Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
•Bell szemszöge• Reggel megint én ébredtem elsőnek. Jonah ölelő karjai között. Nagy nehezen kimásztam karjai közül úgy,hogy ne ébresszem fel és az egyik pulcsiját elcsórva lementem a konyhába. Emily ott ült egy kávé társaságába. -Reggelt hugi.-köszöntem. -Reggelt Bell. Akkor tudunk beszélni?-kérdezte kétségbeesetten. -Igen,persze. Csak főzök kávét magamnak aztán mehetünk a teraszra beszélgetni.-erre ő csak bólintott.
Miután lefőztem a kávém kimentünk. Leültünk a hinta ágyba és elkezdtünk beszélgetni. -Bell..é..én nem tudom,hogy mit tegyek. Teljesen összezavarodtam. -Megértelek Emi,mert én is. Nem akarom megbántani Danyt,de azért be kell valljam,hogy kezdek érezni valamit Zach iránt. -Én is Jonah iránt már a tegnapi csókunk óta.-mondta lehajtott fejjel. -Hugi.-fogtam meg a vállát-ígérem,hogy megoldjuk úgy,hogy ne legyen hiszti ebből az egészből. Ha minden összejön,akkor muszály lesz megbékélniük és elfogadniuk a választásunkat és mégcsak szajháknak sem mondhatnak minket,mert már 4 éve velük vagyunk és nem 1 hete. -Remélem is,hogy minden így fog alakulni.-mondta majdnem sírva a hugom. Egyszer csak arra leszek figyelmes,hogy csengetnek. Gyorsan berohantam és ajtót nyitottam. A postás volt az és egy borítékot adott át. Mikor aláírtam amit kellett,becsuktam az ajtót és leültem a kanapéra. Kinyitottam a levelet és elkezdtem olvasni. És..és... -TE SZENT MAGASSÁGOS ÉG!-ordítottam el magam. Ennek hallatán mindenki lejött. -Bell mi a frászt ordibálsz hajnalok hajnalán?-trappolt le a lépcsőn álmosan és értetlen arccal Corbs. -Mi a baj drágám?-kérdezte Dany. -Bell,téged meg mi a szent szar lelt?-kérdezte mostmár hugom is Jackel egyszerre. -Gyerekek...meghívót kaptunk a nagy SHAWN MENDES BULIJÁBA, AMI 2 HÉT MÚLVA LEEESSZ!-már ugráltam örömömbe és visítoztam. -Hát ma már aludni nem fogunk az is biztos.-nevetett Jonah.-Na,megyek lefőzöm a.... -Hagyd csak bátyus,lefőzöm én neked a kávéd.-vágott közbe a hugom. Kicsit sem gyanús..ááá dehoogy.. Én csak Dany nyakába ugrottam örömömben és megcsókoltam. -Hercegnő..-kuncogott-megértem,hogy nagyon boldog vagy és emiatt én is,de ma te csinálod a reggelit és én meg farkas éhes vagyok. Képes lennék téged is megenni.-suttogta ajkaimra és gyengéden beleharapott. -Akkor menjünk mielőtt én is megeszlek téged.-csókoltam meg és kezét megfogva a konyha felé húztam ahol is Jonah meg Ems csókolóztak. Oké,hogy szeretik egymást,de azért ne siessenek ennyire,mert Jack bármikor megláthatja és annak nem lesz jó vége. Ahogy meghallották,hogy bejöttünk azonnal szétrebbentek. Az a szerencséjük,hogy Jack még vissza ment a szobába aludni. -Ti...ti mit csináltok? Ugye tudjátok,hogy ennek nem lesz jó vége,ha Jack meglátja? -Semmit nem csináltunk és igen tudjuk.-mondta vörös fejjel a hugom és azonnal felszaladt a szobájába. Hát ez szép volt. -Ezt jól elintézted.-köpte a szavakat Jonah szikrákat szórva szemeivel és a hugom után rohant. -Most mi rosszat mondtam?-temettem arcom kezeimbe. -Hé,nyugi drágám. Biztos megoldják majd.-ölelt át Daniel. Őszintén bevallom,Zach ölelése jobban esett volna most ebben a pillanatban. Ezért lassan elengedtem Danyt,megpusziltam az arcát és megmondtam neki,hogy mindjárt jövök vissza csak felmegyek megmosdani és átöltözni. Ahogy felértem,első utam Zach szobájába vezetett. Épp egy pólót keresett a szekrényébe és emiatt félmeztelen volt. Oda mentem a háta möggé és szorosan megöleltem. Zach megugrott kicsit. Biztos megijesztettem,mert éreztem,ahogy szíve gyorsabban ver. Lassan megfordult karjaim között és szorosan megölelt. Ott álltunk a szoba közepén és egymás karjaiba zárva szinte elvesztünk. A világ megszünt létezni és az idő is mintha megállt volna. Csak én voltam és Ő. Senki más..
