Polka Dots | Harry Styles - hu

8. ○ Bármi történjék? ●

○●○●

Aggódóan álltam az ajtaja előtt, a vékony ingem szélét húzogatva. Mély lélegzetet vettem, mielőtt megnyomtam a csengőt.

- Sz-szia! - Kacia egy édes mosollyal az arcán üdvözölt, amint kinyitotta az ajtót.

- Hey. - Mondtam idegesen, annak ellenére, hogy nem tudtam levenni a szemem a gyönyörű arcáról.

Francba is, hogy mennyire hiányzott.

Volt ez a feszült csend, ami közénk telepedett. Elszántan nézett rám tetőtől-talpig és teljesen ledöbbentett, mikor magához rántott és szenvedélyesen megcsókolt.

- Baby, - mormogtam a szájára, amint a lábammal belöktem az ajtót mögöttünk.

Mind a ketten kifogytunk a levegőből, mikor elhúzódott fűtött csókunkból.

- Hiányoztál. Annyira sajnálom. - Gyengéden mondtam neki, fejemet a nyakába temettem és a karjaim közé zártam.

- Semmi baj, baby, együtt túl fogunk jutni ezen. - Mondta egy mosollyal és én minden egyes szavában hittem.

- Gyere! - Kacia kuncogta és a kezemnél fogva húzott fel a szobájába.

Amint a szobájának ajtaja becsukódott, ajkait az enyémhez nyomta és a pólómat pedig a fejemig húzta.

- Biztos vagy benne? - Kérdeztem, de az ajkaim soha nem hagyták el a kulcscsontját, miközben csípőmet hozzá dörgöltem.

- Naná, babe, szeretlek. - Felelte, zihálva.

A csípőmet lassan hozzányomtam a testéhez, nyögésre kényszerítve, ahogy a válla vonalától egészen az álláig nedves csókokat hintettem, mielőtt még nagyobb szükséggel csókoltam  volna ajkait.

- Én sokkal jobban szeretlek. - Motyogtam csókjaink között, miközben lesegítettem róla a blúzát, így a melltartójában és a rövidnadrágjában hagyva őt.

Elkezdtem a mellét masszírozni a melltartóján keresztül, majd az ajkaimat újra a nyakára tapasztottam és a kulcscsontja alá kis harapásnyomokat helyeztem.

Mikor a csodálatos melleinek akartam szentelni minden figyelmemet, amit megérdemeltek volna, a szemgolyóim majdnem kiestek a helyükről. Úgy éreztem, hogy forog körülöttem a világ, a fejemben a gondolatok eltorzultak.

Úgy éreztem, mintha megbénultam volna.

Félbehagytam a mozdulataimat és megfagytam, amíg Kacia a nyakamon szívta a bőrt, még mindig nem észrevéve, hogy mi történik.

Az égető szerelem és vágy érzése teljesen megszűnt bennem létezni, helyét egy teljesen más tűz vette át... kényszer az ölésre.

Elbambultam, minden amit a szemem látni vélt, az egy kis pöttyös mintázatú, kis masni volt a melltartóján. Annyira kicsi volt, hogy biztos nem vette észre, de én még attól igen.

Bassza meg.

- H-Harry? - Kacia a nevemet hívta, még mindig zihálva, ahogyan kitágult szemeimmel ránéztem láttam a szemében, hogy össze volt zavarodva; gyorsan és többször is pislognom kellett.

Az agyam olyan kibaszott hangosan kiáltozza, hogy öljem meg őt, hogy el kellett takarjam a kezeimmel a füleimet.

Nem akarom megölni, de meg kell, muszáj, de nem akarom.

Az egész testem remegett, ahogy könnyek kezdtek leszökni az arcomon. - Harry, babe, jól vagy? Mi történik? - Kérdezte Kacia, pánikba esve.

Egy mentális háború dúlt bennem, ami megölt.

- Kacia... - Nevét alig sikerült kiejtenem a számon.

- Ugye szeretsz? Megígéred, hogy ez nem fog változni, hogy szeretni fogsz bármi történjék? Nem számít majd, hogy mit teszek? - Sírtam, a hangom nem ért fel még a suttogáshoz sem, ahogy finoman végighúztam hüvelykujjam az arcán, míg a másik kezemmel lassan húztam elő a zsebkésemet a hátsó zsebemből.

- Igen, Harry! Mindig szeretni foglak, bármi történjék! - Mondta édesen, meg nem szakítva a szemkontaktust.

Gyengéden ránéztem, minden apró részletet megpróbálva az emlékezetembe vésni, annak ellenére, hogy már ezelőtt jóval megtettem. A gyönyörű arca már az agyamba van tetoválva és azt senki nem veheti el tőlem.

- Tényleg így gondolod? - Kérdeztem megtört hanggal, amint próbáltam úrrá lenni és nem beadni a derekam az égető kényszernek és szükségnek, amik éppen megöltek.

- Persze, hogy komolyan gondoltam. Miért? - Kérdezte összevont szemöldökkel.

Nem bírom már sokáig visszatartani.

Zokogásban törtem ki, amint egy hosszadalmas csókot nyomtam Kacia ajkaira.

- Annyira, de annyira szeretlek. - Mormoltam az ajkaira, ahogy a remegő kezem erősen megszorította a hátam mögött lévő kést.

- Annyira sajnálom... Remélem megérted majd, szerelmem. - Szívszorító hangon mondtam, a gyönyörű szemeibe nézve, ahogy lassan felemeltem a zsebkésemet.

A füleim már csengtek, de még hangosan hallottam a döfés hangját, amit Kacia vérfagyasztó sikolyai követtek és aztán még egy szúró hang.

Megkönnyebbült sóhaj hagyta el az ajkaim, annak ellenére, hogy a fejemben csak a fehér zajt és Kacia sikolyát hallottam.

Bódult voltam, de nem tehettem róla, mert végre békésen érzetem magam.