Polka Dots | Harry Styles - hu

7. ○ Ami elég, az elég ●

○●○●

Már hat napja, kilenc órája és harminckét másodperce, de ki a franc számolja minden percét, amióta az életem szerelme elsétált tőlem.

Tudom, hogy elbasztam az egyetlen esélyemet is vele és ha vissza tudnám tekerni az időt, akkor csak nyugodtan ültem volna mellette és megettem volna vele azt a corn dog-ot.

Féken kellett volna tartanom magam, keményebben kellett volna próbálkoznom és akkor talán, talán még mindig a barátja lennék.

Nagyon meglepődtem mikor annak hívott. A szívem örömmel telt meg, de ami még ennél is jobban meglepő, hogy soha nem hívta rám a zsarukat.

Azóta az este óta, Kacia mellőz engem. Elmentem a házához, de azt mondta, hogy hagyjam magára, amit vonakodva, de megtettem. Ha szüksége van egy kis térre, akkor megadom neki, de nem tudom leállítani magam, hogy ne küldjek neki üzeneteket, még emaileket is írtam, küldtem neki leveleket is, hogy megpróbáljam megmagyarázni magam, hogy mi történt és, hogy mi a jelenlegi helyzetem, miközben reménykedek és imádkozok, hogy meghallgasson és értsen meg.

Csak egy lehetőség, ez az, amit minden áron akartam.

Már nem akartam embereket ölni. Azt akartam, hogy a pöttyök iránti utálatom megszűnjön, mert csak normális szerettem volna lenni.

Meg akarok változni miatta.

Az a férfi akarok lenni, akit megérdemel.

Ami elég, az elég, befejeztem.

Ahogy önutálatba, megbánásokba és egy üveg scotch-ba folytottam magam, hirtelen elkezdett csörögni a telefonom.

A szívem még a szart is kiverte a mellkasomból, mikor megláttam a nevét a telefonom kijelzőjén.

- Kacia! - Folytott hangon ejtettem ki nevét ajkaim közül, miközben szemeim megteltek könnyekkel.

- Harry. - Gyengéden mondta a nevem, én pedig erőtlenül elmosolyodtam.

- Én csak sze-- - Kezdtem, de gyorsan a szavamba vágott.

- Azt akarom, hogy hallgass meg, Harry. - Mondta, vettem egy mély levegőt, majd figyelmesen hallgatni kezdtem.

- Elolvastam minden egyes üzenetet, amit küldtél és nem tudom, - Kezdte remegő hangon, akartam mondani valamit, de visszafogtam magam.

- Ez így tökre elcseszett, de mégis mit tehetnék? Szeretlek. - Bökte ki és hallottam a hangján, hogy sír.

- Kacia, baby, én is szeretlek. - Leheltem ki és úgy éreztem, mintha a szívemet egy kéz markolta volna.

- Szeretlek, és ígérem, hogy ezen semmi sem változtathat, Harry.  Nem tudom, hogy mit tegyek, de azt hiszem jobb lenne, ha szereznénk neked segítséget, és megígérem, hogy ott leszek melletted. Mindezt át fogjuk vészelni, rendben? - Kacia hangja olyan gyengéd volt, hogy elűzte minden nyugtalanságomat.

- Igen, szeretném. Jobb leszek érted, miattunk. - Krákogtam, egy kismosollyal az arcomon.

- És az a legfontossabb, hogy magadért legyél jobb, baby, mert ezt szeretném. - Tette hozzá, így egy boldog sóhajtás hagyta el ajkaimat.

- Természetesen. - Mondtam egyszerűen.

- Gyere át ma este, Harry, majd beszélünk róla. - Mondta, és éreztem a hangjáról, hogy mosolyog.

Úgy érzem, mintha egy tonna súly, ami a mellkasomra nehezedett, most leesett volna és a helyébe a legédesebb érzés került, amit valaha éreztem egész eddigi életem során.

Minden rendben lesz.