Két húron "BEFEJEZETT"

3. rész

....majd megcsókolom...

Kezeivel a nyakamnál a bőrkabátomba kapaszkodik és egyre jobban hozzám nyomja az arcát. Ezek szerint élvezi... Pedig azt hittem tök bénán csinálom. Hirtelen kinyitja a szemét és lassan elveszi a fejét, miközben vadul liheg.

-Bren... - szemeivel szelíd pillantásokat vet az ajkamra

-Szeretlek, Carol.

Te jó ég! Ez most tényleg megtörtént? Olyan forró volt és olyan erős... Sosem voltam még ennyire szerelmes.

Kitágult szemeivel a tóra pillant, megrázza a fejét és újra rám néz.

-Az előbb... Nem történt semmi jó? Felejtsük el. Tudod mit? Nem is találkoztunk ma. - magam elé nézek, és próbálom lenyelni a torkomban lévő tüskés gombócokat

-... Kérleek...

-Szóval megyek is. - dadog, miközben a haját igazítja - Köszönöm hogy eljöttél, de nem kellett volna. Majd valamikor biztos összefutunk. Szia!

Ez... Ez mi volt? Csak fogta magát, felkapta barna bőrtáskáját és csak úgy itt hagyott. Biztos hogy jelentett neki valamit. Hagyok neki egy kis időt.

Nem tudom eldönteni hogy büszke legyek, vagy haragudjak magamra. Már majdnem teljesen sötét van. Laura remélem már alszik. Nincs kedvem végig nézni vele azt a szart.

Elérkeztem a kis hídhoz. Alatta a víz tükör sima. Valamit van a híd közepén. Valami... Fekete. Fekete szőrös. Egy kutya! Alig lehet fél méteres. A vékony ugatása tovább szállt a széllel a csendes, sötét utcákon. Lehajolok hozzá megsimogatni, miközben a gitártok folyton neki csapódik a fejemhez...

Jézusom... Mikor ehetett utoljára? Csont vékony.

-Van gazdid kutyuskám?

Most komolyan azt várom hogy válaszoljon?

-Sajnos nem vihetlek haza... - a kéz fejem már csupa nyálas - De... Megígérem hogy holnap suli után egyből erre jövök!

Ideje haza indulnom... Remélem túléli még ezt az éjszakát... Ma már nem fogok visszajönni az biztos.

20:18. Itt a bejárati ajtóban tökéletesen lehet látni, ha anya szobájában be van kapcsolva a tv. Úgy látom Laura fent van még...

<MÁSNAP>

.... Hm? Ez ugye nem a valóság? 6:13. Sikerült felébrednem még az ébresztő előtt. Nagyon félek hogy milyen lesz ma Carol. Hogy szóba fog-e egyáltalán állni velem. Ahogy hallom anya már ébren van. Gondolom reggelit készít. Kimegyek köszönni neki.

De jó! Megy a radiátor! Jó meleg van és ahj... Kinek van kedve így kimenni abba a retek hidegbe? Gyors magamra kapom a tegnapi ruhámat, majd kimegyek a konyhába.

-Jó reggelt!

-Neked is fiam! Mit csináltatok tegnap este? -kérdezte emelkedett hangon

-Mesét néztünk. Miért?

-Csak mert a cipőd megint csak úgy oda volt hányva a polc alá. És ha elbuktam volna benne éjszaka amikor haza értem?

-De ha jól látom nem történt meg. És amúgy sem olyan nagy dolog lehajolni és feltenni a többi mellé...

-Vigyázz a szádra Brandon! Nem az osztálytársaddal beszélsz hanem az anyáddal! Nem arról van szó, hogy mekkora dolog. Hanem hogy trehány vagy és nem figyelsz oda semmire.

-Csináltál reggelit?

-Ott van a hűtűben a vaj, a kamrában a kenyér. Csinálhatsz a hugodnak is.