Két húron "BEFEJEZETT"

7. rész

<Vasárnap reggel 7:28>

Nem tudok tovább aludni. A kezeim egyfolytában remegnek és izzadok.

Tegnap hosszú percekig bámultam szegény kutyát... Ő már nem érez fájdalmakat. Patakokban folytak a könnyek a szememből. Tudtam hogy össze kell szednem magam mert az élet megy tovább. Így hát megfogtam a véres cipőmet és bedobtam a csatornába. Még nagyobb nyomást éreztem, amikor a vér pirosra festette a vizet. 

Mikor haza értem, anya a szobájában pihent. Gondolom takarított. Amikor bementem a konyhába, láttam, hogy meg van nekem terítve. Erős nyomást kezdtem érezni a szívemben, de hamar elmúlt. Megettem, elmosogattam, majd felmentem Laurához.

Szegény alig fogott fel valamit a dolgokból. Csak ült az asztalánál és tanult. Úgy három évvel ezelőtt nyár elején volt egy táncvizsgája. Nagyon sokat készült rá. Rengeteget mesélt nekem a párjáról aki egy számára helyes fiú volt, 9 évesen..  Sokat beszélgettünk róla, de alig figyeltem rá. Néha bólintottam egyet és ennyi. És amikor eljött a nagy nap... Nem mentem el. Fontosabb "dolgom" volt. Azt hiszem éppen az akkori haverjaimmal voltam egy partin, ahol kipróbáltuk a füves cigit. Még most is eltudom képzelni, ahogy keresett a nézők között, ahogy forgatta a kis szemeit miközben jár a keze-lába, és ahogy rádöbbent, hogy nem vagyok ott. Pár napig sírt utána, de tudom mennyire rosszul esett neki és hogy sosem fogja elfelejteni. Hisz mégis csak 9 éves volt... Sokat jelentett volna neki. 

Azokban az időkben nem azért drogoztam amiért most... Szerettem azt az érzést, szerettem másokkal lenni. Sokkal durvábban is csináltam, belátom. Volt hogy 4 napon át minden nap. Most meg... Próbálom elterelni a figyelmemet a depressziómról és a nyomorult életemről vele. Hálásnak kéne lennem, hogy eddig megúsztam rendőrség nélkül. 

Laura nem volt túl bőbeszédű. Kérdeztem hogy mit tanul, annyi volt rá a válasz: "matekot". Még csak rám se nézett. Megsimogattam a fejét, majd lementem a szobámba. Az ajtóban vettem észre, hogy anya kijött és be ment a WC-re. Ő se nézett rám. Mint ha nem is léteznék. 

Egész délután a szobámban ültem és gitároztam. Készültem az érettségire. Még nem választottam ki pontosan, hogy melyik számot szeretném előadni, de az igazat megvallva, az utóbbi 1 hétben nem sokat gondolkodtam rajta. Végig a húrokat néztem, ahogy rezegtek. Elég régiek már, nem kell sok ahhoz, hogy elszakadjanak. Mondjuk egy erősebb pengetés... 

Este a fürdőszobában a tükör előtt leápoltam az arcom, amennyire csak tudtam. Anya biztos jobban megcsinálta volna... A jobb halántékomra tettem egy zsebtapaszt. Csak ott szakadt meg a bőröm. Gondolom estem. Ha verekedtem volna valakivel, akkor az öklöm is fel lenne szakadva. 

Éjszaka felkapcsoltam az íróasztalomon lévő kislámpámat, bedugtam a fülhallgatómat a telefonomba, elterültem az ágyamon és zenét hallgattam. Annyira el voltam foglalva a fal bámulásával, hogy észre se vettem, mennyire eltelt az idő. Fülhallgatóval a fülemben aludtam el úgy, hogy égett a lámpa is. 

Ma hajnalban felkeltem olyan 6 óra körül. Letettem az asztalomra a telefonomat a fülhallgatóval, kimentem inni egy pohár tejet, elmentem a Wc-re, leoltottam a kislámpámat, majd siettem vissza a takaróm alá, hogy az megóvjon a hidegtől. 

<Vasárnap este 21:32>

Anya ma is olyan idegen volt velem... Csak Laurával beszélt. Beszéltem ahogy kikérdezi a magyart tőle ebéd után. Nem szólt hozzám egy szót se az igaz, de a kaját mindig kikészítette nekem. Amikor épp Wc ültem, hallottam hogy még a szemetet is kivitte a szobámból. Nem mindig szokott szerencsés lenni, hogy a Wc a szobámmal szemben van... 

Felhívtam ma Carol-t. 

-Szia, Carol! -köszönök neki egy nagy sóhajtás után

-Hogy van képed még felhívni ezek után? Egész héten magamat hibáztattam, hogy nem szóltam hozzád. Ki voltam készülve idegileg. Szakítottam Shawn-al miattad. Azért hogy együtt lehessünk. A buli elején azt mondtad szeretsz. Már ott fel kellett volna tűnnie... Egy önző rohadék vagy, Brendon! Tönkre tetted a barátaid életét, csak hogy neked jó legyen! Soha senkit sem utáltam még ennyire! És még ezek után is... Adok egy jó tanácsot. Ne gyere be az iskolába többet. 

A hangja nagyon bántó volt. Lehetett érezni rajta a csalódást. Megbántottam azt az embert akit a legjobban szeretek... Sőt... ha még csak megbántottam volna. Annyit csalódtak már bennem az emberek. Úgy érzem ideje lenne megváltozni.