Két húron "BEFEJEZETT"

4. rész

<SZERDA REGGEL>

Csak a kis asztali lámpám ég. Kint még sötét van, a függöny behúzva. Ideges pakolás hangja szűrődik be a konyhából, a szobámban csak a forróvíz áramlását lehet fülelni a radiátorból. Már a fekete farmernadrágom húzom fel, amikor anya hármat kopog az ajtómon, majd benyit. 

-Jó reggelt, fiam! Szeretném látni a visszajárót. - mondja, miközben megköszörüli a torkát

-Szia, anya. - mondom, miközben megvakarom a csupasz mellkasom - Hát... Az úgy volt, hogy Laura mást szeretett volna, mint én, ezért vettem chipset is. Így is ki kellett még pótolnom pár centtel. 

Anya együttérzően sóhajt, majd felkapcsolja a nagy lámpát, aminek a kapcsolója az ajtótól balra, vállmagasságban van.

-Kint van a kaja az asztalon. Akkor mész ma apához? 

Végeztem a felöltözéssel, majd elindulok az ajtó irányába. Anya megfogja a vállam, majd rám néz.

-Igen. Suli után egyből odamegyek. - Laura minden Szerdán táncon van suli után, szóval lesz bőven időm

Magához ölel, majd kimegyek a konyhába. El fogom vinni az összes zsebpénzem a suliba, az anyától kapott 5$-al együtt. Nem lesz elég, de talán kezdetnek megteszi. 

Régen a nyári munkából származó pénzből szereztem a cuccot. Anyával sokat veszekedtünk emiatt, de nem igazán tett ellene semmit. Addig fajult a helyzet, hogy lopni kezdtem tőle. Sokat. Mikor erre rájött, (ami nem telt hosszú időbe) ordibálni és dobálni kezdett mindennel, ami csak a kezébe került. Az evőeszközfiókból a keze ügyébe került egy kés, amit szerencsére nem vágott hozzám. Leült, letette a mosogatóba a kést és sírni kezdett. "Nincs nálam rosszabb anya a világon." Tudom, erre azt kellett volna válaszolnom hogy ez nem igaz, de nem ment... 

Azóta eltelt 2 év. Nem nevezném függőnek magam. Utoljára 2 héttel ezelőtt lőttem túl a célon. De a legdurvább, hogy a húgom nem tud erről semmit. Anya nem szeret és nem is szokott előtte cirkuszolni. Állandóan szorongás tölt el amikor haza jön egy egészségnapról és elkezdi mesélni, hogy milyen kábítószerekről tartott előadást az őrmester. 

<6:56>

Hamarosan leszállok. 22$-t tartok a markomban. Fülemben Green Day dallamok szólnak. 

A busz megáll, az ajtó kinyílik. A nyálkás idő tovább rontja a hangulatomat. Az iskolától 2 saroknyira befordulok egy sikátorba, az ott található kuka mellé. Olyan más fél méter széles lehet ez a szűk utca.

Pár perccel később befordul kék kockás ingben, mocsár zöld mellénnyel egy férfi. Lógós farmerének a szára idegesítően lógott bele a sárba, a vízbe. Ő az. Ha nem felel meg neki a pénz vagy az ajánlatom, könnyű szerrel eltenne láb alól. Előre rántja a táskáját a hasához, kicipzározza, majd keresni kezd benne. Én közben idegesen toporzékolok. Elővesz egy kis átlátszó tasakot, benne 2 fehér, kerek pirula. 

-Ezen az áron a legjobb cucc az országban. Takarékoskodj vele, nem tudjuk mikor lesz legközelebb. 

-Jah igen.. - előveszem a pénzem, majd átnyújtom neki - Nem tudok most többet adni. De hétfőre meghozom az eredeti ár kétszeresét. 

Ezt hallva idegesen becsukja szemeit, fújtat, majd ledobja a táskáját a kuka mellé. Erősen nekem jön, jobb könyökével hozzá présel a falnak. Alig kapok levegőt.

-Nem. Erről. Volt. Szó. Nagyon nem szeretem, amikor valaki nem tartja be a határokat. Az időhatárokat. Hétfőn. Ugyan ekkor. Ha nem virítasz 200-t, kitaposom a beled, majd beleváglak ebbe a kibaszott kukába. Nem kétszer annyit, nem fele annyit. Kétszázat! Világos?