Az én történetem (Eldarya ff.)

Eldarya

"-A-anya? ANYA!!   -Yuno?! Istenem annyira hiányoztál!-jött felém majd a karjaiba zárt."

Zokogtunk egymás vállán. Istenem annyira hiányzott az illata a jelenléte. Hallottam, hogy jönnek erre, de nem érdekelt, ez volt életem legjobb perce. Mikor be értek az "emberek" elég furcsa fejjel néztek engem, és meglepetten. Majd halottam egy ismerős hangot...

-Mi van mit láttatok? Szellemet?-kezdett nevetni.

Majd megláttam az arcát...

-Leiftan...-súgtam magam elé. -LEIFTAN!!-álltam fel majd a karjaiba borultam.

-Yuno? T-te itt? Istenem!-ölelt át. -Hiányoztál!-mondta könnyezve.

-Te is nekem!-mondtam halkan.

-Bocsi, hogy meg zavarom ezt a pillanatot... DE Ő KI?!-ordított a kitsune.

-Miiko, be mutatom az anyám, és a húgomat!-mondta. Én még most  se fogtam fel semmit, de tudtam, hogy nem álmodok.

-A-az anyád? és a húgod?-kérdeztek vissza.

-Aha!-válaszolt mosolyogva Leiftan.

-Atya ég!

Amíg ők beszélgettek addig én szemléltem a környezetem...

-Yuno!-szólt hangosan Leiftan

-Hmm? Igen?-kérdeztem

-Kéne a gárda teszt!

-Az árnyék gárda, Abszint, Obszidián nem?-kérdeztem. A többiek meglepetten néztek rám.

-Igen azok!-mondta Miiko.

-KEROO!

-Igen Miko?-jött ide egy unikornis.

-El kéne végezni ezzel a lánnyal a gárda tesztet!-mondta Miiko fa pofával.

-Rendben!-mondta az unikornis.

-Ezarel te a tesztet készítsd el!-adta a parancsokat Miiko

Amíg ők le beszélték, hogy ki mit csináljon addig én el köszöntem anyámtól.

-Szóval tudod mi, hogy van itt eldaryaban?-kérdezte az unikornis.

-Igen.-feleltem röviden.

-Tehát tudod mi az a gárda teszt?

-Igen, tudom.

-Szuper akkor kezdjünk bele!

Feltett nekem néhány kérdést, aminek csak felét tudtam, hogy mi, mi.

-Szóval! Te az Árnyék gárdában vagy!

-Yuno!-jött be Miiko. 

-Hm?-néztem a kitsune felé

-Gyere kész van a teszt!

-Megyek!-álltam fel. -Szia Kero!

-Sziasztok!

Követtem Mikot majd be értünk egy laboratoriumra hasonlító valamibe, ahol ott volt mindenki.

-Rendben, gyere ide!-rántott magához az elf majd rá kent valami löttyöt a tenyeremre. Egy pár másodperc múlva a tenyerem elkezdett lángolni a világ összes színében. Nem fájt inkább meleg jó érzés, és bizsergető érzés volt. Majd mikor meg láttam magamat az előttem lévő tükörbe, azt hittem sikítok. A hajam fehér lett, és hosszú fekete ruhám volt, és holt bőrszínem...Vámpír vagyok, majd el kezdtem koncentrálni egy elfre...és elf lettem, majd vissza változtam vámpírrá,de ahogy elnéztem minden fajhoz volt szárnyam.

-Na ilyet se látni minden nap!-mondta a vámpír.

-Nem hát!-helyeselt az izom kolosszus.

Az elf szóhoz sem jutott. Mindenki le sokkolodott.

Ahmm...Miiko?-kérdeztem

-Mondd!-nézett rám.

-Mivel nem tudtok haza küldeni, így adtok nekem egy szobát?-kérdeztem

-Hmm...Nevra!

-Igen?-jött oda a vámpír.

-Ma nálad alszik!-néztek rám egyszerre.

Majd el ment Miiko.

-Nekem oké!-nézett végig rajtam, majd meg nyalta a száját.

-Perverz!-forgattam meg a szemeim, majd egy kis kék fény bogyóval orron találtam,az egyik képességem... tetszik.

-Heeey!!-Közeledett felém.

-Sose kapsz el!-kezdtem el futni az ajtó felé.

-Te csak azt hiszed!-rohant utánam.

Majd már mikor fél órája kergetett elkapott...az az inkább hátulról át ölelt.Elég furán nézhettünk ki.

-Megvagy! Mondtam, hogy el kaplak!-mosolyodott el, perverzül.

-Engedj el! Ez nagyon furin néz ki!

-Az nem baj! De azért el engedlek.

-Köszönöm!

-Na de gyere meg mutatom a szobát!-fogta meg a kezem.

-Ez nem kell! -mutattam a szabad kezemmel a kezünkre.

-De kell.

Egy kis séta után ott is voltunk, a szobája nagyon tetszett.

-Tetszik?-nézett le rám.

-Igen! Nagyon szép!-mondtam miközben a szobát bámultam.

-És mit akarsz este csinálni? Nekem van egy-kettő ötletem!-vigyorgott perverzül.

-Amire te gondolsz azt semmi képpen nem. De amúgy este mit akarok csinálni...megvan! Aludni!... -Ha alszok ne mássz rám!

-Az úgy nem vicces!-vágta be a durcit. -Nyugi egyébkét nem fogok...még...-mondta majd itt hagyott.

Gyorsan le fürödtem, majd át öltöztem. Majd le dőltem az ágyba.

~Milyen puhaa!

Szinte öt percen belül aludtam.

*Nevra szemszöge*

Ahogy be értem a szobámba az alvó Yunoval találtam magam szembe.

~Istenem de aranyosan alszik!

Megfogtam a takarót és be takartam. Gyorsan le fürödtem, és felvettem az alsó gatyát meg kivételesen egy pólót is. Majd le feküdtem Yuno mellé. kicsit messzebb mentem, nem akarok még rá mászni. 

Pár perc múlva elaludtam.

*Yuno szemszöge*

Valamire felkeltem. Észre vettem hogy át karolt.

-Nevra...Alszol?-nem jött válasz. -Szóval igen...

Le akartam magamról taszítani, de nem jött össze így feladtam.

-Jó éjt te mafla!-mondtam. Majd el fogott az álom.

/Nahh ennek a résznek is vége! Remélem tetszett! Legyen szép napotok/estétek! :) /