Polka Dots | Harry Styles - hu

3. ○ Forgószél Románc ●

○●○●

Mindig is azt hittem, hogy a valóság unalmas, amíg a madarakat meg nem hallottam énekelni.

"Hogy sikerült ilyen szerencsésnek lennem, hogy kaptam magamnak egy esélyt ezzel a gyönyörű nővel pont velem szemben?" Gondoltam, ahogy gyengéden nézem Kacia-t, miközben egy történetet mesél, amit nem tudtam teljesen értelmezni, mert túlságosan elfoglalt, hogy gyönyörködjek benne.

Ez már a harmadik alkalom, hogy elmentünk randizni, de még semmi sem hivatalos köztünk, és még mindig élénken emlékezni tudok arra, amikor először felhívott, mintha csak tegnap lett volna.

Az érzelmek, amiket aznap este éreztem, azok nem evilágiak voltak. Annyira boldog voltam, hogy végre hallhattam a hangját és a legszerencsésebb embernek éreztem magam, mikor megtudtam a nevét.

Az első találkozónk hihetetlen volt.

Szó szerint elvette a lélegzetemet azon az estén, még soha nem voltam ilyen boldog, amíg nem jött az életembe, aztán mikor először megéreztem meleg, puha ajkait az enyéimhez préselve, szó szerint egy szemernyit nem tudtam aludni miatta.

Olyan vagyok, mint egy szerelmes tinédzser.

Fülig szerelmes vagyok és ez megijeszt, de akárhányszor ránézek, a félelmeim hirtelen eltünnek.

- Föld hívja Harry-t? - Kuncogta, kétszer is megpöcögtetve az orrom hegyét, ezzel kizökkentve a gondolataimból.

- Öhm, sajnálom, eltereled a figyelmemet. - Vigyorogva mondtam, amin csak felnevetett.

- De nem csináltam semmi figyelemelterelőt, - mondta Kacia egy gyönyörű mosollyal. - Még.

- Pontosan. - Kuncogtam mélyen.

Éppen mondani készültem valamit, mikor egy kamasz srác megragadta a figyelmemet, ahogy elsétált a szemem előtt.

- Ne! - Bukott ki belőlem és az agyam már újra működésre kényszerült, ahogy a kényszer egyre jobban erősödött.

- Mit ne? - Kérdezte Kacia, zavarodottan .

- Semmi. - Hamisan kellett mosolyognom. - Sajnálom, tudnál adni egy percet, ki kell menjek a mosdóba? - Adtam hozzá utólag, nagyot nyelve.

- Terészetesen. - Mosolyogva mondta, én pedig sietősen felálltam.

- Miért pont most? Hogy az Istenbe látthattam meg. - Motyogtam magamnak, ahogy sietve sétáltam ki a kijáraton, ahol láttam távozni a srácot.

Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt, mikor láttam a srácot, hogy a parkolóban cigizik a kocsija mellett, és még jó, hogy sötét volt, ahova parkolt.

Lényegében odakocogok hozzá a kedvenc zsebkésemmel a kezemben, amit a hátam mögött tartok és egy szó nélkül jó mélyre döföm a késem a gyomrába, majd megforgatom azt.

Esélye sem volt reagálni, meglepetésszerűen történt minden.

Megelégedett mosoly jelent meg ajkaimon, mikor már az utolsó lélegzetét vette.

A tetoválása lehetett volna egy vonal vagy négyzet, de ami engem érdekelt, azok a kibaszott pöttyök voltak a srácra varrva.

Megálltam a mellékhelyiségnél, hogy rendbe szedjem magam, mielőtt visszatértem volna az én drága Kaciam-hoz.

- Sajnálom, egy kicsit sokáig tartott. Kellett egy kis friss levegő. - Mondtam egy kis mosollyal.

- Amúgy minden rendben van? - Kérdezte Kacia, hangja aggodalmas volt.

- Igen, már jobban vagyok. - Feleltem mosolyogva és a kezemet az ő kezeire tettem.

- Az micsoda? - Kérdezte összehúzott szemöldökkel, amint a kis vérfoltot tanulmányozta a pólóm ujján szétkenődve.

- Bassza meg. - Káromkodtam magamban.

- Öhm, azt hiszem az ketchup vagy valami ilyesmi. - Nevettem idegesen, amire csak bólintott egyet.

Megkönnyebbülten sóhajtottam, mikor hagyta az egészet és visszatértünk a beszélgetéshez és nevetéshez, amíg be nem fejeztük a vacsoránkat.

Az arcunkon mosollyal távoztunk az étteremből, kezeink pedig egymásba fonódtak.

Tudom, hogy ez egy a sok forgószél románc közül.

Kacia-val az oldalamon, úgy érzem, hogy minden remekül alakul.

Vagyis, csak azt hittem.