született, igen csak ritka. Roberto, aki átesett már rajta, elmondta, hogy ennek a betegségnek, két kiválasztottja van, egy emberöltőben, mert vele és egy másik emberrel is ugyanez volt. Ez azt jelenti, hogy jelen pillanatban, nem csak Ambár, az egyetlen a világon, akinek ez a betegsége.-mondta.-Azt, hogy ki, a másik személy és hol van, nem tudhatjuk.

-Nem mondom, hogy teljesen, de valamilyen szinten megértettem.-gondoltam magamban.

-Különben, mit is dolgozol, ha szabad, megkérdeznem?-kérdeztem, felemelt hangsúllyal.

-Titkos ügynök vagyok.-jelentette ki.

Azonnal nevetésbe törtem.. titkos ügynök?! Ő? Ilyenkor, azonnal a Reményem című könyv jutott az eszembe.

Pontosabban, egy lányról szól, aki úgy dönt, az államokba utazik és titkos ügynöknek tanul, hogy apja nyomdokaiba lépjen, mert ő is titkos ügynök volt. Ezután megismerkedik egy fiúval, akivel összejön, aztán a fiú megcsalja őt, vagy öt nővel. A lány, mindig elment, egy erdőbe, hogy egy fa tövében papírokra írja, Reményem. Végül megbocsájt a fiúnak és minden Happy End lesz. Láttam már a film változatát is, de az közel sem olyan jó, mint maga, a könyv.

-Luna, Luna, jól vagy?-kérdezte tőlem a nővérem. Látjátok, ez teszi az emberrel, ez a sok fangörcsölés.

-Khm.. khhmm..-Nem megy, az álköhögés.-Remekül vagyok, csak képtelen vagyok felfogni, hogy ti-titko..-Rey, papírokat és személyes iratokat, kezdett nekem mutogatni.-Inkább folytassuk-válaszoltam, a sok irat láttán.

-Egy nap, mikor még nagyon kicsik voltatok, Sharon, írt egy szerelmes levelet, apátoknak. Ezt, észrevette anyátok, a villa nappalijában és veszekedni kezdtek. Az egészet felvette, egy webkamerám, amit bekapcsolva hagytam.-sóhajtott egyett.-Lili, felállt, Sharon, pedig minden áron, vissza akarta szerezni a levelét. Ő véletlen meglökte, Lilit, aki megcsúszott az ablak függönyében, ezt elkapta a tűz, ami benne volt a kandallóban és.. mi, apátokkal, pont fent, az emeleten veszekedtünk, mikor füstöt kezdtünk érezni. Mindenütt.