Į'll gø wįth yøu {TØP fanfiction} (BEFEJEZETLEN)

I.

Kedves Naplóm..na jó, hagyjuk ezt a szöveget.
Ma Joshhal elmentünk futni. Említettem már Josht? Ohh, az még az előző jegyzetben volt.. Szóval
Joshua William Dun
Utálja ha a középső nevén szólítják. Ha be akarsz vágódni nála, akkor véletlenül se hívd másképp, mint Josh.
Érdekes stílusa van a srácnak. Bár ő maga is fura.
Hisz az űrlényekben, szerinte a rózsaszín haja illik a takonyzöld sapkájához.
De ezeken a végtelenségig sorolható cuccokon kívül rendes srác. Talán túlságosan is.

Egyébként nem tudom mi ütött belém, hogy a sok beforduló dalszövegem közé bebiggyesszek egy naplórészletet. Nem köt le annyira mint a dalszöveg írás.

-Lehet nem is kéne meghagyni ezt a csúfságot...-motyogtam magamban, majd egy lendülettel téptem ki a lapot és hajítottam a kukába. Bedobtam a kukába és.. És eszembe jutottak az emlékek, mikor a Jennával készült közös képekkel tettem ugyan ezt. Hirtelem rám jött a pánik. Lélegzetem felgyorsult, vérnyomásom az egekbe szállt. Kivert a víz, és stresszelni kezdtem. Ilyenkor egy dolog nyugtat le, az írás. Nekiálltam. Kiadtam magamból minden érzelmet.
She is terroring my soul!-gondolkoztam hangosan, miközben írtam- Nem jó!-Áthúztam ugyan úgy, mint a többi sort.
~She's the tear in my heart.. -Ez az! De..ezzel olyan gyengének tűnök. Már túltettem magam rajta. - I'm alive..
El lehettem egy jó darabig, mert arra eszméltem fel, hogy Josh hív.
-Cső haver!-köszöntem
-Joseph! - Ha így szólítanak abból már jó nem sül ki- Hol vagy??
-Otthon. Mer?
-Otthon? Már úton kéne lenned kosár edzésre! Ba$zki, itt állok és be fagy a sęggem!
-Jézusom az edzés!
-Örülö...-nem tudta befejezni mert kinyomtam a telefont. Rohantam az táskámért, majd miután megtaláltam, kimentem a ház elé. Kellett pár másodperc mire feleszméltem, hogy azér papucsban csak nem kéne az utcára menni. Visszarohantam a cipőtartóhoz, ami teljesen üres volt.
-Akkor az ágyam alatt lesz..-mormogtam félhangosan, egy két szitkozódás kíséretében.
Kettesével vettem a lépcsőfokokat az emelet felé. Berontottam a szobámba. Cipőnek nyoma sincs. Leguggoltam, benéztem az ágy alá. Amit ott láttam, azt hiszem sose felejtem el.
Ott hasaltam az ágy alatt, rémült fejjel, ami seperc alatt átváltott gonosz arckifejezésre. Szemeim kidülledtek, és vérben áztak. Piros sapka csúszott fejem tetejére. Kivillantottam éles fogaimat, majd ennyit mondtam:
~My name is Blurryface and I care what you think.
Amint kimondtam, pontosabban nem én, hanem az a lény az ágyan alatt, aki úgy néz ki mint Én, felpattantam és lerohantam a lépcsőn. Megbotlottam, és arccal előre érkeztem le a földre. A cipőim fejem előtt feküdtek. Nem fogtam fel mi történik, csak annyit tudtam, hogy most el kell tűnnöm. Felkaptam a cipőmet a kezembe, táskámat pedig a vállamra vetettem. Úgy ahogy voltam, zoknistul rohantam a buszmegállóba. Akkor vettem észre, hogy a cipőimet kezemben szorongatva, mikulásos zokniban vagyok, mikor egy velem egykorú srác furán nézett rám, majd ennyit szólt:
-Khmm...Cipők?
Egyből vettem az adást, és felkaptam a cipőimet. Megjött a buszom. A busz elindult, én pedig a falhoz simulva vártam. Ahogy a busz haladt, az embertömeg egymást lökdösve egy emberként dülöngélt. Az én megállóm előtt felnéztem a megállókat kivetítő monitorra. A megszokott Lombard St. helyett Truce Streetet olvastam. Picit elgondolkoztam, hogy mi folyik itt. Lehet átkeresztelték.. Vagy rossz buszra szálhattam. A francba már! Gyorsan körbenéztem, és elengedtem a kapaszkodót. A busz hatalmasat fékezett a megállóban. Elvesztettem az egyensúlyom, és kellett pár másodperc, amíg újra stabilan tudtam a lábamon állni. A sofőr a mikrofonba bemondta a megálló nevét. Lombard Street. Kissé megzavarodtam, így úgy döntöttem, elkezdek utat fúrni az ajtóig. Mikor leszálltam, Josh szúrós tekintetével találtam szembe magam.
Megszédültem. Arca hirtelen megenyhült, majd aggodalmat mutatott. Láthatta rajtam, hogy történt valami. Valami, ami nem megszokott még számomra sem..