A Szerződés

9.fejezet

Nem bírtam tovább magamban tartani ezt a sok érzelmet, nem akartam tovább erős maradni, hagytam had távozzanak az érzéseim a könnyeimmel együtt. Olyan sok minden történt ma, tapasztaltam kedvességet, majd kegyetlenséget, tehetetlenséget, meglepődöttséget, zavarodottságot és vágyat. Muszáj most összetörnöm, hogy újra felépíthessem magam! Valami nincs rendben és tudni akarom, hogy mi folyik a háttérben!

1 órát töltöttem a fürdőben, majd mikor már kész voltam szembenézni az előttem álló kihívással, úgy döntöttem kiszállok a pároló edényből és felkészülök a vacsorára a Mozart-tal. Eldöntöttem, hogy taktikát válltok, eddig ugyanis az agresszív ellenállás csak káromat hozta. El kell altatnom a figyelmét, hogy amikor legkevésbé számít rá eljuthassak a legközelebbi rendőrségre, jelenteni az esetem. Úgyhogy mostantól én leszek maga a megtestesült báj, kicsit sincs ellene a személyemnek...

Kinyitottam a szekrényemet, mely roskaddásig volt tömve ruhákkal. Mind az én ízlésemet tükrözte, elég régóta készülhetett erre az időszakra, de mégis miért? Na most akkor egy jó lotyó mit viselne vacsorához? Semmit... Egy pár percig csak kutakodtam, mértem fel a kínálatot, mikor is megakadt a szemem egy mélyen dekoltált, bíbor, bársony ruhán. Ez az ez kell nekem!
Gyorsan magamra öltöttem a ruha darabot, majd megszárítottam a hajamat, mással nem is foglalkoztam, nem akarok tetszelegni ennek a koton szökevénynek. Inkább körül nézek a szobámban, hátha találok valami hasznos eszközt a börtön bulira. 
Először az ágyamat néztem át, de még a matrac is rugó nélkülil volt, a lepedő és a takaró pedig össze kötve se lenne elég hosszú, hogy kimásszak az ablakon. A következő célpontom a könyves- és a ruhásszekrény volt. Hirtelen megörültem, mert találtam egy-két szobanövényt, viszont még a cserepük is műanyag volt, így izgatottságom is tova szállt, hiszen azzal az IKEÁ-s tálkával még egy pókot se tudok lecsapni. A könyvek legalább nem gyerekjátéknak készültek, talán még használhatnám őket fegyverként. A ruháknál még a válfa is be volt fedve egy féle anyaggal szóval ez is sztórnózva van. A falakon még néhány keretbe foglalt kép foglalt helyet róla, legalább, amiatt nem kell aggódnóm mi lesz ha el fogy a wc papír, legalább van tartalék. Elábrándoztam a képeken, vajon egy pasi, aki ilyen szaloncukor csomagolással bír, mi késztet arra, hogy egy szerződést használva tegyen szert nőre. Szinte az összes rajongója nem csak, hogy a bugyiját csúsztatná le érte, de még a gyerekével is lepetézne...
Már csak egy hely maradt, amit nem ellenőriztem le, még pedig a festő sarkot. Végig pillantottam az igen csak drágának tűnő festékeken, majd megcsodáltam a feltűnően hegyes végű ecseteken, na mi van? Csak nem félt valaki attól, hogy az ecset jobban kielégít engem, mint ő? Sajnos itt sem jártam sok sikerrel, a antidildó ecseteken és a festő álványon kívűl semmi hasznavehetőt nem találtam. Nem baj ez is valami, legalább, ha nem tudok elszökni a párnával megfojthatom magam vagy Hugh Jackman módjára a ház falán lemászok az ecsetek segítségével.
Szemembe ekkor halványan bele sütött a lemenő nap fénye, ami emlékeztett arra, hogy hamarosan vacsora idő van és még rendet kell tennem még mielőtt meglá... ekkor lépteket hallottam a távolból.  Ijedtemben szaladtam a földön hagyott új cuccaimhoz és gyerekkoromból maradt módszert használva mindent az ágyam alá söpörtem, majd a takarót használva el is rejtettem a bűntettem maradványait, viszont, mikor álltam volna fel, elcsúsztam az egyik idióta felsőmben majd hatalmasat dübbenve érkeztem a padlóra. Csucsú, megérkezett a nehézrakomány. Ekkorra már nyílt is az ajtóm én pedig mongúz módjára kukucskáltam ki az ágyam mögül egyenesen az inasra? Wow, de fancy valaki.

- A Mr, az asztalnál vár Önre.

- Köszönöm- mosolyogram kedvesen kusza fürtjeim mögül. Erre egy halvány mosolyt kaptam vissza a kedves, idősödő úrtól. A kis bajusza miatt Ő a legédesebb rozmár, akit ismerek. Pikk-pakk össze kaptam magam és már iszkoltam is ki mellette a folyosóra. Ő készségesen vezetett engem az ebédlőbe, ahol kedves "uram" már boldogan kortyolgatta a borát egy igen különös mosoly kíséretében. Egy inget viselt, felül a felső pár gom, gombolatlanul hagyva, és ing ujjait enyhén feltűrve hagyta, ez összeségében nem is egy kellemetlen látvány lenne, ha nem róla lenne szó.

-Jó estét, Aranyom! Csak nem második világ háború bombázás zajlik fent?- bazsajgott pimaszul.

-Hm, milyen finom egy férfi vagy, te aztán tudod, hogy kell bókolni egy hölgynek- forgattam meg a szemem.

-C-c-c még egy perce se vagy lent,de már 3 szabályt is megszegtél.- basszus, majdnem elfelejtettem mit is terveztem.- Mi a mentséged erre, édesem?

- Sajnálom, nem volt esélyed elmondani nekem még a szabályaidat.- sütöttem le a szemeimet, bűntudatot színelelve.

-Oh igaz is, akkor is te voltál az, aki miatt nem tudtunk előre haladni- nem mentem volna el, ha nem azt akartad volna, hogy a farkadat használjam fogkefének. Erre már nem válaszoltam neki, csak az előttem várakozó vacsorára koncentráltam.- Na végre olyan csöndben vagy, ahogy egy nőnek lennie kell- Maga már csak tudja, Drakula azzal a 200 év tapasztalattal- Vacsora után a szobámban ismertetem veled a szabályokat, most viszont egyél. 

A fogások egymást követték, egyik finomabb volt a másiknál, én viszont az általam elérhető leglassabb módon eszegettem az ételeket. Nagyon nem akaratam, hogy elérkezzen az a pont ahol fel kéne vele mennem a szobájába a Hamurapi törvényei miatt.
Már a desszertnél jártunk, mikor is egy mély hangot hallottam meg:

-Nos, és hogy tetszik a szobád? Remélem minden igényedet kiszolgálja majd.- a kanál is megállt a kezemben. 

-Ühüm- hümmögtem csendesen, majd folytattam a desszertem.

-Amúgy jobban nézne ki ha a temérdek holmit az ágyad alól vissza pakolnád a helyükre, nem szeretem a rendetlenséget.- ekkor megállt bennem az ütő is. Honnan tudja ezt? Lassan felpillantottam rá. Szemöldöke összehúzva állt a homlokán, viszont ajkain kacér mosoly leledzett.

-Ezt te honnan...?

-Tényleg azt hitted, hogy ennyi hűhó után csak úgy felügyelet nélkül hagylak téged?- reménykedni még lehetett...- Hol van a nyelved, cicám? Ez a néma lényed, olyan karakter idegen- próbálta húzni az agyamat.

-Bocsánat...- Faszfej

-Wow, látom végre megtanultad, ki domináns kettőnk közül? Helyes, nagyon helyes- szinte már pattogott örömében.- Gyere, ideje letisztázni, egy- két dolgot.- már lépett is hozzám, óvatosan megragadta a karomat és segített fel a lépcsősoron. A szobájába beérve, óvatosan csukta be magunk után az ajtót, majd mögém lépett, egyik karjával a derekamat ölelte körbe, a másikkal egy tincset tűrt a fülem mögé. 

-Nem kell aggódnod, gyorsan végzünk és ha jó leszel akkor még a jutalmat is megmutatom neked, na mit szólsz kis szívem?- suttogta halkan a fülembe. Mikor lett ilyen kreatív a becenevekkel ez a Mazsola?

-Igen.- mondtam neki határozottan.

-Ez a beszéd- bele harapott a fülembe, majd magával húzva beleültetett az ölébe- szóval az első szabály, amit tudnod kell, semmi vissza beszélés, ez mind tudjuk nálad, igazán nagy probléma- nem tehetek róla, ha ilyen kínos "daddy" nyelven beszél, csak a szarkazmus az egyetlen opció- Másodjára, sose forgathatod a szemedet rám.-Egyetlen élvezetemnek is annyi- Harmadjára, nem szökhetsz el, úgy is megtalállak- nézd meg, most már az "Elrabolvából" is lopja a szöveget- És végül pedig, mindent meg teszel, amit csak mondok neked.-*instant öklendezés* -Ha ezt mind betartod, akkor bizony jutalomban részesülsz, de ha csak az egyiket is áthágod, akkor jöhet a büntetés, azt ugye nem akarjuk?- Ekkor kezei a combomat kezdték el simogatni. Megráztam a fejem és beharaptam az ajkaimat, de nem a szenvedély miatt, hanem nehogy elkacagjam magam, ki ő? Massimó, hagyjuk már...- Helyes, mivel ilyen jól viselkedtél, most adok neked egy kis ajándékot.- kettőt gondolni sem volt időm mert már a hátamon feküdtem. Ő pedig lassan a fülemhez hajolt. Közelségétől akaratlanul is pillangók gyűltek a hasamban, és a libabőr is futkosott rajtam. Lehelete csiklandozta az érzékeny bőrt a nyakamon.

-Te mégis mennyire nézel üresfejűnek?- suttogta halkan.