A De la Rouche hatás - Kezdetek

6. Cameron

- Ha eltöröd őket, akkor felnyomom ezt a könyvet a seggedbe. - Ujjaim olyan iramban cikáznak végig a díszes bőrkötésen, hogy mindenképp érezze a szavaim mögött lévő szándékot, de ez a kibaszott melák, nem fogja fel, csak úgy sasol tovább, mint aki még sosem látott fehér embert. Jó, oké! Nem teszek úgy, mintha ez nem lenne érthető, vagy akár mindennapos errefelé. Az én detektoraim mindenesetre kiakadva csilingelnek a többszörös terheltségtől, amit ez az egy, kifejezetten idióta objektum okoz. Először is, ez egy vámpír, aki Londonból érkezett, de ezt csak a boltnak köszönhetően tudom ilyen biztosan. Másodszor, gecire fárasztónak tűnik. A vámpírokkal alapból csak a baj van, de ha még ilyen retardált, szétdrogozott személyiség is verődik hozzá, az aztán totálkárossá teszi az összhatását. Harmadszor, ez a tetves szarkupac olyan jól néz ki, hogy mióta belépett, csak egyszer vettem le róla a tekintetem, mikor a vitrin tükröződő felületén megszemléltem magam, hogy ágy nyomott fejjel is ugyanúgy csillogok, mint alapjáraton. Hova fokozhatnám még ezt?

- Oha! - lepődik meg helyettem is, mikor mind a három őskori elátkozott koponya ripityára törve csattan szét a deszkákon, mert a hülyéje még zsonglőrködni is képtelen. Tekintetem égnek emelve hívhatnám rá fel a figyelmét, hogy az ígéretem beváltásához tetemes mennyiségű síkosítóra lesz szükségünk, de mivel már két sarokkal arrébb basztatja az üvegcséimet, ezért inkább csak kecsesen előveszek egy jegyzetfüzetet, hogy elkezdjem felvésni a károkat szépen egymás alá. - Általában ennél gyorsabb szoktam lenni, nem értem... - Mormogására fel sem figyelek. Lusta vagyok közölni vele, hogy hát beszoptad, Nagyfiú. A bolton belül korlátozva van mindened. - Várj, letesztelem újra. - Csörömpölés, reccsenés. - Oh. Bocsesz...

Nos, én akkor kezdem is: három koponya százezer font, takarítási díj plusz ezer, meg akkor az a tükör, amit éppen most kerülgetve lökdös, akkor az már legyen kétszázezer. Erőt véve magamon odabattyogok mellé, hogy véletlenül se maradjak le semmiről. Megállapításom szerint, pedig még mindig ezerszer jobban néz ki, mint amennyi IQ-ja van. Mondjuk, hálát adok az égnek azért, hogy a De la Rouche család fővonalából származom, így nem hat rám semmilyen vámpír diszciplína, emiatt nem kell félnem, hogy kijátszana. A fizikai viszonylatok pedig szintén nem okoznak akkora fejtörést idebent, mivel a bolt idomítja mindenki erejét egy közös, azaz a legkisebb szintre, de attól még a különleges vámpír erőktől nem fosztja őt meg, tehát manipulálni még mindig tud. Csak olyan szinten, mint egy Neonát. Mondjuk, amilyen defektes, tutira zárt osztályos Malkavita, szóval azt sem tudja, mi az a fent és lent.

Persze, mire kettőt pislogok már régen azt a kurva gömböt nyalogatja a hátam mögött, aminek dísze egy kitárt szárnyú denevér. Nagyon bizarr darab, és a legrosszabb az egészben az, hogy csak dekortárgy. Ki a halál venne egy ilyen szart a nappalijába?

- Hát ezt nagyon beszoptad, Batman! - Simogatóan öblös hangja kitölti az egész boltot, ahogy nevet a saját kretén viccén. Komolyan, ennek nem csak egy kereke hiányzik, hanem az egész szett. - Tudsz repülni?

Yap. Igen. Naná. Pontosan az történik, amit az ember elképzel, majd nevetve vállat von, hogy ugyan, ilyen csak a mesében van. Nem. Nem csak ott. Feldobja a levegőbe, majd mikor látja, hogy elkezd lefelé esni, érdektelenül talál magának valami mást, ami még hangot is ad ki. A gömb, tömör anyagának köszönhetően egy nagyot csattanva landol, aztán begurul a felpakolt bútorok alá, mintha szökni akarna. Mindamellett, hogy átérzem helyzetét, hamar világossá válik, ezt én ki nem szedem onnan, így ez sajnos. Sajnos elveszett. Biztos sok embernek fog hiányozni, lelkem sír a kitömött Micky Egér után, de hát egyszer mindennek... Ah, hagyjuk. Túl sok energia ezt végigagyalni a saját szórakoztatásomra. Tény viszont, hogy illő lenne átgondolni az álláspontját, mert lehet hármunk közül ő tette a legjobban, amit. Szép lassan el kellene nekem is menekülni ebből a shitstorm-ból.