Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
•Emily szemszöge• Miután befejeztük a Felelsz vagy Merszezést Jack azonnal felrángatott dühösen a szobánkba és letámadott: -Mondd csak Emily neked teljesen elmentek otthonról?Mit művelsz hmm?És ha még jól láttam,és jól láttam,még jobban élvezted a csókot Jonahval mint velem.Szeretsz te engem egyáltalán? -Jack...-sóhajtottam.-nyugodj le kérlek.-leültünk az ágyra.-Ugye tudod,hogy én csak is téged szeretlek? És a csókot csak azért viszonoztam,mert nem tudtam mit tenni. Lefagytam. Sajnálom Jacky. Ne haragudj!-kezdtem sírni. -Ahjj Istenem Emily. Utálom ha sírsz.-jött közelebb-Te nagyon jól tudod,hogy féltékeny típus vagyok.-ölelt át.-És én is szeretlek és talán kicsit túlságosan is kiakadtam. -Semmi baj.Megértem,hogy kiakadtál. Nem kellett volna viszonoznom.-mondtam neki szipogva aztán meg megcsókoltam. Hirtelen eszembe jutott Zach. Úgy gondoltam,hogy átmegyek hozzá beszélgetni kicsit.. Mivel Jack elaludt,ezért csendben kisuhantam és átmentem Zachary szobájába.Bekopogtam. -Gyere! Benyitottam és Zach kisírt szemeivel találtam szembe magam.Te szent ég.Szegény nagyon ki lehet készülve Bell miatt. -Zach,te jó Isten.Mi a baj? -Az...az a baj..h..hogy..-mondta szipogva.-én szeretem Bellt és meg fogok őrülni így. Azt akarom,hogy az enyém legyen.-mondta sírva. Én csak leültem mellé az ágyra és szorosan átöleltem....
•Bell szemszöge• Amikor végeztünk a "szórakozással",Danyvel felmentünk a szobánkba. Daniel csak leült az ágyra és halkan elkezdett szipogni. Istenem,mit tettem? -Dany..-szóltam hozzá.-Kérlek ne haragudj rám. Ez csak egy szerencsétlen arcra puszi volt és ahogy látthattad rajtam,egyáltalán nem akartam,hogy ez megtörténjen.-mentem oda hozzá és az ölébe ültem. Letöröltem könnyeit és szorosan megöleltem.-Rettenetesen dühös voltam Jackre. Mindig ilyen feledatokat talál ki.-pusziltam meg arcát amire ő szorosabban átölelte derekam.-Nagyon szeretlek és csak is téged. -Én is szeretlek és megértem ezt az egészet,mert tényleg nem tudtál mit tenni.-mondta a szemembe és megcsókolt. Ezt persze viszonoztam és ledöntött az ágyra. Amikor elváltunk,mellkasára feküdtem és hallgattam gyors szívverését. Eszembe jutott Jonah és az ígéretem. Beszélnem kell vele mielőtt valami hülyeséget csinálna. Ismerem annyira a bátyám ahhoz,hogy tudjam amikor ilyen állapotba van képes hülyeségeket csinálni. Ezért szóltam Danynek,hogy átmegyek Jonahoz. -Dany? -Igen drágám? -Átmegyek Jonahhoz,mert aggódom érte. Nem akarom,hogy valami baromságot csináljon. -Miért? Mi van vele?-csodálkozott barátom. -Szerelmes Emsbe,de a hugom Jackkel van. Egyszóval bonyolult.-legyintettem. -Értem,akkor remélem tudsz segíteni neki valahogy. Én sem akarom,hogy baromságot csináljon.-hajtotta le fejét. Én közelebb mentem,két kezem közé fogtam arcát és megcsókoltam. -Semmi baj nem lesz Dany. Nyugodj meg. -Köszönöm,hogy vagy nekem és nekünk,de most már menj,mert így soha nem jutsz el Jonah szobájáig.-kuncogott számra. -Oké,már megyek is.-felálltam az ágyról és kiséltáltam az ajtón. Az irànyom Jonah szobája felé vettem. Bekopogtam,de nem jött válasz csak szipogást hallottam. Benyitottam. Jonah ott ült az ágyon egy pengével a kezébe. Azonnal oda rohantam hozzá. -Hé,Jonah. Nézz rám.-fogtam meg kezét amibe a penge volt. Rám nézett és tiszta piros volt a szeme. Be is volt dagadva. Jonah az a fajta ember,aki érzékeny lelkileg,de kívűlről mindig erősnek mutatja magát.-Figyelj rám Jonah. Nyugodj meg és add ide szépen nekem ezt a pengét. Soha többet nem akarom a kezedben látni semmilyen okból. Értve vagyok?-vettem ki lassan kezéből és egy puszit adtam arcára. Nem válaszolt csak bámult engem.-Nem hallom. -Megértettem.-motyogott. Oda sétáltam a szobában lévő szemeteshez és kidobtam a pengét. Vissza mentem az ágyhoz,Jonah ölébe ültem és beletúrtam a hajába. Ez mindig megnyugtatta és mindig is ilyen szoros barátság volt köztünk az első pillanattól kezdve. Ez már nevezhető testvéri kapcsolatnak is. Sokan kérdezték eddig,hogy egy párt alkotunk-e,de ilyenkor kinevettük az adott személyt és megmondtuk neki,hogy csak barátok vagyunk. Fejét nyakamba fúrta és úgy szipogott tovább. Haját piszkálva hagytam,hogy megnyugodjon. Amikor már nyugodt volt,beszélgetést kezdeményeztem. -Joni,mi a baj? -Szerelmes vagyok.-motyogta nyakamba -Ki a szerencsés? -Emily.-mondta szemeimbe nézve Én csak mosolyogva megöleltem. A hugom a legszerencsésebb a világon. Jobb embert nem is kaphatna Jonahnál,de sajnos Jackkel van együtt. Nem mintha bánnám,de ha Jonit választotta volna,akkor annál jobb döntése szerintem soha nem lett volna az életébe. -És mióta tart ez a szerelem? -Amióta itt vagytok. -De hisz' az.. -Igen,4 éve.- -Akkor ezért voltál annyira bunkó Emilyvel reggel? -Igen,pedig nem kellett volna. Nem ezt érdemelné.-fúrta fejét nyakamba megint. Éreztem forró lélegzetét bőrömön ami csikizett és emiatt kuncognom kellett. -Miért kuncogsz?-éreztem ahogy belemosolyog bőrömbe. -Mert csikiz a lélegzeted.-és itt már nevettem,mert elkezdte csikizni az oldalamat is újjaival. Eldöntött az ágyon és csípőmre ülve folytatta a kínzást. -Jo..Jo..JonAAHH-ordítottam nevetve.-Ha..HAGYD ABAA KÉHR..KÉHRLEEKK.-már majd' meghaltam a nevetéstől. -Ki a legjobb bátyád? -Te. -Nem hallom! -TEEE!-ordítottam. -Akkor jó.-hagyta abba. Zihálva feküdtem az ágyon és próbáltam rendezni pulzusom. Amikor sikerült,ráfeküdtem Jonah mellkasára. -Jonah? -Tessék. -Ígérd meg,hogy nem fogsz semmi baromságot csinálni,ha ilyen lesz még. Szólj nekem és én azonnal segítek bármiben,de te ezt nagyon jól tudod. Mindig itt leszek neked,mert te vagy a legjobb ember,barát és bátty az egész világon. Nagyon szeretlek és nem szeretnèlek holmi hülye öngyilkossági kísértés miatt elveszíteni.-mondtam mind ezt a szemébe. -Nagyon köszönöm,hogy vagy nekem. Szeretlek hugi. Velem alszol ma? -Igen,ha akarod.-mosolyogtam. -Persze,hogy akarom. Azért kértelek meg rá.-nevetett édesen. Annyira jó ezt hallani és látni is. -Jól van na,este van.-ütöttem egyet mellkasára és felálltam,hogy átmenjek a szobámba. Amikor beléptem,Dany édesen szuszogott. Odalopóztam hozzá,lehajoltam és egy puszit adtam az arcára. -Jó éjt szerelmem. Álmodj szépeket.-suttogtam. -Neked is kincsem.-dörzsölte meg szemeit és felült. -Ma Jonahnál alszom. Ugye nem gond? Mert ha igen akkor.. -Semmi baj,nyugodtan aludj vele. Megértem,hisz' te vagy az az ember akibe teljesen megbízik és aki mindig le tudja nyugtatni. -Köszönöm Dany. -Nincs mit.-húzott magához és szenvedélyesen megcsókolt. Amikor elváltunk,oda mentem a szekrényemhez és kivettem egy pizsama szettet meg fehérneműt. Ezután az ágyhoz sétáltam,adtam még egy puszit Danynek és kimentem az ajtón. Mire vissza értem,Jonah már nagyban aludt. Annyira aranyos a kócos hajával és ez elnyílt ajkaival. Egyszerűen ő a legjobb bátty az egész világon. Az utam a fűrdőbe vezetetett. Gyorsan lezuhanyoztam,felvettem a pizsamám és vissza mentem Jonahoz. Lekapcsoltam a lámpát és hozzá bújva,fejemet mellkasára hajtva aludtam el. -Jó éjt Joni. Szeretlek bátyus-motyogtam.
•Emily szemszöge• Amikor Zachel mindent megbeszéltünk,jó éjszakát kívántam neki és vissza mentem a szobánkba. Én sajnos nem alhattam vele,mert Jack nagyon féltékeny már amúgy is. Amikor beléptem az ajtón,barátom azonnal kérdőre vont. -Hol voltál?-kérdezte álmos hangon. -Csak Zachnél voltam. Szarul volt,de most már jól van.-mosolyogtam. -Akkor jó. Aggódom érte. Nem akarom,hogy hülyeséget csináljon. -Én is aggódom érte. Túl sok neki ez a dráma. Pihennie kell. -Kinek nem lenne sok? Amúgy is van elég baja és most még jött ez.-akadt ki Jack. -Jack,nyugi már. Most ne húzd fel az agyad ezen. Minden rendben van és ez a legfőbb dolog.-csókoltam meg.-De én most megyek és átöltözök.-válaszát meg sem várva elindultam a fűrdőbe. Miután átvettem a pizsamám és megmostam a fogam befeküdtem Jack mellé. -Jó éjt Jacky.-adtam puszit neki. -Jó éjt hercegnő.-ölelt át és így aludtunk el.
Hali!
Itt is lenne az új rész,ha tetszett akkor nyomj rá ⭐️-ra és Commentelj is. Sokat jelentene!✨ Köszönöm💛
