ᴡᴀʟʟꜰʟᴏᴡᴇʀ - ᴍɪɴꜱᴜɴɢ

bₑₜₜₑᵣ ₜₒ ₗᵢₑ

Jisung haza akart rohanni, torka szakadtából üvöltve sírni, oltalmazó ölelésben elaludni, egy kis szabadságot, szeretet érezni. Azonban ez csak akkor állt volna módjában, ha az anyukája ismét aggódhatott volna érte. Azt pedig nem akarta.

Épp eleget szenvedett már miatta, elég álmatlan éjszakát vészelt át, s nem kell mégtöbb.
Így történt, hogy az egyik sikátorban a falnak dőlve kucorodott össze, térdei a mellkasáig húzva fogott bele a keserves zokogásba. Fájt mindene. Csengett a füle, zúgott a feje, szúrt a mellkasa, nyilalt a lába és még megannyi kín kerítette hatalmába gyönge testét.

Egy arra sétáló fiú hallotta meg a hangját, ahogy elfolytott nyüszítésekben ontotta lélektükreinek vérét. – Jól vagy? – kérdezte halkan, s Jisungnak egy újabb testrésze mondta fel a szolgálatot; a szíve.

- Igen. Minden rendben. – sóhajtotta remegve, ahogy kezeivel takarva arcát hüppögött tovább, fel sem nézve az idegenre, kit olyan nagyon jól ismert.

Bár álmaival remekül megbékélt és gyakran azok ösztönözték, hogy újabb és újabb napokat is átvészeljen, néha ő is csak megszabadult volna tőlük. Kinek van szüksége csalfa reményre, ha egyszer mindig az a vége, hogy megverik és továbbra sincs egy barátja sem? Gondolatban megannyiszor ölelte, csókolta szerelmét, pedig a való életben még egymásra sem pillantottak, még futólag sem.

Gyakran képzeleterejének hatására tudott megnyugodni, lecsillapítani azt a fájdalmat, mely erősen tombolt, lüktetett mellkasában, továbbítva a keserű emóciót minden egyes procikájába, azonban mind hiába. Túl élénk volt, s gyakran megfeledkezett róla, hogy ez nem igaz. Ez csak az ő bugyuta, gyerekes hallucinációja.

Remegve tette le kezét maga mellé, ahogy könnyek közt úszó íriszeit ráemelte az útra, hogy láthassa vajon most tényleg érdeklődik e valaki iránta, vagy csak ismét az agya viccelte meg.

Azonban a betonon csak egy macska pislogott vissza rá, s amint találkozott a tekintetük, még ő is elkezdett rá fújni.

- Gondoltam. – jegyezte meg fájdalmasan elmosolyodva. – Csak egyszer álmodnám azt, hogy meghalok... és lenne valóságos. – sóhajtotta fáradtan, ahogy végképp leült járdán. Szipogva vette elő a telefonját és bekapcsolva azon mobilnetét görgette végig a facebook főoldalát. Az eseményeknél elidőzött az olvasásban.

,,Kémia verseny 12. 18."

,,Karácsonyi vetélkedő 12. 20."

Holnapi események:

,,Jisung agyonverése 10. 13."