A Szerződés

10. fejezet

-Helyes, mivel ilyen jól viselkedtél, most adok neked egy kis ajándékot.- kettőt gondolni sem volt időm mert már a hátamon feküdtem. Ő pedig lassan a fülemhez hajolt. Közelségétől akaratlanul is pillangók gyűltek a hasamban, és a libabőr is futkosott rajtam. Lehelete csiklandozta az érzékeny bőrt a nyakamon.

-Te mégis mennyire nézel üresfejűnek?- suttogta halkan.

Nagyon is édesem. Én csak értetlenül pislogtam fel rá, mit sem sejtve a mondata mögöttes tartalmáról.

-Ez valami becsapós kérdés? - akartam komolyan kérdezni, de a szarkazmus még így is felbukkant a hangomban. Erre csak egy apróbb kuncogást hallattott.

-Tudod én már sok nővel voltam- hát, de jó, kérlek osztd meg velem vaginális tudásod, pussycat... - és látszik ha valaki már teljesen be van vadulva, kis cicám- cica az anyád, ez az én poénom, ezt hagyd meg nekem létszíves, ha már az értékes oxigént elszív... Ooo mi ez a frankfurti, ami az alhasamnak nyomódik? Csak nem? - és nem szégyellem, hogy ez engem is felizgat, nem is kicsit. - kicsit? Viagra reklám van a lábaid között!

-Igen? - kérdeztem a legártatlanabb hangomon.

-El se tudod képzelni mennyire, és épp ezért lesz olyan "nagy" a jutalmad- hogy... mi? Ekkor megfogta az egyik karomat és a fejem fölé tartotta izmos karjával, amíg a másik kezemet az övéhez vezette- Kapcsold ki! - utasított mély, rekedtes hangján. Nem nem nem nem, én most... Ü-üm, nem vagyok hajlandó lefeküdni vele, valaki fontosat akartam erre az alkalomra és nem holmi tejfölös bajszú, hajas babát!- Gyerünk, ne vacakolj! - szólt rám ingerültebben.

-Kérlek, én még nem akarom ezt most, csak adj egy kis időt - mondtam ugyanolyan kétségbeesetten, mint ahogy a kocsiban is tettem. Ekkor szorítása enyhült a karomon, amit eddig észre sem vettem, csak annak hiánya emlékeztett rá, hogy a vér újra ármalni kezdett a kézfejembe. Pupillái újra normális méretűek voltak és szája is elvált egy cseppet. Lassan lemászott rólam majd az ablak felé indult.

-Tűnj innen.. - mondta alig hallhatóan.   Én még fel sem fogtam mit mondott, azt akarja, hogy menjek el,nem is erőszakoskodik? Ez nem rá vall, és tudom, hogy tervem van, és hogyha most nem megyek el, akkor biztos nem fogok szüzen távozni, de a kíváncsiságom felül kerekedett rajtam.

-Nem- feletem ugyanolyan halkan, de jóval határozottabban.

-Hogy mi? - fordult felém. Hangjában érződött, hogy újra feszült lett.

-Nem megyek el, ameddig el nem mondod mi folyik itt! - álltam ki továbbra is dacosan magamért.

-Pfff, mi lenne itt? A szüleid ostoba döntése miatt, most csak az élvezeteim kielégítésére szolgáló, gyatra kinézetű, eszköz vagy.-mondat szemrehányóan. Szavai fájtak, de ebből tudtam, hogy nem rám haragszik, hanem magával nincs kibékülve.

-Harry - kezdtem bele nyugodt hangon- tudom, hogy valami nem oké veled. Látszik, hogy valami miatt megsérültél és emiatt csattan ez rajtam- itt mélyen beszívtam a levegőt mert ami ezután követlezett, már belülről égetett- Ha akarsz róla beszélni....

-Hogy te? - röhögött fel, majd gyors léptekkel előttem termett és tenyérbemászó hangsúllyal folytatta tovább- Nekem egy olyan kislány, mint te ne kezdjen el analizálni és főleg ne akarjon velem kedves lenni, csak egy buta liba.. - és itt arcon csaptam. Kezem előbb cselekedett, mint ahogy a tudatomig eljuthatott volna a bűntetés gondolata, de innen már nem volt vissza út. Ennél rosszabb már úgy sem lehet..

-Te öntelt bájgúnár!- innen már állva folytattam a kis harci monológom - Miért hiszed azt, hogy mindig csak neked lehet igazad? Tudom, hogy egódból fakadóan nehéz elfogadni a segítséget, de a korom miatt ledegradálni engem övön aluli volt. Nem tudom, hány nőcskével játszottad el ezt a "Nem csak apádat hívod apucinak" rituálét, de azt most elmondhatom, hogy én ebben nem leszek partner. Fájdalmat okozhatsz, megvethetsz és letiporhatsz a sárga földig a saját kéjeid miatt, de most figyelj rám Styles, mert a szüleim rossz döntésket ugyan hoztak, de nem egy gyenge nőt neveltek, szóval birtokba veheted a testemet, de ameddig te, emiatt csak mélyebbre és mélyebbre süllyedsz, addig én a felszín fölé emelem a fejemet, akaratomat, és a személyemet megtartva túléllek, és ezt nem csak filozófiai aspektusban értem, tata. - erre választ nem várva téptem fel az ajtót és rohantam a szobám iránya felé. Mikor már az ajtón túl oldalán voltam, akkor hallottam meg a férfi futását. Neki dőltem az ajtonak és a szekrénnyel betámasztva tartottam meg az ajtót. Harry, aki egy perccel ezelőtt a siket-néma módban állt, kábultan a szobájában, most Hulk erejét megszégyenítően igyekezett betörni szobámba.

-Átkozott lány, engedj be de most azonnal! Akkor talán megkíméllek- ordította at az ajtón. Én minden erőmet bele adva tartottam a minket elválasztó falat és csak imádkoztam, hogy azok a délutáni futások most fizetődjenek ki. Bölcsebbnek tartottam, ha néma-testvérnek állok, akkor hátha könnyebben megnyugszik. - Nézz szembe a szavaid következményével, azt hiszed bármit kimondhatasz, és utána semmiféle megtorlás nem jár? - hol vagyunk, a 16. században? VIII. Henry az én fejemet is véteti most már? Ez a dulakodás nem tudom meddig tarthatott, nekem óráknak tűntek, az izmaimnak pedig éveknek. Mikor már a fehér zászló felkutatására indultam volna, akkor hirtelen csend lett. Léptei egyre távolodtak egészen addig amíg az ajtója csapódását nem hallottam. Ekkor fellélegezhettem, de megmozdulni még mindig nem mertem. Azaz aprócska információ morzsa, amit az "öreg virgács" említett vacsoránál nyugtalanított, tudja, hogy mikor és mit csinálok a szobámban. Így haditaktikát eszeltem ki, ha 2 perc alatt fel tudom kapni a plédem és legalább az egyik párnám, akkor lenne még elég időm hogy a mosdóba rohanjak vele, majd az ajtó elé toljam a fürdőszobai kis bútort, ami talán megvédhet. Összeszedve bátorságomat neki iramodtam tervem megvalósításának. Legjobb narutó futásom elő véve hajtottam végbe a műveletet, amire nagyon büszke is voltam. Ekkora az álmosság erőt vett rajtam és már csak annyi fenn maradó energiám maradt, hogy a plédem és a párnám a fürdő kádba bedobva álomra hajthassam a fejem.

                           - *-*-*-*-*-

Reggel hangos kopogásra kelltem.

-Kisasszony, a reggeli lent vár Önre! - hallottam az öreg inas hangját a falon túlról.

-Oh, köszönöm egy perc és kész leszel.. azaz leszek- helyesbítettem reggeli nyelvbotlásomon. Reggel, ez azt jelenti, hogy túl éltem az éjszakát! Ezaz, most jöhet Jumanji második szintje, a reggeli. Fogalmam sem volt, hogy fog reagálni az esti kis incidensem után rám, viszont a gyomrom nem hagyott más választást, táplálék kell neki, így muszáj lemennem.
Gyorsan magamra kaptam egy pulcsit, egy kényelmes farmerrel a hajamat pedig lófarokba kötöttem és már indultam is az étkező felé.
Amikor leértem a sérelmezett már az asztal túlsó felén foglalt helyet.

-Jó reggelt Maugli! - köszöntött új becenevemen.

-Ezt a hófehér bőrömről  vagy esetleg a női mivoltam miatt kaptam ezt a tökéletes becenevet? - kérdeztem olyan finoman ahogy csak tudtam.

-A faragatlan modorodra utaltam ezzel. - mondta komoran.

-Szellemes- faszfej.. és már neki is láttam az ínycsiklandó rántottámnak.

-Miután befejezted, szeretném ha eljönnél velem egy sétára a kertbe. - mondta olyan gyengéden, amilyen hangszínt még nem hallottam tőle. Pedomaci módot aktiválta...

-Gondolom ez inkább kijelentés, mint kérés-jegyeztem meg magamnak.

-Igen éles elméd van, Albert- majd kacsintott. Valaki adjon neki valamit bipoláris zavarra...