Polka Dots | Harry Styles - hu

1. ○ Senki sem tökéletes ●

●○●○

Egy egyszerű ember vagyok. Ha valakit meglátok, aki bármiféle pöttyöt visel vagy hord magán, azt megölöm.

Mi van? Senki sem tökéletes, kurvára ne ítélj el.

Mindenkinek megvannak a saját hibái. Nos, az enyém csak egy kicsit extrém és elbaszott, oh de hát ez van, sok szarság történik.

Soha nem kértem vagy kívántam, hogy ilyen legyek, szóval ez nem igazán az én hibám. Inkább fogjuk a megrázó emlékekre a múltamból. Azután, soha nem lettem az, aki előtte voltam, főleg nem a pötyökkel.

Pöttyök.

Még a gondolatától is kiráz a hideg, a vérem pedig forrni kezd.

Feltehetőleg beteg vagyok az agyamra, talán? Nem tudom, őszintén, ha tudnám, még akkor sem érdekelne igazán.

- Bassza meg! Gyerünk már! - Bosszúsan fújtattam, erősen markolva a kormánykereket, ahogy egy sor káromkodás hagyta el a számat, mert dugóba kerültem.

A hátsó ülésre néztem, egy test, ami egy férfihez tartozott terült szét ott hátul, pár lyukkal a mellkasán és a hasán is, pöttyös nyakkendővel a nyakában.

Néhányszor dudáltam, miközben azt kiabáltam, hogy "Kibaszottul megindulhatnátok már".

A vére egy tócsát kezdett el alkotni alatta, szóval az annyit jelent, hogy foltot fog hagyni, ami pedig ahhoz vezet, hogy az egész üléshuzatot újra ki kell majd cserélnem és ez pedig eléggé fárasztó folyamat.

Ahogy motyogok magamnak, a figyelmemet egy szerelmespár zavarja meg, akik kézenfogva kelnek át az úton.

Kieresztettem egy mély lélegzetet, ahogy a szememmel még mindig azt nézem, hogy merre mentek.

Elragadónak találom a szerelem gondolatát, de amint láthatod, elég nehéz szerelmet találni, mikor egy kibaszott sorozatgyilkos vagy.

A fejemet az ablaknak döntve pihentettem, számat egy vonallá préselve, szemöldököm az irritáció miatt összehúztam, de ez mind átváltott egy álmodozó bambulásba, mikor megpillantottam őt.