This is everything I didn't say

3.

– Becky, várj már! – ahogy a becenevemet hallottam, rögtön tudtam, hogy Shawn követett, amikor kirontottam a szalonból. Egyszerűen túlságosan kevés volt ott a levegő, túlságosan szúrta a bőrömet a menyasszonyi ruha, és túlságosan feszélyezett anyám jelenléte, amikor hét évvel az utolsó személyes találkozásunk után újra szemtől-szemben álltam Shawn Mendes-szel. Megtorpantam a járdán, és egyből eszembe jutott, hogy ha a közelben van néhány rajongó, akkor az internet kerek kettő percen belül tele lesz azzal, hogy Shawn egy idegen lány után kiabál a nyílt utcán. Mégis lenyeltem az egyre nagyobb gombócot a torkomban, és lassan megfordultam. Shawn akkorra ért oda hozzám, a kezét zavartan fekete farmerja zsebébe süllyesztette. Sokkal jobban nézett ki, mint a fotókon, plakátokon, albumborítókon. Sokkal férfiasabban festett, mint tizenhat évesen, én mégsem tudtam elvonatkoztatni attól a fiútól, akit akkor ismertem. Számomra ő mindig is az édes, a kedves, az empatikus Shawn Mendes lesz, aki megvigasztalja a síró lányokat az osztályban, és olyan ellenállhatatlanul kéri el a matekházit, hogy szinte már mindenki könyörög neki, hogy az övét másolja le. – Nem tudtam, hogy itt leszel – intett a szalon irányába.
– Tekintve, hogy hét éve nem beszéltünk, sejtettem, hogy nem vagy tisztában a napirendemmel – vágtam rá kapásból. Legszívesebben azonnal visszaszívtam volna, mert Shawn hitetlenül elmosolyodott, és lesütötte a szemét. Egek, hogy mekkorára nőtt! Oké, régebben is baromi magas volt, de most legalább két fejjel tornyosult fölém. – Bocs – szabadkoztam. – Csak tényleg nagyon meglepődtem, amikor kijöttél abból a fülkéből a menyasszonyoddal – haraptam be az alsó ajkamat. Shawn megvakarta a tarkóját.
– Ő tulajdonképpen Cole menyasszonya – mondta. Igyekeztem végigpörgetni a fejemben az összes Cole-t, akit ismerek, de nem ugrott be senki. Hacsak...
– Liftes Cole? – kérdeztem döbbenten. Shawn elröhögte magát.
– Manapság Menedzser Cole a beceneve – magyarázta. Liftes Cole legendává vált a giminkben, miután elsőben egy fociedzésen eltörte a lábát, és két hónapig csak lifttel közlekedhetett az emeletek között. A probléma az volt, hogy ő minden egyes alkalommal félrenyomta a gombokat, és beragadt a liftbe. A karbantartó a második héten már felajánlotta neki, hogy inkább a hátán viszi fel a harmadikra, de Cole természetesen marhára élvezte, hogy legálisan lóghatja el az órákat, sőt, a tanárok még aggódnak is érte, és különböző kedvezményekkel halmozzák el, nehogy sérüljön a kis lelke. Mármint, az eredetinél is jobban.
– Ő lett a menedzsered? – döbbentem le második körben. Shawn bólintott.
– Jó is, hogy összefutottunk – köszörülte meg a torkát. – Cole hetek óta a telefonszámod után nyomoz.
– Hát ez kissé fura, tekintve, hogy mindketten az esküvőnkre készülünk... – ráncoltam a homlokomat. Igazából csak ekkor tudatosult bennem, hogy Kelly Richardson mégsem megy hozzá Shawn-hoz. A megkönnyebbülés, amit éreztem, minden bizonnyal csak a régi dolgok miatt öntött el. Az ember mégiscsak nehezen viseli, ha az exe megházasodik.
– Mármint – nevetett tovább Shawn. – a fesztivál miatt. Szeretnék fellépni.
– Azt hittem, elég régóta vagy már a szakmában ahhoz, hogy tudd, a szervező keresi meg az előadót, nem fordítva – billentettem oldalra a fejemet. Shawn óvatos mosolyra húzta a száját, és vállat vont.
– Ha Becky Pierce a szervező, az felülírja a szokásokat – egy másodpercre elvesztettem az eszemet. Egyetlen röpke, múlandó másodpercig képes voltam megfeledkezni Eric-ről, az esküvőről, és az elmúlt hét évről. Abban az egy másodpercben megengedtem magamnak, hogy beleképzeljem magam egy olyan fura, és teljesen valótlan helyzetbe, amikor Shawn tölti be Eric szerepét, és nem kell lépten-nyomon attól tartani, hogy még a WC-re is a telefonjukkal kamerázó tinilányok követik őt. Ott, akkor tényleg azt akartam, hogy ő legyen a vőlegényem. Talán a csodaszép szemei, az ellenállhatatlanul édes mosolya, esetleg az imádnivaló, göndör fürtjei miatt. Vagy csak egyszerűen azért, mert ő Shawn Mendes, és kész. Ez elegendő indok, nagyjából minden őrült gondolatra. Nyugodt és csábító egy másodperc volt, és mint általában, most is anyám hangja rántott vissza a valóságba.
– Rebecca, volnál szíves visszajönni időpontot egyeztetni? – kiáltott oda nekem a szalon ajtajából. Lehunytam a szemem, és megdörzsöltem a homlokomat. Shawn kínosan mosolygott.
– Pillanat – szóltam oda anyának, aki morgott valamit, és visszavonult a szalon biztonságába. Belenyúltam a táskámba, elővettem egy névjegykártyát, és átnyújtottam Shawn-nak. – Cole ezen a számon elér. Még a héten hívjon fel, mert hétfőn prezentálom a fellépőket a team-nek – tettem hozzá. Shawn elolvasta a kártya mindkét oldalát. Sarkon fordultam, azzal a határozott szándékkal, hogy egyszerűen, remegő térdek és pillangókkal túlzsúfolt gyomor nélkül visszamegyek az esküvői ruha szalonba időpontot foglalni a türelmetlen anyámmal, csakhogy Shawn utánam szólt.
– És én is elérlek ezen a számon? – még a vér is megfagyott az ereimben, miközben tudatosult bennem, amit mondott. Fel akar hívni. Shawn Mendes. Az a Shawn Mendes, akit tíz éve ismerek, mégsem tudok többet róla, mint akármelyik rajongója. Épp erőt gyűjtöttem ahhoz, hogy válaszoljak, de ahogy visszafordultam felé, már három lány állt körülötte, magasba tartott telefonnal, Shawn pedig készségesen mosolygott bele sorban a kamerákba. Egy fájdalmas másodpercre találkozott a tekintetünk, aztán beléptem a szalonba. Még hallottam, hogy az út túloldalán is sikoltozni kezd egy csapat tizenéves lány. És csak reménykedni mertem, hogy egyikük sem volt fültanúja a beszélgetésünknek...