A Szerződés

1. fejezet

- Már csak 2 km és otthon vagyok.- Gondoltam magamban, miközben éppen próbáltam nem meg fulladni. Hát igen....a futás nem a kedvenc sportom, de ha nem csinálom, akkor a génjeim.... hogy is mondjam?.... kövérré változtatnának. Körülbelül annyira, hogy szilveszterkor engem szúrnának le a malac helyett. 

Amellett, hogy segít "formában" maradnom, olyan kilátásban részesülök amit nem lennék képes szavakba önteni.  Amióta csak tudom az eszem, ebben a városkában lakok, de soha nem fogom megunni azt a képet amit a Nap és a tenger fest alkonyatkor. Ilyenkor mindig elfelejtem a gondjaim, az izom görcsöt és az oxigén hiányt leszámítva, és csak élezem a pillanatot. Még az osztálytársaim szemétkedéseit is képes vagyok elfelejteni, mintha meg sem történtek volna. Bár így lenne.... Na de elég ebből a negativitásból, gyerünk maradj poitív! Pozitivitás! Pozitivitás ! Ígyni. Máris jobb.

Ekkor a rádióban egy új szám kezdődöt (igen rádiót hallgatok a telefonomon futás közben... lusta vagyok lejátszási listát készíteni), The Sing Of Times. Na neeeem! Amilyen sebeséggel csak tudtam kirántottam a fülemből a fülhallgatót. Ne nézzetek hülyének, de én egyszerűen nem tudom elviselni ezt a pasit. A zenéjével nem lenne semmi bajom, azt leszámítva, hogy semmitmondóak és csak a szerelemről tud énekelni. Mondhatom nagyon kreatív... A személyisége az ami sokkal inkább zavar. Látszik rajta, hogy tisztában van a külsejével és azzal, hogy ez milyen hatást gyakorol a nőkre, de nem, Ő nem fogná vissza magát, inkább még játszik is velük. Úgy kívánja az az öntelt kis képe, hogy megüssem.... De ennyit is az idegbeteg kirohanásomból. Időközben haza is érkzetem. 

Ahogy beléptem a szemem sarkából láttam, hogy valaki ül a kanapén. Nem igazán tulajdonítottam, neki nagy jelentőséget.  A férfias alkatból arra a következtetésre jutottam, hogy biztos apukám lehet, így elkezdtem neki mesélni a napomat.

-Szia Apu! Képzeld, a suliban megválasztottak vita csapat kapitánynak. Már több, mint egy éve pályázok erre a posztra és kimondhatatlanul boldog vagyok, emellet kapta egy ötöst is fizikából, na meg ma már sikerült lefutnom 10 km-ert is, majdnem belehaltam, de össze jött a táv. És neked milyen napod volt?

-Ez fantasztikus hercegnőm, apuci büszke az ő okos babájára- Hallottam meg egy mély hangot a hátam mögül és ez nem apáé volt. 

Villámgyorsasággal fordultam meg, de amit ott láttam attól le esett az állam. Az a hülye fejű Styles volt ott. Wow, a képek nem hazudnak. Egy fehér inget viselt ami tökéletesen kiemelte kidolgozott felsőtestét, néhány kicsi kócos tincs bele lógott az ő gyönyörű smaragzöld szemeibe is. Egyzserűen megbabonázott. Várjunk csak, én utálom őt! Nem hagyom, hogy zavarba hozzon, bármennyire is szexy.

-Anyaaaa, itt egy pedofil a nappaliban!-Szóltam ki anyának a konyhába. Anya, Apával az oldalán masírozott ki a nappaliba, de valami nem stimmelt. Valahogy, olyan kétségbe esettnek tűntek.

-Kislányom, el kell mondanunk neked valamit.

-Hogy én ezt mennyire fogom élvezni- Dörmögte a faszfej azon a mély hangján, amitől a lányok azonnal elélveznek...hah csak én nem.  Azt hiszem...

Sziasztok! Itt is lennék az első résszel. Tudom, hogy rövidre sikeredett, igyekszem hosszabbra írni, ha van rá igény. Kérlek osszátok meg velem a véleményeiteket, ötleteiteket. Szívesen várom őket. Találkozunk a kövi részben. Ezer puszi <3