This is everything I didn't say

6

Shawn lakása semmiben sem hasonlított a miénkre. A nappali nagyon tágas volt, és üvegfal választotta el a szabadtól. A tériszonyosok tuti frászt kapnak ott, mivel a huszonnyolcadik emeleten terül el a hely, és a plafontól a padlóig üveg borítja az egyik falat. Még én is megszédültem kissé. Egy jókora, kényelmes kanapé, és egy szörnyen modern amerikai konyha kapott helyet még az első helyiségben. Legalább négy fehér ajtót számoltam össze, ami a nappaliból nyílt, de nem tudtam, mit rejthetnek. Talán egy tucat habzó szájú rajongót, akik Shawn után kémkednek.
– Imádom ezt a várost – lépett mellém Shawn, átnyújtva nekem egy pohár vörösbort.
– Szokott hiányozni? – kérdeztem tőle, belekortyolva a borba. Shawn a farmerja zsebébe süllyesztette a bal kezét, és a vállával nekidőlt az üvegfalnak. A tekintete egy pillanatra elmerengett a lassacskán utcai világítástól fénylő városon, aztán megállapodott rajtam.
– Folyamatosan – valamiért úgy éreztem, nem első sorban a városra célzott. Azóta ismerem ezt a srácot, amióta az eszemet tudom, mégis képes egyetlen szóval zavarba hozni. Kétségtelen, hogy ez Shawn Mendes szuperképessége. – Na és, milyen indokkal kéredzkedtél el? – váltott gyorsan témát.
– Koktélozni mentem Missy-vel – feleltem, majd teljes testemmel felé fordultam. – De tényleg a kapcsolatomról akarsz beszélgetni? – billentettem oldalra a fejemet. Shawn mélyen a szemembe nézett, és elmosolyodott, miközben ivott a borából. – Szóval – nagy nehezen elszakítottam a tekintetem az övétől, és körbepillantottam. – Itt szoktad megdugni a csajaidat?
– Ilyennek hiszel? – lökte el magát a támasztékától Shawn, és odasétált a kanapéhoz. – Azt gondolod, hogy fejvesztve dugok meg mindenkit, aki él és mozog?
– Hát, popsztár vagy. Én tuti ezt tenném a helyedben – vonogattam a vállam, és csatlakoztam hozzá a kanapénál. Shawn leült, és a bort is az üvegből készült dohányzóasztalra tette.
– Vannak még jófiúk, Becky.
– És te közéjük tartozol? – huppantam le én is. A poharamat az övé mellé raktam. Shawn elégedetten vigyorgott.
– Határozottan.
– Mégis egy menyasszonnyal és két pohár borral üldögélsz kettesben a lakásodban... – emlékeztettem, mire Shawn látványosan elgondolkodott.
– Fogalmazzunk inkább úgy, hogy életem első szerelmével üldögélek kettesben a lakásomban – mondta, apró mosollyal a szája sarkában.
– Máris jobb – bólintottam, majd újra belekortyoltam a borba. Még a kanapéról is tökéletes kilátás nyílt a városra, így elmerengtem a panorámában. Nem igazán éreztem át a helyzet súlyát. Mármint, Shawn Mendes-szel kettesben voltam, miközben Eric úgy hitte, Missy-vel koktélozgatok a belvárosban. Hazudtam a vőlegényemnek azért, hogy azzal a sráccal töltsem az estémet, aki annak idején elképzelhetetlenül apró darabokra törte a szívemet. Akkor megfogadtam, hogy akármi is történik, nem visszakozok. Nem török meg. Nem olvadok el egyetlen mosolya láttán. Na és, mi történt pontosan? Shawn becsörtetett az életembe, elmosolyodott, én meg a kanapéján vörösborozok. Mi ez, ha nem totális önmegvalósítás? Gratulálok, Rebeca, csak így tovább. Pff.
– Min gondolkozol? – szólalt meg Shawn halkan.
– Rajtunk – vallottam be. Semmi értelme nem lett volna hazudni neki. Felé fordultam, és letettem a poharamat az asztalra. – Amikor elmentél, azt akartam, hogy többé ne is gyere vissza.
– Ez kedves – grimaszolt.
– Úgy értem, az életembe – helyesbítettem. – Nem akartam veled foglalkozni, nem akartam rád gondolni, nem akartam, hogy fájjon. Nem akartalak szeretni – fejeztem be végül, nagyot sóhajtva. Shawn érdeklődve hallgatott. – És egy darabig ment is. Megismertem Ericet, a munkámra koncentráltam, jól alakult minden. Egészen addig, amíg abban a rohadt ruhakölcsönzőben nem futottunk össze – magyaráztam. – Most megint ott vagyok, ahol a part szakad. Az emlékek csak úgy hömpölyögnek a fejemben, sokkal többet gondolok rád, mint kellene, közben meg a vőlegényem otthon azt hiszi, hogy a barátnőmmel találkoztam ma este, nem pedig egy világhírű popsztárral... – hadartam. Shawn lesütötte a szemét, beharapta az alsó ajkát és bólintott egy aprót.
– Megértelek. Valószínűleg ugyanígy éreztem volna, ha te mész el. És sosem tudtam rendesen bocsánatot kérni tőled...
– De. Megtetted. Amikor eljöttél hozzám búcsúzkodni – ráncoltam a homlokomat, felidézve a nem túl kellemes emléket.
– Kábé három mondatot mondtam el, mielőtt ott hagytál volna... – húzta el a száját Shawn. Nos, ahogy így mondja, tényleg valami hasonló történt. – Nem azért kértem, hogy gyere ma ide, mert lelkiismeret-furdalásom lenne a múlt miatt. Hanem mert én tényleg veled akarom tölteni ezt a két hónapot, amíg Torontóban leszek. Miért olyan rossz dolog az, ha két régi barát együtt lóg?
– Azért, Shawn – dörzsöltem meg a homlokomat. – mert mi ketten nagyjából akkor voltunk utoljára csak barátok, amikor nem tudtuk, mi a különbség fiúk és lányok között.
– Ha ennyire félsz tőlem, és attól, hogy lenne köztünk valami, az vajon mit árul el az eljegyzésedről? – vonta fel a szemöldökét. Na jó, itt legszívesebben megütöttem volna, de attól tartottam, hogy a ház valamelyik szegletéből tényleg előtör egy tucat rajongó, és lecsapolják a véremet, ha hozzáérek a kedvencükhöz.
– Az, hogy pár órával ezelőtt egy eljegyzett nőt préseltél neki a lift falának, mit árul el az értékrendedről? – billentettem oldalra a fejemet. Shawn elvigyorodott, és a karját a kanapé háttámlájára fektette.
– Most mentegeted magad?
– Csak annyira, amennyire te – fontam össze magam előtt a karjaimat. Shawn elnevette magát.
– Annyira viccesek ezek a pluszkörök, Becky – közölte. Mondjuk én inkább siralmasnak találtam, de mindegy. – Mintha nem ismernénk egymást ezer éve. Mintha nem történt volna meg köztünk már minden, ami két tizenéves között megtörténhet – lesütöttem a szemem, ahogy az emlékek akaratlanul is elárasztották a fejemet. Az első érintés, az első ölelés, az első csók, az első... minden. Számomra Shawn volt az első minden. És ezt az ember lánya nem tudja csak úgy elfelejteni, bármennyire is erkölcstelen, ami történik. Vagy, ami fog. Jaj nekem.