Féltékenység [Vkook ff.]

9.

Valamiért nem nagyon tudtam elaludni ezért egy hirtelen ötlettől vezérelve felpattantam a földről és egy melegebb szerelés után néztem a szekrényemben. Sétáljunk egyet.
- Anya elmentem! - Mondtam már a bejárati ajtóban amit a mondatom végén becsaptam, S megindultam. Nem tudom, hogy hova, de úton vagyok! Elég késő volt már. 2-3 órája csak sétálok. Hirtelen egy olyan érzés kapott el mintha figyelnének. Lehet én vagyok a hülye, de lépteket is hallok. Nem törődve a hanggal, bedugtam a fülesem és max hangerőn kezdtem hallgatni valami random szarságot. Nem sokáig tudtam hallgatni, mivel egy kezet éreztem meg vállamon, majd egy ismerős ember szembe fordított magával. Hh...miért nem tudsz leszállni rólam, Taehyung?

- Gukie - Suttogta most a szokásosnál mélyebben. Semmit mondó arcal vártam, hogy mondja mit akar. A fülest idő közben kikaptam. - Elmondod! - Parancsolt rám. Sóhajtottam egyet, majd hátat fordítva neki, elindultam.
- Az a csók... - Szólt utánam. - Bennem még a vér is megfagyott. Honnan tud ez erről?! - Jungkook. Akivel álmodsz... az én vagyok. - Mondta, majd megfordultam és lassú léptekkel közeledtem felé.
- Ki vagy te és miért álmodok folyton veled? - Tettem zsebre a kezem, mikor már kb csak egy méter távolság volt köztünk. - Ezt én is kérdezhetném. - Jött még közelebb. Hátrálni akartam, de erős karjával derekamra fogott, s erőszakosan megcsókolt. Próbáltam el lökni, de be kell vallani. Rohadt erős. Tehetetlenül vártam míg elenged.
- Ez édesebb mint gondoltam... - Válunk el egymástól, s beharapja alsó ajkát. Zavaromban azt sem tudtam merre nézzek.
- Mire véljem ezt, Taehyung? - Vizsgáltam cipőm orrát, mintha az érdekesebb lenne.
- Tudod Gukie... nem véletlenül álmodunk egymásról. - Nyúl állam alá, S fejemet felemeli ezzel arra kényszerítve, hogy a szemébe nézzek. Milyen szépek...
- Valahogy rájöttem - Mosolyodtam el, majd szemem elvándorolt szemeiről, egészen a szájáig.
- Ejnye, Kook...ennyire tetszett? - Mosolyodik el pimaszul, s ismét ajkaimra tapad amit mostmár valamiért viszonzok. Nem tudom, hogy miért, de úgy érzem, hogy egy ideig nem szabadulok meg Kim kibaszottszexi Taehyungtól.

- Nyuszi fiú, jóreggelt! - Dübörög az ajtón anyám, s benyit.
- Mi a fasz? - Szólalok meg.
- Hogy beszélsz?! És mit keresel a földön? - Kuncog.
- Álom volt? - Bambulok magam elé.
- Ezek szerint. - Ül le mellém, S énekelni kezd. Mint mondtam, mindig énekel. Imádom. Viszont az egy kicsit elkeserít, hogy ez az egész álom volt...
- Figyelj, Jungkook - Fejezte be az éneklést, s komolyra vette a szót. - Ma ne gyere haza. Megint meg fog verni.
- Anya. Inkább nekem fájjon mint neked - Keltem fel a föndről, s kiindultam a szobából elvégezni a szokásos reggeli dolgokat.