kondenzcsíkot húz a Hold
ordító sötétség erőszakolja meg
a négy bengáli tigrist
kínai műanyagkatonákról
leszakította az éj a ruhát
kisemmizve, pucéran állnak a kirakatban
megszégyenülten merednek át
az ótvaros üvegen
próbálnak sírni
mind hiába
csak vannak
de nem léteznek
buddhista próbabábu
sztoikus vállfa
de itt minek is hinni
konténernyi bánat
raklap nyomor
csempész husky
ragunak,
gyilkos kávéfőző
zárlatos égők
karácsonyra
anyunak
éjszakára mindez eltűnik
elnyeli az éj
nem lesz szemtanú
császár XIV. KorruXcio
fekete sokszínűség
luxusnyi nyomor
szeletnyi HunPeking
hamisított pokol
YOU ARE READING
GondoBlattok
Poetry"Lelked a dallam..." Verseim egy városról, amivel együtt lélegzünk... mi vagyunk a város. - Verseim rólunk.
