GondoBlattok

Éjszakaim

Késik a 909-es, vihar, vad előjel,

vagy valami

A 32-es katona, álljon, feküdjön,

nem tudja eldönteni

A sarkon egy aranyboltív fénye

sejtelmesen vibrál

Hazafelé a busz padlóját

kábán nézem

A köpetek és a kibukott borfoltok között

Valamiért fel-felvillan az

indokolatlan csillám

Miért tündököl a Kálvária megállójában

Miért ragyog egy éjszakai késelés alatt

Miért nem zavartatja magát a tündéri vihánc

Fura szag csapja meg az orromat,

ja, ez hányás

Szokásos bukéja a hajnalnak,

zár a Romkert

Eufória és nyögés mit észreveszek rajta,

romlás

Nyög, mert jó neki,

nyög, mert tudja, nem lesz jó neki

Talán ezt a buszt akarta,

talán nem, amit én érzek az bűz

Visszatekintve a földre látom,

továbbra is fel-felvillan tisztán

De miért?