This is everything I didn't say

5

 – Missy, ha most megteszel nekem egy szívességet, kéthavi bónuszt kapsz a következő fizetéskor – szóltam bele a telefonba köszönés nélkül. Shawn gázt adott, és rákanyarodott az iroda felé vezető útra.
– Te vagy a legjobb barátnőm, nem kell fizetned egy szívességért – röhögött fel a vonal túloldalán Missy.
– Be kéne menned az irodába, és elhitetni Eric-kel, hogy tényleg jártak ott adóellenőrök, amíg oda nem érek – mondtam lehunyt szemmel. Akármennyire is gyűlölnöm kellett volna magamat a hazugságom miatt, nem ment. Csak arra tudtam koncentrálni, hogy nagyon régóta nem volt részem olyan boldogságban, mint amit Shawn mellett éreztem, ott a földön ülve, a dalát hallgatva.
– Oké, helyesbítenék. Ha beszélgetnem kell Eric-kel, kéthavi bónusz túl kevés lesz – felelte Missy.
– Kérlek, könyörgöm! – hunytam le a szemem, miközben Shawn egy ügyes manőverrel megelőzött egy lassan haladó autót a belváros felé.
– Jó, de részletes beszámolóval tartozol nekem! – közölte. – Pontosan tudom, hogy Shawn Mendes ott ül melletted. Remélem, legalább félmeztelen.
– Missy, ne már – sóhajtottam. Első sorban azért, mert tudtam jól: én magam sem bántam volna, ha Shawn Mendes félmeztelen lenne mellettem. Hirtelen kedvem támadt elásni magam. Vőlegényem van, a francba is!
– Számíthatsz rám. Később találkozunk! – búcsúzott a barátnőm, és már bontotta is a vonalat. Shawn idegesen dobolt a kormányon, amikor lefékezett egy piros lámpánál.
– Egy tízes skálán mennyire lesz kiakadva a vőlegényed, ha megtudja, hogy velem voltál? – kérdezte, mialatt én a közlekedési lámpát szuggeráltam. Megdörzsöltem a homlokomat, ahogy válaszoltam.
– Nem fogja megtudni.
– Gondolod? – Shawn lassan oldalra pillantott, a mellettünk húzódó sávba. Követtem a tekintetemmel az övét, és szinte az egész gyomrom a torkomba ugrott, amikor megláttam, hogy alig egy méterre tőlünk, ugyancsak egy piros lámpánál, ott áll Eric autója. Benne a vőlegényemmel. Elkerekedett a szemem, és reflexszerűen buktam le, szinte éreztem, hogy a következő másodpercben ő is felénk fog fordulni. Láttam, hogy Shawn kínosan elmosolyodik, és int egyet. Mielőtt még rosszabbra fordulhattak volna a dolgok, zöldre válthatott a lámpa, mert Shawn gázt adott. A bökkenő ebben csak az volt, hogy a fejem úgy nekicsapódott a hirtelen indulástól a műszerfalnak, hogy kábé beleszédültem. – Jól vagy? – pillantott le rám Shawn. Felegyenesedtem, és a fájó pontot masszíroztam a fejemen.
– Asszem – grimaszoltam. – Meglátott?
– Nem tudom – felelte.
– Egyébként – köszörültem meg a torkomat, mire eljutott az agyamig egy aprócska információdeficit. – te honnan tudtad, hogy ő az, amikor odaért mellénk? – Shawn alig tudta leplezni a mosolyát, miközben válaszolt.
– Más is használ közösségi oldalakat, Becky – erre nem tudtam, mit mondhatnék. Ezek szerint, Shawn az elmúlt hét évben is nyomon követte az életemet? Tudta, mi folyik körülöttem? Hogy ki a vőlegényem? Shawn a következő pillanatban már be is kanyarodott az irodaház alatt elterülő hatalmas parkolóházba. Az autót a liftekhez egészen közel állította le, és az ülésből felém fordult. Tudtam, hogy ki kéne pattannom a járműből, és felloholni az irodába, ahol Eric valószínűleg már habzó szájjal faggatja Missy-t arról, hogy hol a francban vagyok, de mintha az agyam nem akarta volna a megfelelő parancsot kiadni a testemnek. – Találkozunk még? – kérdezte csendesen. A biztonsági övemmel babráltam, szükségem volt valami pótcselekvésre.
– Nem tudom, Shawn – válaszoltam őszintén. – Nem tudom, mennyire jó ötlet.
– A vőlegényed miatt? – vonta fel a szemöldökét. A fejemet ráztam, és visszaeresztettem a biztonsági övet a helyére.
– Magam miatt. Túl sok minden történt az elmúlt hét évben, és én...
– Túl sok minden? – buggyant ki belőle a hitetlen nevetés. – Sok mindennek nevezed, hogy összeálltál a fickóval, akit apád a nyakadba sózott?
– Én rólad beszéltem – néztem mélyen a szemébe. – Te már nem az a külvárosi srác vagy, aki tizenhat éves korodban.
– Honnan tudod? – meredt rám értetlenül. – Meg sem próbálod kideríteni.
– Shawn, negyven millió követőd van Instagramon! – fogtam a fejemet. – Napról napra megtöltik a rajongóid a világ legnagyobb arénáit, több millió lány álmából felkelve is kívülről fújja a dalszövegeidet, az emberek a lábad előtt hevernek! – tettem össze a két kezemet. – Én – böktem bele a saját mellkasomba. – nem férek bele ebbe az életbe – Shawn a szemét forgatta.
– És ennek semmi köze a barátaid körében közellenségként kezelt vőlegényedhez?
– Mit akarsz tőlem egyáltalán? – szakadt ki belőlem. Shawn teljes testével felém fordult az ülésében, és megragadta az enyém fejtámláját. Elszántság tükröződött a szemében, hirtelen elöntött az az érzés, hogy én mennyire jól ismerem ezt a fiút. A saját tenyeremnél is jobban. Alig tudtam tartani vele a szemkontaktust, mert kis híján kicsordultak a könnyeim.
– Mondok én neked valamit, Becky – kezdte lassan. – Ismerlek. Tudom, hogy szereted a szőnyeg alá söpörni a dolgokat. Szereted azt mutatni kifelé, első sorban a szüleidnek, hogy boldog vagy. Hozzámennél ehhez a seggfejhez, mert ezt várják el tőled. Kompenzálnál, amiért nem orvos lettél, ugye? – meg sem várta, hogy reagáljak, folytatta. – Kiskorod óta ilyen voltál. De mikor veszed már észre, hogy ebben a kicseszett életben egyedül saját magadnak kell megfelelned?
– Abba, hogy megfeleljek magamnak, baromira nem tartozik bele, hogy veled találkozgatok Eric háta mögött – sziszegtem. Shawn a fejét csóválta.
– De az igen, hogy feleségül mész olyasvalakihez, akinek érdekesebb egy vakbél, mint az, hogy te mit szeretnél?
– Semmit sem tudsz Eric-ről – fontam össze magam előtt a karjaimat.
– Nem is szeretnék – vetette oda nekem.
– Jó!
– Jó! – vágta rá. Dühösen löktem ki a kocsija ajtaját, és csörtettem oda a lifthez. Egy pillanatra azt hittem, nem fog követni, de épp, mielőtt becsukódott volna a lift ajtaja, bevágódott mellém, és rácsapott a vészfékre, így a lift még csak el sem indult. – Csak, hogy tisztázzuk – emelte fel a mutatóujját. Úgy pillantottam rá, mintha szívességet tennék, közben persze a szívem csak úgy verdesett össze-vissza az izgalomtól és a boldogságtól, amiért utánam jött, függetlenül attól, hogy épp veszekedtünk. – imádom a rajongóimat, mert nélkülük sehol sem tartanék, és bármit megadnék azért, hogy te is közéjük tartozz – ahogy ezt mondta, jobb kezével nekitámaszkodott a lift falának, közvetlenül a fejem mellett. A szívem hevesebben vert, mint az elmúlt hét évben valaha. 
– Mit vársz tőlem? – valahogy életet leheltem magamba, és sikeresen kinyögtem ezt a három szót. Szép munka, Rebeca, gratulálok. Shawn a bal kezével gyengéden a fülem mögé simított egy hajtincset, aztán a tenyerét az arcomon hagyta. A hüvelykujjával apró köröket írt le a bőrömön, nekem pedig úgy loholt a szívem, mintha egy elcseszett dobszólót nyomna. Nem tudtam elszakítani a tekintetem az ajkától, annyira kétségbeesetten vágytam a csókjára. Shawn is észrevette ezt, de nem közeledett felém, csak az arcomat fürkészte, és közben finoman simogatott.
– Tölts velem két hónapot! – mondta ki. Remegett a gyomrom. A térdem. Minden áldott testrészem.
– Ne-nem tudom – préseltem ki magamból a szavakat. Shawn közelebb hajolt hozzám, és a fülembe súgott.
– Két hónap. Utána úgyis kezdődik a turné, és én lelépek. Semmit nem csinálunk, amit nem szeretnél. Ne mondd, hogy a közös tizenhat évünk nem érdemel két hervadt hónapot! – a büdös francba már, de komolyan... Hát nem érti? A baj nem azzal van, amit nem akarok. Hanem pont azzal, hogy mindent akarok... Ívbe feszült a hátam, ahogy Shawn keze lecsusszant a testemen, egészen a derekamig, és óvatosan benyúlt a felsőm alá, de csak annyira, hogy az ujjbegye épphogy megcirógassa a meztelen bőrömet. Ennyi, kész, tudtam, hogy a világ legrosszabb és legbecstelenebb menyasszonya vagyok, de megragadtam a pólója nyakát, és lehúztam őt magamhoz. Egy pillanatig sem tiltakozott, az ajkunk összeért. Először csak ízlelgettük egymást, próbáltuk felfedezni a másikat, megtudni, mi változott az elmúlt hét évben. De aztán magunkra találtunk. Egymásra. Shawn nyelve engedélyt kért, én pedig hagytam, hogy felfedezze a számat, miközben a fiú totálisan nekipréselt a lift falának. A lábamat a dereka, a kezeimet a nyaka köré kulcsoltam, miközben ő fél kezével a hátamat tartotta, a másikkal pedig a fenekemet. Mohón és éhesen csókolt, sokkal felnőttesebben és érettebben, mint tizenhat éves korunkban, mégis sokkal, de sokkal vadabbul. A csípője az enyémnek feszült, tudtam, hogy mindketten elvesztettük a fejünket, így biztosan tovább is mentünk volna, ha a heves csókcsatában nem könyökölök rá véletlenül az indítás gombra, és a lift nem rázkódik meg alattunk, ahogy működésbe lép, és araszolni kezd felfelé. Elszakítottuk egymástól az ajkainkat, kipirulva bámultunk a másikra. Neki mosoly bujkált a szája sarkában, én pedig annyira összezavarodtam, hogy legszívesebben sikoltottam volna. De a boldogság, a hihetetlen, őrült mennyiségű boldogság teljesen átjárta a testemet, és felülkerekedett minden egyéb érzésen. Már el is felejtettem, milyen földöntúli élmény csókolózni Shawn Mendes-szel. Pedig régen nagyon is jól tudtam.
– Ezt igennek veszem – mondta Shawn, miközben az irodám előtt néhány emelettel megnyomta a stop gombot. Megfordult a fejemben, hogy talán újra megcsókol (ami nem lett volna ellenemre, természetesen), de elhátrált a lift ajtajáig. – Ma este kilenc, nálam. A címet elküldöm SMS-ben – még rám kacsintott, aztán kisétált a kinyíló ajtón. Csak ekkor esett le, hogy azért távozott, hogy ne fusson össze Eric-kel, és keverjen engem gyanúba. Ahogy a lift újra elindult, nekidőltem a falnak, és az öklömmel a homlokomat ütögettem. Az egy dolog, hogy az imént keveredtem egy heves smárpartiba Shawn Mendes-szel, miközben a vőlegényem az épületben tartózkodik, de pontosan tudtam, hogy este kilenckor ott leszek nála. Máris szégyelltem magam.
– Rebeca? – kapta fel a fejét a recepciós pult mellől Eric, ahogy kinyílt előttem a lift ajtaja. – Mégis mi folyik itt? – Missy dühösen villódzó szemmel, maga előtt összefont karokkal méregette a vőlegényemet. A tekintetem egy másodpercre összeakadt a legjobb barátnőmével. Rögtön tudtam, mit kell mondanom.
– Épp most kísértem le az ellenőröket – mosolyodtam el óvatosan. Eric a homlokát ráncolta.
– Valóban?
– Persze.
– Nem volt valami hosszú ellenőrzés – folytatta gyanakodva Eric.
– Csak rutin volt, minden hónapban van egy ilyen – legyintettem.
– Na de vasárnap? – hüledezett tovább.
– Te is szoktál vasárnap dolgozni – szólt közbe Missy.
– Nyilván – vetett egy gyors oldalpillantást a barátnőm felé Eric. – mivel én életeket mentek. Az orvosoknak nincs hétvége, a betegségek nem válogatnak időpontot. A szívroham és az akut lim...
– Elég! – csapott a pult tetejére Missy. – Felfogtuk. A világ minden bizonnyal a vesztébe rohanna nélküled – bár Missy ezt gúnyosan jegyezte meg, Eric kihúzta magát, és elégedett vigyorral igazította meg a haját.
– És mindent rendben találtak? – tért vissza az eredeti témára Eric.
– Hogyne – bólogattam, a kelleténél talán egy kicsit hevesebben. Segítségkérően pillantottam Missy-re, tudtam, hogy most kell elkéredzkednem estére. A barátnőm vette a lapot.
– Becca, este nincs kedved koktélozni egyet? Nyílt egy új hely, nem messze innen. Kipróbálhatnánk.
– Koktélozni? Holnap munkanap van – ráncolta a szemöldökét Eric.
– Ja, de hát szerencsére a mi munkánkon nem múlnak emberéletek – tette a szívére a kezét Missy, tetetett meghatottsággal. Eric megint nem vette észre, hogy Missy gyakorlatilag gúnyolódik rajta.
– Igaz. Holnap csak délután kezdek, esetleg én is elmehetek – vigyorodott el. Ezúttal szükségtelen volt néma jeleket küldenem Missy-nek, azonnal reagált. Neki már az is kiborító, ha meghallja a vőlegényem nevét, nemhogy bármennyi időt is együtt töltsön vele.
– Csajbuli. Bocs.
– Ó, oké – tette fel a kezét röhögve Eric, majd mellém lépett, és átkarolta a derekamat.
– Akkor mondjuk – nyeltem egy nagyot, és Missy-re pillantottam. – Kilenckor?
– Nekem tökéletes – bólintott mosolyogva a barátnőm. Hát persze, hogy tudta. Az egész sztorit tudta. Eric egy grimasszal elköszönt Missy-től (ezek szerint az ellenszenv kölcsönös köztük), én pedig gyorsan odaszaladtam hozzá, szorosan átöleltem, és a fülébe súgtam, hogy nagyon köszönöm. Missy válaszul megszorította a kezemet. Ahogy beléptünk a liftbe Eric-kel, elszorult a torkom. Akaratlanul is végigvezettem a tekintetemet a vőlegényemen, aki arról kezdett magyarázni, hogy miket beszéltek át az apámmal, amíg én távol voltam. Nem nagyon jutott el az agyamig, amint valami műtét precizitásáról meg mit tudom én miről mesélt. Csak figyeltem őt, ahogy nekidőlt a lift falának. Kihúzta magát, szinte görcsösen egyenes volt a háta és a válla. A cipőjén egyetlen apró koszszem sem éktelenkedett. A haja tökéletesen volt beállítva, mintha a fodrásztól jött volna, nem volt szexisen zilált, olyan természetes, mint Shawn-nak. A bőre hibátlan volt, szemben Shawn-éval, akinek az arcán, baloldalt egy pici heg húzódik. Pontosan emlékszem rá, hogy hogyan szerezte. Alig voltunk tizenegy évesek, amikor a bátyja, Peter, aki öt évvel idősebb nálunk, életében először megborotválkozott. Shawn megirigyelte, és be akarta nekem bizonyítani, hogy ő bizony elég nagyfiú már, ezért kölcsönvette Peter borotváját. A probléma az volt, hogy Shawn arcán semennyi szőr nem nőtt, és a borotvahabot is hanyagolta, így kábé az első mozdulattal megvágta magát. Vérezni kezdett, én elsírtam magam, ő pedig ahelyett, hogy ellátta volna a sebét, vagy azzal foglalkozott volna, hogy mi lesz az arcával, engem nyugtatgatott. Elmosolyodtam az emlék hatására, és tovább figyeltem Eric-et. A keze kicsinek mondható, amit néhány korábbi barátnője meg is jegyzett neki, de ő mindig azzal védekezett, hogy egy sebésznek nem lehetnek bumszli nagy kezei. Hát, Shawn bumszli nagy kezei igencsak jó szolgálatot tettek, amikor meg kellett tartania a fenekemet...
– Figyelsz te rám? – csattant fel Eric, pont akkor, amikor kinyílt a lift ajtaja. Pislogtam kettőt, remélve, hogy visszatérek a valóságba, majd kikerültem a vőlegényemet, és a parkolóház legtávolabbi pontjához sétáltam, ahol hagyta a kocsit. Nem csodáltam, hogy ilyen messzire állt meg, mindig azt hangoztatja, hogy túl sok béna sofőr van, és semmi kedve havonta szerelőhöz járni, mert meghúzzák az autóját.
– Persze-persze – legyintettem. – Mit is mondtál a gyomortükrözésről? – ezzel sikeresen eltereltem a figyelmét, így mialatt beültem az anyósülésre, ő pedig a volán mögé, és elindultunk haza, tovább méregethettem őt. Na jó, tulajdonképpen összehasonlítottam Shawn-nal, amiért biztosan a pokolra kerülök, de nem tudtam parancsolni magamnak. Lehunytam a szemem, és az ablaküvegnek támasztottam a fejemet. Alig telhetett el így egy perc, egy kezet éreztem a combomon. Összerezzentem, kipattant a szemem.
– Elfáradtál? – kérdezte Eric, a lágyabb hangján. Nem, valójában cseppet sem voltam fáradt. Szégyelltem magam és szörnyen izgatott voltam az este miatt, de fáradt, na, az nem voltam.
– Egy kicsit – füllentettem. Eric szétnézett egy kereszteződésnél, és elkanyarodott balra.
– Mit szólnál, ha lemondanád a koktélozást Missy-vel, és este jó alaposan megmasszíroználak? – vetette fel mosolyogva. Aha, szexelni akar. A „masszírozás" alatt pedig azt érti, hogy sokszor. Egész éjjel. A bökkenő az volt, hogy, a francba is, én Shawn-nal terveztem megmasszíroztatni magam...
– Missy-nek – nyeltem egy nagyot. – nehéz mostanában. Szüksége van rám.
– Miért, talán nem tud dönteni a konyhakész lasagna és a pizza között? – jegyezte meg Eric vihogva. Missy helyett is megsértődtem ezen a beszólásán, ezért eltoltam a combomról a kezét, és keresztbe tettem egyik lábamat a másikon, minél távolabb kerülve tőle. – Régen töltöttünk együtt időt, Rebeca.
– Ez nem igaz – közöltem. – Minden este együtt vagyunk.
– Úgy értem, nem nagyon kapcsolódtunk ki mostanában.
– Mire célzol? – értetlenkedtem.
– Mi van az esküvővel? – csettintett a nyelvével. Görcs költözött a gyomromba. Esküvőről beszélgetek Eric-kel, alig egy órája pedig Shawn Mendes nyelve matatott a számban...
– A ruha megvan – jelentettem ki. – Még nem adtad ide a vendéglistádat. Ha megvan a létszám, helyet is kereshetünk – olyan vékonynak éreztem a hangomat, mint egy cincogó kisegéré. Eric bólintott.
– Ma este összeírom – ígérte. – Biztos, hogy elmész? – sandított rám. Még akkor is hevesen bólogattam volna, ha a bűntudat szétáradt volna a testemben. De nem ez volt a helyzet...