A Szerződés

3.fejezet

 Amint realizálta a helyzetet, meg is indult Harry felé, hogy össze kaparja és kiráncigálja a szobámból. Anya nyomban mellettem termett. Védelmezően karolt át és nézte végig, ahogy apa kivezeti ezt a beteg, kislány mániás pasit a szobámból. Mielőtt még bezárult volna az ajtó, elkaptam még apa utolsó mondatát:

- Styles, nem ez áll a szerződésben...  

Ez.. felkavaró volt. Az érzelmeim csak úgy kavarognak, a gondolataim cikáznak a szívem meg úgy ver mintha, most futottam volna le a maratont. Igazából már nem a szexuális behatás miatt, hanem sokkal inkább Harry szavai miatt. Hogy én mennyire utálom őt! 

- Minden rendben? Ugye...ugye nem tett semmi olyat, amit te nem akartál volna?- kérdezte anya aggódó arccal.

- Nem...- mondtam, bár még én is ki hallottam a csalódottságot a hangomból. De mégis miért? Miért vagyok csalódott? Miért viselkedik így velem Harry és én miért reagálok így rá? Ám, nem ezek a kérdések hagytak engem ilyen nyughatatlan állapotban, hanem azaz alantos kis gondolat, amit még Harry mondott anyáékról. Akár csak egy szilánk darab, úgy fúródott bele az elmémbe.

- Anya, ti hazudtatok nekem valaha?-erre egy kicsit mintha megszeppent volna, majd a tekintete elhomályosodott és elindult az ajtó felé. Megfogta a kilicset majd csak annyit mondott:

- Hazudni sose hazudtunk, de, hogy rossz döntéseket hoztunk-e, na arra már nem tudok ilyen biztos nemmel válaszolni.- és ezzel otthagyott.

Engem.. aki világhírű bajnoka a "gondoljuk túl a legapróbb dolgokat is" című olimpiai sportágnak. Na akkor kezdjünk is neki ennek, had legyek hű a címemhez:
Kész, mostmár biztos vagyok benne hogy anyám egy színész... Ilyen drámai kimenetelt az Izaura írói se tudtak volna írni. A rossz döntéssel remélem nem arra gondolt, hogy nem védekeztek amikor én megfogantam, mert az elég sértő lenne. Meg, hogy "nem hazudtak nekem"... Mikulás, Fogtündér, "Nem én ettem meg a csokidat."
És Harry... vele nem tudok mire menni, durva sérteget, fájdalmas dolgokat vág a fejemhez, de mégis... Van ebben valami vonzó. Pedig én sose szerettem ha valaki le ural vagy parancsot ad. Neki azonban elviselem, sőt élvezem. Lehet hogy az osztálytársaim éveken át tartó szekálása, valamiféle Stockholm szindrómát okozott nálam... Bár az akkor velük szemben jönne elő... Oooo nem tudom, azt hiszem megbolondulok.

Az este további részében a szobámban maradtam és egészen addig gondolkodtam ameddig el nem nyomott az álom. Vagyis elnyomott volna, mikor egy hűvös kezett éreztem meg a derekamon.

-Apuci hiányolta a pici hercegnőjét a vacsoránál- durozsolta az a gyerek predátor a fülembe. Ha azt játszom alszom, akkor talán elmegy.- Tényleg azt hiszed át tudsz verni? - és egy mozdulattal felettem termett. Két lábával szorosan átkarolta a csípőmet, ezzel a karjaimat is oda szegezve az oldalamhoz. Az ablakomon utat törő csekély kis holdsugár, halványan megvilágította vággyal telt gyönyörű, zöld szemeit. A lélegzetem elakadt, de nem engedtem meg hogy érzelmeimet tükrözzék arcom rezzenései, tovább tartottam a pókerarcomat.

-Hogy te milyen...- megállt, s majd szemeivel a tekintetem kezdte kutatni.

-Igen?- kérdeztem suttogva. Ő csak elkezdett közeledni, majd egy pár centivel az ajkaim előtt megállt.

-...ostoba vagy- kezdett el nevetni. Te seggfej!

- Ugyan megkérdezhetem miért gondolod ezt te így?

- Hát nem egyértelmű? Mondjuk jótól kérdezem. Nem elég, hogy éveken át bedöltél apádék rizsájának, de még át akarsz verni engem, Harry Stylest, és még csak nem is hagyod megdugatni magad.- nevetett tovább.

- Néha nem nyom agyon téged az a hatalmas arcod, Mr Nárcizmus?

- Tudod az arcomnál van ám hatalmasabb dolgom is.

-Tudom... Az egód

  - Azt hiszed vicces vagy kicsi lány? Na majd most legyen nagy a szád!- ekkor lehajolt és megcsókolt. Ajkai vadúl ostromolták az enyémeket, majd mikor érezte nem engedem be megszorított a bordáim melletti érzékeny területet (szerk.: én csak azért sem írom hogy megszorította a fenekét) ,ami miatt kuncognom kellett. Ennyi idő elég volt neki, hogy nyelvével utat törjön magának. Itt már nem volt olyan állatias, nyelvei lágyan simogattak, miközben ajkai lágy táncot jártak az enyémeken. Olyan érzés kerített hatalmába mint még soha, egyre többet és többet akartam.Lehet, hogy ez a pasi egy szívtelen csajozógép, de legalább ehhez nagyon ért. Mire észbekaphattam volna addigra, már el is vált tőlem. Fogadni merek, hogy teljesen kipirultam, ráadásul biztos is vagyok benne, hogy úgy veszem a levegőt, mint valami pornósztár. 

- Csak nem elvitte a cica a nyelved? -mondta egy öntelt mosoly kíséretében. Tudtam hogy neki ez nem jelentett semmit, és persze nekem se... Ez ráadásul szexuális erőszak és én ki nem állhatom őt, de amiatt a mosoly miatt az arcán legszívesebben felrugnám. Várjunk! Ez nem is olyan rossz ötlet. Combjai eléggé meggyengültek így kitudom húzni az egyik lábam. Na akkor most megízlelheted az én csókom! Akkorát lendítettem, hogy ehhez képest a délutáni rúgásom, csak egy kellemes tavaszi szellő volt. Ennek hatására ő csak össze csuklott , bár még így is tartotta magát a két karjával így nem nyomott agyon.
Én csak egy picit feljebb emelkedtem, pont annyira hogy a fülébe suttoghassak:

- Csak nem elvitte a cica a nyelved?- Erre Harry szemei szikrákat szortak. 2 másodpercébe se került, teljesen letepert, ezzel engem megfosztva minden védekezési módtól. Ettől méginkább harciasabb lettem. Nem engedem meg neki, hogy győzzön.

- Mond csak mivel tehetném pokollá az életed?-kérdezte tőlem fogcsikorgatva.

- Tudod most nem állok készen egy kapcsolatra- vetettem neki oda.

- Milyen kis viccesek vagyunk ma. Tudod mit, én tudok egy jobb módot erre - arca beteges grimasszá torzult és ennyi már épp elég volt ahhoz, hogy tudjam mire gondol...

Sziasztok! Bocsánat, hogy ennyit várattalak benneteket ezzel a résszel. Sajnos nagyon sűrű volt az előző 2 hónapom és alig jutott időm írni. Remélem ez a rész elég jó lett ahhoz, hogy ezzel kárpótoljalak benneteket . Puszi mindenkinek! xxx

 U.i: BOLDOG ÚJ ÉVET MINDENKINEK!