𝐋𝐈𝐅𝐄 𝐖𝐈𝐓𝐇 𝐖𝐃𝐖

F i f t e e n

Part 15
"Múlt,fájdalom és a fogadás"

Reggel megint hamarabb ébredtem mint Zach.
Kidörzsöltem szemeimből az álmosságot,adtam egy puszit Zach kipirosodott arcára és kikászálódtam az ágyból. Hajamat felfogtam egy konytyba és lementem a konyhába.
Ma kivételesen nem fogok reggelit készíteni,ez Emilyre fog mararadni.
Csináltam magamnak egy szendvicset teával és miután elfogyasztottam,felmentem az emeletre,hogy melegebben felöltözhessek hisz' ki szeretnék menni a teraszra énekelni és zenét hallgatni. Mindig is ez segített nekem jobbá tenni a hangulatom,megnyugodni és kitisztítani a fejem. Az énekléssel meg kiadhattam minden feszültségem ami bennem lakozott. Tudni lehet rólam,hogy én nem vagyok az az igazán sírós ember. Legalábbis mások előtt,mert akkor látják a gyenge oldalam és tudnak hova kést belém szúrni vagy belémrúgni. A családom előtt sem szeretek sírni,csak is akkor sírok amikor senki nem látja és ez így van rendjén.
De ezt most nem fírtatom tovább.

Csendben odalopóztam a gardóbomhoz és összevállogattam ezt a szettet:

(A szemüvegen és a cipőn kívűl)
Felvettem a szettem,csináltam egy szolíd sminket és lementem a nappaliba.
Megfogtam a telefonom és a fülesem,felvettem a Vans cipőm és kimentem a teraszra.
A pulcsinak az újját lejjebb húztam,bedugtam a fülest a fülembe és bekapcsoltam a Lucid Dreams-et a WDW-től.
Ez az egyik kedvencem tőlük. Leültem Jonah sziklájára és a tájat bámulva elsülyedtem gondolataim tengerében.
Észre se vettem,de már csukott szemmel énekeltem a dalt és egy forró könnycsepp csordult le az arcomon. Hagytam,hogy a többi is kövesse azt az egyet mely ennyi idő után újra elhozta a társait magával. Ritkán szoktam sírni amikor fáj vagy bánt valami. Mindig visszatartom és elnyomom magamba mindazt ami bánt,de egyszercsak ez kitör mint egy vulkán és az soha nem végződik jól.
Most is semmi okom nem volt rá,hogy sírjak,de mégis megtörtént.
Arra leszek figyelmes,hogy valaki felállít a szikláról és hátulról átölel. A hátamon végíg fut a hideg ahogy megérzem testének melegét és ujjainak érintéseit a nyakamon,mivel kihúzza a fülesemet és megszólal.
-Mi a baj?-kérdezi Dany. Én csak megfordultam meleget nyújtó karjai közt és szorosan megöleltem. Alíg tudtam abba hagyni a sírást,de végül megnyugodtam.
-Mi a baj Bell?-kérdezte újra Dan.
-Nem tudom Dany. Csak...-szipogtam.-Ültem itt kint,hallgattam a Lucid Dreams-et és elsírtam magam. Fogalmam sincs mi miatt.
-Talán nem kellene mindig visszatartanod és elnyomni a fájdalmat,hanem kiengedni.-ölelt át újra és állát fejemre tette.-Soha nem jó,ha például 1-2 hónapig egyáltalán nem sírsz vagy nem adod ki valamilyen úton a benned elnyomott fájdalmat. Nem jó választás. Értem,hogy nem akarsz mèg előttünk sem gyengének tűnni.-nézett íriszeimbe.-De én így szeretlek. Mindenki így szeret. És nekem mindig is az egyetlenem maradsz. Akár akarod,akár nem.
-Köszönöm Dany,hogy itt vagy velem.-pusziltam meg az arcát.
Egyszercsak elhúzódott tőlem és mélyen a szemembe nézett. Hol ajkaimra siklott tekintete,hol vissza szemeimbe.
Azon kaptam magam,hogy egyre jobban közeledik és már csak két miliméter választ el az ajkaitól. Megcsókolt. Én pedig hagytam.
Nem tudom mit gondolhattam,de hagytam.
Hevesen,szenvedélyesen és szerelemmel teli csókolt. Sokkal jobban mint Zach. Mikor nagy nehezen elváltunk egymás szájába zihálva megszólaltam.
-Miért?-csak ennyi telt tőlem.
-Mert még mindig szeretlek tiszta szívemből és tudom,hogy te is különben nem hagytad volna,hogy ez megtörténjen.-csókolt meg újra.
-Daniel..-toltam el.-Nem tehetem ezt Zachel. Senkinek nem hiányzik a veszekedés ennyi jó pillanat,nap és emlék után. Nem akarok drámát.-simítottam meg arcát.
-De én szeretlek Bell. Még mindig. 2 hónap telt el és ugyan úgy szeretlek.
-Én is Dany,de.....-fújtam ki a tüdőmben benntartott levegőt és idegesen beletúrtam hajamba.
-Bell,döntened kell. Vagy én,vagy ő.
-Oké. Adj nekem 2 hetet,de..-tartottam egy kis szünetet és fel mutattam a mutatóújjam.-van egy ajánlatom.
-És mi lenne az?-tette karba kezeit.
-Ha Zachet választom akkor barátok maradunk és soha nem említed meg mégegyszer azt,hogy szeretsz csak barátilag. Se kevesebb,se több. Max arcra puszi és ölelés.
Ha viszont téged választalak,akkor elvárom,hogy soha ne haggy el és tényleg szeress. Megígéred?
-Megígérem.-Tette kezeit szívéhez.
-Akkor 2 hét és jön a döntés.-néztem szemeibe.

Ekkor nem tudtam még,hogy mire vállalkozok.
Bárcsak ne történt volna meg mindaz a teraszon Danyvel. Nem kellett volna azt tennem hisz' ez egy ember életébe került.

Hali!

Remélem kíváncsivá tettelek benneteket azzal,hog ki is lesz az a bizonyos ember. Ha tetszett akkor nyomj rá ⭐️-ra és Commentelj is. Sokat jelentene!✨
Köszönöm💛