Ash's POV
Szép szavakkal szörnyű éjaszakám volt.
Egész éjjel rémálmaim voltak... Leginkább olyanok, amikben elvesztem Eijit, vagy amikben vissza kerülök Dinohoz a prostijaként.
Miért nem képes leszállni rólam az a vén fasz? Miért kell állandóan kínoznia? Miért pont engem...?
Amióta csak ismerem erre keresem a választ.
Miért pont engem akar minden áron? Annyi más prostija van... Bármikor bárkit megszerezhetne. Akkor mégis miért pont én kellek neki?
Engedjen már végre el... Esküszöm soha többé nem jelentenék gondot neki, csak had legyek végre szabad.
Szabad akarok lenni... Hogy ne kelljen többé bandavezérnek lennem, ne kelljen többé... senkinek sem lennem. Hogy ugyanolyan senki lehessek, mint régen.
Senki nem tudott a létezésemről, én mégis boldog voltam. Aztán... Megtudták az emberek hogy létezem, és minden rosszra fordult.
Én már nem akarok mást, csak hogy Eiji velem maradjon... és biztonságban legyen. Hogy ne kelljen fegyvert látnom a kezében soha.
Miért ragaszkodok hozzá ennyire?
Magam sem tudom... Mellette sok év után úgy érzem, minthamegint szabad lennék. Mintha a közelében akaratomon kívül is önmagam lennék. Előle valahogy... nem tudom elrejteni az érzéseim. Képtelen vagyok előtte is magamra ölteni azt a rideg, megtörhetetlen álarcot amit sok év alatt magamra vettem. Úgy érzem, mintha Eiji minden másodpercben egyre jobban felszabadítana, mégis egyre erősebben leláncol.
Minden alkalommal mikor úgy érzem mellette, hogy felszabadulok, azt veszem észre, hogy csak még erősebben hozzá lettem láncolva.
Mégis mi az ami ennyire más benne a többi emberhez képest?
Talán az, hogy ő az egyetlen ezen a földön, aki úgy törődik velem, hogy nem vár cserébe semmit. Nem akar semmit sem tőlem... Csak törődik velem. Ennél nekem nem kell több.
Ő az egyedüli ember, aki képes látni a gyilkos szörnyeteg álarca alatt azt a félős kismacskát, aki nem vágyik többre egyetlen kedves szónál, meg egy kis törődésnél.
Igazán nem kérek sokat...
Ezekkel a gondolatokkal kelek ki az ágyból. Szép kis napkezdés, mi?
Félálomban sétálok ki a hálóból, és élőzene fogad.
Heszna gitárral a kezében ül Eiji mellett és énekel. Nem is tudtam hogy tud hangszeren játszani. Ami azt illeti, nem is néztem volna ki belőle. Magamból indulam ki... Hogy aki öl, annak bizonyára nincs ideje ilyenekre. Úgy tűnik tévedtem...
Egész jól játszik... Minden hang a helyén van, az énekhangja pedig tökéletes. Valószínűleg az éneklést sem tegnap kezdte, mint az íjászatot.
Kis idő elteltével, Heszna befejezi a dalt, Eiji pedig csillogó szemekkel, tapsban tör ki.
- Ez nagyon jó volt! - mondja mosolyogva.
Milyen ragyogó a mosolya...
- Hehe... Köszi. - dől hátra elégedetten Heszna, és a gitárjának már nyoma sincs.
Ekkor jut eszembe Naru. Körbenézek a szobában, és meg is látom a fal mellett ülni, mialatt valami fehér követ szorongat.
Lényegesen jobban néz ki mint tegnap... Ahogyan látom már jobban van.
VOUS LISEZ
Borned to be alone (Banana fish ff.)
Fanfiction"- Te meg ki vagy? - néztem végig rajta értetlenül. - A személy, aki fel fogja forgatni az egész életedet. - hajolt meg színpadiasan. Ekkor még azt hittem, hogy csak nagyot mond. Nem is sejtettem, hogy igazából mekkora igazságot hordoznak a szavai...
