Borned to be alone (Banana fish ff.)

•1.fejezet: Nem hinném...•

Ash's POV

Csak egy újabb utcai harcként indult minden, egy elhagyatott raktárépületnél... Dino emberei üldöztek minket a város széléig, de kilőtték az abroncsokat, így közelharcra kényszerültünk...

Egyedül az járt a fejemben a golyók kereszttüzében hogy Eijit védjem...

- Maradj mögöttem! - ordítottam neki, mire ő feltétel nélkül beállt mögém, és onnan figyelte tovább az eseményeket... Egészen addig amíg egy lövést hallok a hátam mögül... majd egy tompa puffanást.

Ijedten, szinte már gépiesen fordultam hátra a félelemtől.

Ha Eijinek bármi baja esett...

De nem. Nem történt semmi...

Viszont szinte a semmiből jött elő egy lány. Első ránézésre velem egy idős lehetett. Derekáig érő göndör, vörös és barna átmenetben fénylő haja a vetődéstől még rakoncátlanul lengett mikor megfordult, és ránk emelte igazából kedvességet, komolyságot, és elhivatottságot tükröző kék szemeit. Sötétzöld, hosszúujjú pulóvert és fekete sportnadrágot és cipőt viselt. Elég furcsa párosítás volt, de mégis jól nézett ki.

Már nyitottam volna szóra a számat amikor... megakadt a szemem valamin.

Egy ovális kövön a mellkasán... Talán holdkő lehetett... Mit keres egy holdkő a mellkasán?!

- Mi van? - nézett rám oldalra döntött fejjel, és felemelte pisztolyát. Elég különleges darab... még azelőtt soha nem láttam ilyet. Fehér volt, de mégis mintha nem lenne színe... Igazából megfogalmazhatatlan.

Egy pillanatra úgy éreztem, mintha méregetne.

Ha nem tudnék ennyit a fegyverekről azt hittem volna hogy rám céloz... De nem...

Hiába tudtam hogy nem engem akar lelőni, akkoris összerezzentem amikor meghúzta a ravaszt. Alig egy centin múlott hogy eltaláljon... Szinte megfagyott bennem a lélek ahogy elsüvített a fejem mellett a golyó...

Fél szemmel hátrapillantottam, ahol egy már halott ember feküdt, mellette egy pisztollyal... Tehát engem védett. De mégis miért...? Nem is ismerem. Még soha életemben nem láttam ezt a lányt.

Miután sikerült annyira összeszednem magamban a lelket hogy megmozduljak a lövés után, egy kézzel magam mellé húztam Eijit - mert hiába védett meg ez a lány akkor sem tudom hogy kicsoda... és ami azt illeti, kissé aggaszt hogy még soha nem láttam. -, majd megszólaltam.

- Te meg ki vagy? - néztem végig rajta értetlenül.

- A személy, aki fel fogja forgatni az egész életedet. - hajolt meg színpadiasan, széttárt karokkal.

Ekkor még azt hittem, hogy csak nagyot mond. Nem is sejtettem, hogy igazából mekkora igazságot hordoznak a szavai...

- Ami azt illeti, én a nevedre értettem a kérdést. - próbálok magabiztosnak látszani, de ami azt illeti, nem megy. Valamiért most nem tudok olyan magabiztos lenni mint szoktam...

- Ez esetben, Heszna Chasseur. De szólíthatsz Hessznek, Hesszinek, vagy bárhogyan ahogy jól esik, ameddig az nem Barbi, vagy bármelyik megfelelője. Ti pedig bizonyára Ash Lynx, és Okumura Eiji, ha jól tudom. - nyújtott kezet, amit kissé habozva, de elfogadtam.

- És mégis honnan tudod? - néztem rá gyanakvóan.

- Ó, drágám... Ebben a világban mégis ki az, aki nem tudja a neveteket... Aslan? - mosolyodott el.

Azt értem, hogy honnan tudja a becenevemet... De az igazit honnan...? Ő is Golzine embere lenne? De akkor miért mentett meg? Vagy csak megjátszotta hogy lelőtte azt a két embert?