ᴡᴀʟʟꜰʟᴏᴡᴇʀ - ᴍɪɴꜱᴜɴɢ

ₑᵢgₕₜ ₗₑₜₜₑᵣₛ

Minho egészen addig nyugtatgatta, óvta a fi gyenge testét karjai ölelésében, amíg teljesen le nem higgadt. Ennek következtében pedig, mivel az életéért vívott küzdelem teljesen lefárasztotta, pihegve hajtotta álomra a fejét szerelme vállán.

Halványan elmosolyodva nézett végig immáron kisimult arcán, ritmusban fel-le emelkedő mellkasán, ahogy a szuszogásba lass tempóba állt be. Gyengéden felemelve arcát simított végig bőrén, miközben minden egyes szegletén többször is végigfuttatta szembogarait.

Fekete, ívelt szemöldök vonalán, pisze orrocskáján, pufók orcáján, állának ívelésén, telt párnácskáin. Minden gyönyörűnek hatott rajta, még így is, hogy halovány bőrét színkavalkád foltok borították.

Azonban kint már jócskán beesteledett, Jisung teste pedig nem melegedett fel még az ölelések hatására sem. Minho lassan felállt a korábban felvett ülőpozíciójából és közben egy percre sem engedte el a fiú testét, szorosan tartotta mindvégig, nehogy hanyatt vágódjon, miközben meghitten aluszik.

Kinyújtva lábait görnyedt le maga elé, hogy gyorsan roggyasztva egy aprót a lehető legügyesebben fel-egyensúlyozza a hátára az alvó fiút, akinek mindeközben a szeme se rebbent. Minho kezéve igazította el a fiú lábait, hogy a derekát öleljék és ott tudja ha csak egy kicsit is, de tartani magát.
A fiú karjait nyaka két oldalán lógatta lefele, azonban meglepetésére Jisung még volt annyira éber, hogy ténylegesen átölelje őt és úgy csimpaszkodjon testébe kismajom módjára. Sűrű mozdulatok közepedte még halk nyüszügéseket is kiadott, melyek azonnal vigyorra húzták Minho ajkait.

Jisung combjai alá kapaszkodva indult a kijárathoz, majd egyenesen az utcára, hogy nekiláthasson a hosszú útnak, mely előtte – előttük állt.

Minho elgondolkodott rajta, hogy Jisungot talán legészszerűbb lenne, ha hazaszállítaná, azonban három dolog is az útjában állt:
a, nem tudta hol lakik
b, nem tudta lenne e valaki aki vigyázna rá
c, nem akarta, hogy ne legyen mellette.

Így a számára legegyszerűbb döntést hozta; haza viszi magához.

A hideg szél a hajába túrt, összeborzolva azt, majd pólójának szegélyével játszadozva felcsapta azt, s végigcirógatta bőrét, ezzel libabőrt hagyva maga után. Meg-megremegett, néhol reszketett a sötét éj leple alatt, ahogy minden erejével szorosan tartva a fiút sétált az utcán, de nem különösebben zavarta, hisz csak egy dolog volt fontos számára, hogy Jisungon van a kabátja és remélhetőleg ő nem érzi ezt a hűvösséget, ami az ő bőrét égeti.

Bő húsz perc múlva, mire már javában fájt minden porcikája a megerőltetéstől, végre hazaért és kinyitva a háza ajtaját beslisszant a lakásba. A felismerés szöget ütött a fejében és ő halkan felkuncogva kapcsolta fel a lámpát, majd zárta be a bejárati nyílászárót kulccsal. Hisz épp hogy csak rájött, egyedül vannak az egész házban.

Lerúgva magáról vizes lábbelijeit sétált fel a lépcsőn, ám ahelyett, hogy Jisungot a szobájában helyezte volna el, egyenlőre a fürdőben helyezte gyengéden a kádba. Szobájába lépkedve felvette mindenhol a fűtést, hogy biztosan megfelelő hőmérséklet áradjon mindenfelé. Az ágyáról gyorsan lerántva a takarót, plédet és minden huzatot, még a párnákról is leszedett és áthúzott, hogy friss öblítő illata legyen mindennek és esetleg a benne terjengő baktériumok – ha vannak – kitisztuljanak és biztos ne betegítse le még inkább a vendégét. A szekrényét kinyitva keresett egy nyújtottabb, lazább fehér felsőt, melyet félre is tett pizsama gyanánt, valamint egy nem rég vett vadonat új boxer alsót is a biztonság kedvéért.

A fürdőbe lépve elmosolyodott, hisz a fiú ugyan olyan kényelemben szundított, mint eddig. Minho óvatosan lefejtette róla néhány ruhadarabját, egyedül az alsónadrágját hagyta rajta, hisz már így is égett a füle is a vörösségtől, amiért ilyen meztelenül láthatja a fiút. Ő maga is leöltözött – no persze nem teljesen – és ruháikat a szennyeskosárba helyezve lépett be mellé a kádba, hogy elzárva a dugót tele töltse azt meleg, szinte forró folyadékkal.

Közben magához húzva a fiú testét kezdte el tisztogatni a bőrét a leggyengédebb mozdulatokkal és a legfinomabb rózsa illatú tusfürdőjével, ügyelve rá, hogy az orcája egy pillanatra se bukjon a vízbe és fel se keltse. Minho meglehetősen élvezte, hogy ennyire irányíthatja a fiút, gondoskodhat róla és babusgathatja anélkül, hogy ő bármit is sejthetne ebből.

Felállva a kádban ült be mögé, hogy hátát mellkasának vetve bevizezhesse a kezét és egy kevés sampont nyomatva rá hatoljon vékony ujjaival fürtjei közé, lágyan masszírozva közben fejbőrét. Elmosolyodva játszadozott tincseivel, miközben mosta azt és minden egyes porcikájával örült a helyzetnek. Miután saját tudása szerint a legtöbb területét – ahova bármiféle zavar nélkül mert nyúlni – letisztította, a saját testrészei következtek, ám utána sem akart túlságosan kikászálódni a forró folyadék öleléséből.

Helyette hátradőlt a kádban és hagyta, hogy Jisung feje a mellkasára essen és úgy pihenjenek le egy kissé, élvezve a csodás illatot, mely immáron belőlük is áradt, élvezve a forró vizet, mely feltölti testüket energiával magába szívva azt, élvezve a bőrükből a felszínre gőzölgő fehéres párafelhőket. Halvány mosolyra húzva párnácskáit vezette végig ujjbegyeit Jisung szabad, meztelen bőrfelületén, hogy lehunyt szemekkel átadja magát ennek a csodás helyzetnek, minden másodpercét memorizálva, hogy egy apró mozzanatot se felejtsen el.

Ám minden jó egyszer véget ér, s ezzel ő is nagyon tisztában volt, ezért emelkedett ki lassan a kád mélyéről, miután már leengedte a vizet és ledobva magáról boxerét megtörölközve bújtatta magát pizsamájába. Jisungot felső testét megemelve megszárította és ráhúzta a felsőjét, majd dereka köré csavarva a törölközőt tette a mosógépre hanyatt-fekvő pozícióban, hogy a lába még néhol lelógjon. Alsó ajkába harapva agyalt a tervén, végül a legjobb elhatározásra jutott, nagyjából átszárította a száraz anyaggal a combját és egyéb testrészeit a vizes alsóneműje ellenére, majd letakarva ágyékát a törülközővel húzta le róla óvatosan, hogy biztos ne érintsen egy bizonyos területet, mire Jisung sóhajtott egy nagyobbat.

Minho szíve a torkában kalapált, miközben koncentrálva immáron meztelen alsótestét még pár biztosabb részen áttörölte a törülközővel, majd szintén ugyan olyan precizitással és odafigyeléssel igyekezett zökkenőmentesen felhúzni rá a tiszta alsóneműt. Mikor sikeresen végzett ezzel a folyamattal, hangosan sóhajtva egyet kapta le róla a fél-nedves anyagot és megremegve figyelte a mozdulatlan testet. Legalább olyan kemény volt számára ez a feladat, mintha meg kellett volna műtenie.

Térdhajlatait a karjára akasztva és hónaljánál fogva emelte fel, hogy az ágyába fektethesse a továbbra is alvó ifjút, ám mielőtt teljesen megnyugodhatott volna, visszasétált az előző helyiségbe. Leemelte az elsősegély ládát és visszasétálva bekente a sebeit véraláfutás csökkentő géllel és a felszakadt bőrfelületeit is lekezelte amennyire tudta, majd mielőtt feleszmélhetett volna, már egy apró csókot nyomott is az egyik sebére. Szomorú mosolyra húzva a száját mezitláb totyogott az asztalához, hogy leolthassa a villanyt.

Bemászva az ágyába alaposan betakargatta Jisungot, aki láthatólag egyre mélyebb álomba zuhant, jelezve azzal is, hogy immáron apró horkolások hangjai hagyták el az ajkait, azonban Minhot ez cseppet sem zavarta. Sőt, kifejezetten boldog volt, hogy a történtek után még álom pihent a szemhéjain. Közelebb húzódva hozzá ismét arcára csókolt, azonban most Jisung átölelve őt nyomta fejét mellkasának, miközben másik kezét átvetette derekán.
Minho elvörösödve, de rámosolygott, ahogy a lehető leghalkabban megszólalt. – Jó éjt. – súgta halkan és magához ölelve nyakáig húzta a takaróréteget.

S hiába tombolt kint a hideg, csontfagyasztó szélvihar, ők ketten egymás ölelésében feküdtek az ágyban, szívük közös dobbanásában, egymás melegségébe zárva.