Az én álmom [SOY LUNA]

3. Álmom DP-vel?

Egy csillag tele ragyogással. Ez a csillag a ragyogásával együtt úgy döntött kitőr önmagából és széttörik. Széttörik apró darabokra, amik porszemcsékként elhullanak a sötétségben.

A parányi széthullott csillagdarabok a sötétségben világítanak, együtt Hatalmas fényt alkotnak.

Körül nézek, de nem látok mást mint tükröket. Megfordulok és egy megvilágított stadiont látok, körbeszemlélem a terepet, megnézem magamat, az engem körülvevő hatalmas tükrökben. Egy színpadon vagyok, erről már megbizonyosodtam.

Szóval, egy stadion kivilágított színpadán állok, ami körül vesz tükrökkel. Előre fordulok és látom, hogy ez a stadion üres, teljesen üres. A székek üresek. Csak én vagyok itt, de mit keresek itt?

El kell menekülnöm, kezd ez az egész nagyon furcsának tűnni. E lakartam szaladni a színpad jobb oldalán, de hirtelen gitárszó állított meg. Mintha beszélt volna hozzám, arra kérne, hogy forduljak meg. Nem tudtam mást tenni hipnotizált engem a dallam, így hát, megfordultam.

Dinnye Pityu gitározott a túloldalról. Megakartam szólalni, de valamiért nem tudtam. Ő sem szólalt meg csak intett nekem, hogy jöjjek át hozzá. Én felvont szemöldökkel néztem rá, mégis mit akar?

De elötte magyarázza meg, hogy
-m-i-t- -k-e-r-e-s-e-k- -i-t-t-?-?-?

Ám, ő nem szólalt meg. Én csak bamba képpel néztem rá. Nem tudom mit lehetett leolvasni a fejemről abban a pillanatban, de biztos, hogy semmi jót nem.

Végül abba hagytam a győzködést, hogy érdekes grimaszaimmal rávegyem, hogy megszólaljon, vettem egy mély lélegzetet és átakartam menni, de félúton a semmiből megállított engem egy tűz és ez a tűz egyre nagyobbra és nagyobbra nőtt.

Később füst és porfelhő gomolygott ott a színpad kellős közepén. A lángok, pedig ellepték az összes tükröt.

Azonnal el akartam futni, de a másik oldalról Dinnye Pityu egy poroltóval a kezében percek alatt végzett a tűzzel úgy, hogy már követni sem tudtam. Végül odafutott hozzám a kezembe nyomott egy papírt és egy filctollat, hogy ezen keresztül komonikáljunk.

Én ráírtam, hogy "Pacek vagy! :)" ő pedig,
"Te is" ,én erre
"Hol vagyunk??" ,Ő meg
"Nézz körbe" ,mutatott a közönség felé ugyanis hirtelen az előttem levő üres stadion percek alatt megtelt.

Mi mindaketten leültünk egy kisebb lépcsőfokra, aztán ő folytatni kezdte a megkezdett gitárszólóját. Közben valamiért el is mosolyodtam, aminek ő látszólag csak örült.

De várjunk....Matteo nem is tud gizározni, nem?? A gitárdallam végére a közönség felszívódott ahogy a mellettem levő Matteo, másnéven; Dinnye Pityu is.

Egyedül maradtam. Én a sötétségben, mivel a kis fényszemcsék is eltüntek amiket, az a bizonyos csillag szórt el magából.

Óvatosan felálltam a lépcsőfokról, amin ültem és megpróbáltam valamerre körülnézni, de nem láttam semmit. Egyszeriben magától felkapcsolódott az összes villany és egy gigantikus olló kergetni kezdett engem, én meg persze próbáltam elmenekülni előle.. mi a fene????

Kinyíllik a szemem, körül nézek és látom, hogy a szobámban vagyok és az ágyamon fekszek. Ez az egész csak egy álom volt. Tulajdonképpen egy rémálom.

Miután lassan feleszméltem, felültem az ágyamon, ezen pillanatban lépett be Greta a szobámba.

-Señoríta Luna, maga még csak most kelt fel?

-Miért Gréta, hány óra?

-Annyit elmondok, hogy az öcséd már felöltözve a konyhában reggelizik és rád vár.-válaszolt.