Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
•Dany szemszöge• Bell ahogy tegnap elment,úgy vissza sem jött és rettenetesen aggódom érte,főleg a jelenete miatt. Mindenkit megijesztett. Félő,hogy megteszi azt amit Zachnek ígért pedig nem is tudom mi az,de rosszat érzek. Remélem semmi hülyeségre nem készül.
•Emily szemszöge• Reggel frissen ébredtem és mintha egy kis élet is szállt volna belém. A nap sugarai bevilágította a szobám. Mosolyogva felültem a nagy ágyamba és nyújtózkodtam egy nagyot. Éreztem,hogy valami nincs itt rendben. Túl szép itt minden. A szemem sarkából észre vettem egy fehérbe öltözött,túlságosan ismerős fiút. Amikor az íróasztalom felé fordítottam afejem,teljesen ledöbbentem. -Zach? Mi a...?-könnyeztem be. -Szia Ems.-jött közelebb és leült velem szembe. -Annyira hiányzol Zachy.-borultam sírva a nyakába. Nem érdekelt,hogy ez most egy álom vagy a valóság. Csak az volt a lényeg,hogy érezhettem Őt. -Te is nekem picur!-simított végíg hátamon. -Zach,tudom,hogy ez hülye kérdés,de hogy vagy? Mi van veled? Ez a valóság? Tényleg itt vagy?-zúdítottam rá kérdéseim. -Ez nem az álom Ems,ez a valóság. Lejöhettem most utoljára,mert volt 6 nem elvégzett dolgom. Te,Bell és a skacok.-engedett el. -Akkor ez nem egy álom? Te..te tényleg itt vagy?-sírtam újra és annyira szorosan öleltem,hogy félő volt,hogy eltöröm a csontjait. -Nem Ems,tényleg itt vagyok. Nem álmodsz drága.-engedett el.-És köszönöm a sok kérdést. Jól vagyok,de ti is nagyon hiányoztok nekem. Nem bírtam elviselni azt a sok sírást odafent. A srácoknál még nem voltam. Bellnél sem mondthatom azt,hogy ott voltam,mert úgy látszik rossz álma volt és valamikor hajnalba felriadt. Sírt,zihált és nem kapott levegőt. Aztán észre vett engem,de csak 1 pillanatra,kimondta suttogva a nevem és elájult.-mesélte el a dolgokat mire én felpattantam az ágyból,megfogtam a kezét és átmentünk Bell szobájába. Ébren volt és nála is ugyan az a fény uralkodott a szobába mint nálam. Vetettem amolyan 'ezt te csinálod Zach?'pillantást amire csak egy bólintást kaptam. Érkezésünkre felkapta a fejét Bell..
•Zach szemszöge• Igen,angyal lettem. Isten szolgája. Igen,leengedtek a szeretett barátaimhoz. Amikor Bell szobájába mentem valamikor hajnalba akkor riadtan,sírva és zihálva ült az ágyán és sírt. Amikor meglátott,akkor csak kimondta a nevem suttogva és elájult. -Nagyszerű.-suttogtam. Hozzá jöttem először,mert neki van egy nekem tett ígérete és ő van a legrosszabb lelki állapotba nélkülem. Amikor láttam,hogy ráborul a holttestemre és vagy 100x kimondja azt,hogy szeret és nem fog bírni nélkülem élni,aztán elkezdett ordítozni a szívem fájdúlt meg. Reggel bementem Ems szobájába. Azt hitte,hogy álom az egész. Annyira szorosan ölelt,hogy azt hittem eltörli a csontjaimat. Ezután elmeséltem neki,hogy leengedtek a Földre még utóljára és a hajnalban történteket Bellel. Ahogy ezt meghallotta Ems,azonnal felpattant és elkezdett húzni maga után Bell szobájába..
•Bell szemszöge• Reggel arra ébredtem,hogy a nap bevilágítja a szobámat és szokatlanul frissnek érzem magam. Itt valami nagyon,de nagyon nincs rendben. Biztos vagyok benne,hogy a Zachel való rémálmom után őt magát láttam és a sokk miatt elájultam,mert ziháltam és nem kaptam levegőt és emiatt elájultam. Furcsán jó most minden és élettel teli. Gondolkodásom Ems és a nyomában lévő Zach zavarja meg...várjunk..!!!? -Zach? ZACH?-ordítottam és azonnal felpattantam ahogy csak bírtam. Sokkosan álltam a fiú előtt akit annyira szeretek és hiányolok. Megérintettem az arcát,hogy nem-e álom ez az egész. Nem álom. Megérinthettem és érezhetem is. -Istenem Zach.-borultam sírva nyakába. -Szia szerelmem. -De hogy? Mi? Mikor?-beszéltem össze-vissza.-Mindegy is,az a lényeg,hogy itt vagy. Istenem köszönöm.-suttogtam a fiút ölelve. -Itt vagyok drága. Ne sírj kérlek. Eleget hallgattam ezt fent is. Ezért vagyok itt és hajnalban tényleg engem láttál.-puszilta meg az arcom. -Istenem Zach,el sem hiszem.-símogattam meg az arcát.-Te helyesebb lettél.-vettem észre rajta a változást és sírva nevettem. -Oh,köszönöm. Egy angyal már csak az lehet.-kaccsintott. -Oo,te amúgy is egy Földön járó angyal voltál most meg..-ámúltam el és belenéztem szemeibe. -Annyira jó látni téged. Ha utóljàra is,legalább el tudok rendesen búcsúzni és nem a holttestedtől kell amit ma temetnek. Ez legalább begyógyítja valamennyire a sebeim,hogy láthatlak,beszélhetek hozzád és válasz is érkezik,megérínthetlek és ami a legfőbb:Szeretlek.-öleltem meg és kimondtam azt a szót amire végre válasz is érkezett. -Én is szerelmem. Még mindig és csak egyre jobban. Nagyon hiányzol.-csókolt meg és engedtem,mert most láthatom utoljára. Amikor elvált tőlem elmondtam neki a szüleivel történteket.-Tudom picim. Láttam és hallottam mindent,de a szüleimnek nem jelenhetek meg. Maximum csak anyukámnak vagy a testvéreimnek. Választanom kell. De megpróbálhatom azt is,hogy mind a hármójuknak megjelenek.-magyarázta. -Most az a lényeg,hogy itt vagy. Szedelőzzünk Ems. Elmegyünk a skacokhoz. Szerintem le lesznek sokkolva.-mosolyogtam.
Egy óra múlva már a házba voltunk Emssel. Dany azonnal odarohant hozzám és átölelt. -Szia Dany.-öleltem vissza kuncogva. -Mi ez a jó..-és nem tudta befelyezni,mert meglátta Zachyt. -Z..-nyelt egy nagyon és nem tudott mit mondani. Eközben a többiek is lejöttek és ugyan ez volt a reakciójuk. -Igen skacok,jól láttok. Zach itt van és miattunk leengedték őt. Mi vagyunk az elvégezetlen dolgai.-mosolyogtam mire mindegyik fiú könnyezve letámadta Zachet és mind megölelték. -Zach,bro.-szólalt meg Jonah.-Nagyon hiányzol. -Nekem is te apuka. Vigyázz a többiekre nehogy valami hülyeséget csináljanak,oké?-ölelte meg Zach Jonit. -Megígérem bro.-ölelt vissza. -Gyere ide tesó.-tárták szét karjaik Corbyn és Jack. Én csak ezt meghatódva és könnyezve néztem. Hihetetlen,hogy mennyi szeretet szorul ezekbe a fiúkba. -Szeretünk Bro és nagyon hiányzol.-mondták Zachnek. -Én is titeket.-miután megölelgették Beanék odament Danyhez. -Tudom Dan,hogy te vagy a harmadik akinek a legnagyobb a fájdalma az elvesztését miatt.-ölelte meg mostmár Zach is könnyezve Dant. -Rettenetesn hiányzol Öcsi. Annyira jó lenne ha visszajönnél. Mindig is a legjobb kisöcsém maradsz. Örökre.-sírta el magát Daniel. -Te is nagyon fogsz hiányozni Bátyó,de mennem kell,mert sűrget az idő és még meg kell jelennem a testvéreimnek és édesanyukámnak éjfélig. Amíg jönnek addig itt maradok,de ha elkezdődik a temetés mennem kell.-magyarázta mindannyiunknak amikor elengedték egymást Danyvel.
Beszélgettünk még egy ideig. Volt sírás és nevetés is. Nagyon fog hiányozni Zach és remélem Mrs.Herronnak és a testvérinek begyógyúlnak majd a sebei,ha látták Zachet és elbúcsúztattak tőle rendesen.
-Szia te majom. Nagyon fogsz hiányozni. Ezt nem győzöm/győzzük elégszer mondani.-tartottunk csoportos ölelést. -Ti is nekem. Te amo,de mennem kell. Figyellek ám titeket felülről. Ne legyen bőgés.-kaccsintott és ezzel el is tűnt. Örökre.
Lehet álmainkba majd megjelenik vagy titokban leszáll és figyelni fogja ahogy alszunk,de ezt nem tudhatjuk. Minden esetre,szeretlek Zach.
Hali!
Itt is lenne az új rész és ezzel ki is jelenthetem,hogy hamarosan vége a könyvemnek. Ha tetszett akkor nyomj rá ⭐️-ra és Commentelj is. Sokat jelentene!✨ Köszönöm💛
