This is everything I didn't say

7

Shawn ugyanolyan édesen aludt, mint hét évvel ezelőtt. Nem mintha olyan sokszor aludtunk volna együtt anno, egyetlenegyszer volt rá példa, azon a megismételhetetlen, felejthetetlen, az életünket örökre megváltoztató napon. Óvatosan kibújtam a takaró alól, és a hideg padlóra tettem meztelen talpamat. Lehajoltam a földön heverő pólóért, amit Shawn akkor dobott oda, amikor este... Nos, behozott ide a karjaiban. Őszintén szólva, elég meglepő, de nem történt köztünk semmi olyan. Sokat csókolóztunk, de az idő nagyrészét mégis az tette ki, hogy hajnalig beszélgettünk. Mindenről. Róla, rólam, a zenéről, a fesztiválról, a karrierjéről, a családomról. Nem volt tabutéma, olyan volt, mintha mindent ott folytattunk volna, ahol hét éve abbahagytuk. Néhány apróságtól eltekintve, feltéve, ha negyven millió rajongót apróságnak lehet tekinteni. Mélyen beszívtam a póló illatát, aztán felvettem. Úgy álltam fel az ágyról, hogy Shawn ne ébredjen fel, aztán lábujjhegyen kiosontam a szobából a nappaliba. Halkan csuktam be magam mögött a fehér ajtót, aztán a dohányzóasztalon maradt telefonomért mentem. Eric számtalan üzenetet hagyott. Az első felett elidőzött az ujjam, hogy megnyissam, de végül rájöttem, hogy csak rontana a lelkiismeretemen, ezt az egy hetet pedig igenis megérdemlem. Helyette inkább tárcsáztam Missy-t, aki egyetlen csörgés után felvette.
– Ó, szia, Becca! Örülök, hogy hívsz. Hogy haladnak a tárgyalások? – a hangja nagyon erőltetett és kimért volt, így sejtettem, hogy valaki ott van vele.
– Ki van veled? – sóhajtottam. – Thomas?
– Jaj, ez nem jó hír – válaszolta. Burkolt nem. Oké, ezek szerint nem munkatárs, azt simán beleszőtte volna. Két lehetőség maradt, és egyik sem tetszett igazán. Kezdjük a rosszabbal.
– Eric az, ugye?
– Igen, igen, persze, itt rendben van minden – beletrafáltam, csodás. – Persze, menj csak, dumáld ki őket a gatyájukból is! Szia! – és már bontotta is a vonalat. Kifújtam egy adag levegőt, amikor lezártam a telefonomat. Nem hiszem el, hogy ilyesmire vetemedik a legjobb barátnőm. Hazudik a munkatársainknak, a vőlegényemnek, még az anyámnak is! Én pedig aljas, gerinctelen szemétládaként a szó legszorosabb értelmében megcsalom a vőlegényemet. Félredobtam a telefonomat, és a tenyerembe temettem az arcomat. Kezdtem kételkedni abban, hogy jó ötlet volt mindez. Sőt, tulajdonképpen az első perctől biztos voltam benne, hogy ennél rosszabb nem is lehetne az egész, de Missy meggyőzőképessége felülkerekedett a józan észen.
– Szia – lépett ki a hálószoba ajtaján Shawn, miközben belebújt egy ingbe. Odasétált a kanapéhoz, és leült mellém.
– Szia – erőltettem mosolyt az arcomra. Oké, ahogy végignéztem rajta, a kockás hasán, az édesen kócos haján, és az arcán maradt párnalenyomaton... Annyira nem is kellett tettetnem azt a mosolyt.
– Jól vagy? – kérdezte, engem fürkészve. Nagyot nyeltem, és átöleltem őt. Erőt kellett merítenem belőle ahhoz, hogy itt maradjak, és végleg meggyőzzem magam arról, hogy most itt a helyem. – Hé, mi a baj? – simított végig a hátamon. Lehunytam a szemem, csak ekkor tűnt fel, hogy a könnyeim potyogni kezdtek. Shawn eltolt magától egy kicsit, és ijedten nézett a szemembe. Tenyerét az arcomra vezette, és hüvelykujjával letörölte a könnyeimet. – Becky...?
– Eric megkereste Missy-t – motyogtam. – Gyűlölik egymást, biztos, hogy sejt valamit, ezért ment el hozzá – Shawn óvatos mosolyra húzta a száját, ami feldühített. – Neked ez tényleg ilyen mulatságos? – csattantam fel. Shawn meghökkent egy kicsit, de aztán határozott hangon szólalt meg.
– Ha annyira érdekel, mit gondol, miért vagy itt?
– Mert... – próbáltam a lehető legszilárdabb érveket felsorakoztatni, de egy olyan sem jutott eszembe, amibe nem lehet belekötni. – Mert... – kezdtem egyre idegesebb lenni. – Mert így döntöttem – szögeztem le. – És ez nem jelenti azt, hogy nem szeretem Eric-et – Shawn elkapta a tekintetét, hátradőlt, és az ujjait összekulcsolta a tarkója mögött.
– Ugye tudod, hogy bármikor elmehetsz? Nem elraboltalak, vagy ilyesmi, akkor mész ki innen, amikor csak szeretnél – mondta. A homlokomat dörzsöltem.
– Persze, tudom – pár percre csend telepedett ránk, amit végül Shawn tört meg.
– És... szeretnél elmenni? – kérdezte óvatosan. Törökülésbe helyezkedtem, és igyekeztem gyorsan végiggondolni a lehetőségeimet. Meglehetősen nagy kihívás volt ez, tekintve, hogy Shawn Tökéletes Mendes kigombolt ingben és bokszerben ült mellettem. Az eszem azt diktálta, hogy húzzam el innen a csíkot, menjek feleségül Eric-hez és menjünk el a Maldív-szigeteki nászutunkra. A szívem viszont egészen mást követelt: soha, de soha többé ne engedjem el a tízméteres közelemből Shawn-t. Annak idején sem csak a mi döntésünk volt...
– Nem – mondtam ki végül, egy olyan vétlen pillanatomban, amikor a szívem felülkerekedett az eszemen. Shawn elmosolyodott, majd odahajolt hozzám, és megcsókolt. Nem is tudtam volna nem visszacsókolni, így pillanatokon belül az ölében kötöttem ki, a keze a hirtelenjében felkapott pólóm (ami valójában az övé) alatt, az enyém a hajában. Már a válláról is sikerült lerángatnom az inget, és félő volt, hogy hamarosan teljesen meztelen leszünk, a további következményekről nem is beszélve, amikor a telefonom éles csengőhangja hasított a szexuálisan túlfűtött levegőbe.
– Hagyd – lihegte Shawn, és már tovább is csókolt volna, én azonban a telefonért hajoltam. Shawn-t mondjuk ez nem különösebben zavarta, mert így a nyakamat és a kulcscsontomat csókolgatta tovább. Missy hívott, így sejtettem, hogy megszabadult Eric-től.
– Szia – fogadtam a hívását, továbbra is elhalmozva Shawn csókjaival.
– Holtbiztos, hogy ezek után részesedést érdemlek a cégből – kezdte Missy dühösen. Shawn ekkor finoman beleharapott a vállamba, amitől felnyögtem, majd elnevettem magam. Missy hangvétele egyből megváltozott. – Ó, nem akarok zavarni, beszéljünk később – láttam magam előtt elégedett vigyorát.
– Nem, ne, mondd, mi történt, egy pillanat – kértem, aztán kicsit eltartottam magamtól a telefont, és a szabad kezemmel megsimogattam Shawn arcát. – Egy percet kérek, oké? – nevettem, mire Shawn tettetett csalódottsággal lebiggyesztette az ajkát. Kimásztam az öléből, és a nappali végébe sétáltam, ahol nyugodtabban beszélhettem a barátnőmmel. – Itt vagyok, mesélj!
– Oké, szóval reggel Eric a recepciós pultnál várt – sóhajtott Missy. – Tudni akart mindent az utazásodról, New York-ról, a tárgyalásokról, minden hülyeségről – sorolta.
– Istenem – fogtam a fejemet. A félelem hullámokban öntött el. – Mit mondtál neki?
– Szó szerint akarod hallani? – motyogta. Ezek szerint csúnyán elküldte a fenébe.
– Aha.
– Hát... – köszörülte meg a torkát Missy. – Valami olyasmit, hogy ha tényleg ekkora a birtoklási mániája, akkor talán egy cserepes virágot kéne feleségül vennie, és ha New York-ra kíváncsi akkor keressen rá a neten, mert nem vagyok sem két lábon járó lexikon, sem a Google. A tárgyalások meg épp olyan titkosak, mint az ő szerethető tulajdonságai – hadarta el a barátnőm. Nem tudtam türtőztetni magam, kitört belőlem a nevetés. – Ezek szerint nem haragszol? – érkezett Missy meghökkent hangja a túloldalról.
– Ha haragudnék, változna valami? – ráncoltam a homlokomat.
– Tulajdonképpen nem – vallotta be.
– Szerinted gyanakszik? – kérdeztem.
– Igen – felelte, kis idő elteltével. – De tudod mit? Baromira megérdemli. Kapja be!
– Oké, azért ez nem ilyen egyszerű – csóváltam a fejemet. – Nagyon rossz, amit csinálok.
– Jaj, te szegény, szegény Becca! Shawn Szexisten Mendes-szel kell kettesben töltened egy kis időt? Hát miféle szörnyű tettet követhettél el előző életedben, amiért erre a szomorú, kínkeserves sorsra kárhoztattál? – élcelődött Missy.
– Ezzel nem segítesz – sziszegtem.
– Miért, mégis mivel lehetne segíteni neked? – vágta rá Missy. – Szerintem életed legjobb döntése, hogy elmentél vele. Élvezd! Szexelj vele megállás nélkül! Beszélgessetek, csináljatok, ami csak jól esik! Ez a hét tiéd, Becca, és Eric alapesetben sem érdemel meg téged, nemhogy úgy, hogy Shawn is képben van.
– Oké – mondtam, mert úgysem tudnék semmi mást kipréselni magamból. – Köszi, hogy tartod a frontot. Az irodában minden rendben van?
– Azon kívül, hogy Eric Teigen kábé tizenöt percig rontotta itt a friss és tiszta levegőt, minden a legnagyobb rendben. Nyugi, a szervezés fut, mint a szekér.
– Köszönöm – bólintottam, megfeledkezve arról, hogy Missy nem láthat. – Most... – hátrafordultam, Shawn a konyhában volt, épp az egyik felső polchoz nyúlt fel. Még csak ki sem kellett nyújtania a karját, annyira magas volt. De az ingen keresztül is tökéletesen kirajzolódott az izma. Mindenem megfeszült, annyira kívántam őt.
– Menned kell. Menj is! Tedd szét neki a lábad! – búcsúzkodott Missy a maga módján.
– Hát persze – forgattam a szemem. – Köszönök mindent. Szia! – szakítottam meg a hívást. Egy pillanatig még megengedtem magamnak, hogy a szemeimet Shawn-on legeltessem. Eric teste is fantasztikus volt, és a szex is rendben volt, de annyira az ő napirendjéhez volt igazítva minden, hogy az együttlétekre is akkor került sor, amikor ő akarta, nem akkor, amikor mindketten. Ez eleinte konfliktusforrás volt, de aztán az egyik alkalommal elég kellemetlen vége lett annak, hogy nem volt hangulatom a kedvére tenni, akkor pedig egy életre megjegyeztem, hogy amikor Eric-nek szexelni van kedve, akkor azt én is nagyon szeretném, és pont. De Shawn más volt. Az éjjel számtalan esélye lett volna, és előfordult, hogy próbálkozott, de amikor a legkisebb jelét látta annak, hogy szívesebben beszélgetnék, mint szexelnék, visszahúzta a kezét a mellemről. Mellette annyira biztonságban éreztem magam, mint még soha. Sóhajtva letettem a telefonomat a nappaliban, aztán odasétáltam hozzá a konyhába. Épp kávét főzött, én pedig nem gondolkodtam, mielőtt hátulról átöleltem a derekát. Shawn azonnal megfogta a kezemet és megfordult, így szembe kerülve velem. Mosolyogva ölelte át a nyakamat.
– Minden rendben? – kérdezte, a hajammal játszadozva. Lábujjhegyre álltam, és megcsókoltam.
– Veled akarok lenni – suttogtam, még mielőtt átgondolhattam volna, vagy egyáltalán sikerül különbséget tennem aközött, amit gondolok, és amit kimondok. Shawn nem tétovázott, elvigyorodott, és a fenekemnél fogva felemelt a földről. Csókolni kezdett, és a kanapéig hátráltunk, ahol hanyatt döntött, ő pedig fölém kerekedett. Óvatosan kihámozott a pólóból, é ő is ledobta az ingjét. Szaggatottan vettem a levegőt, ahogy végigsimítottam a hasizmán, ő pedig a tekintetével követte a mozdulatomat.
– Biztos, hogy szeretnéd? – hajolt a fülemhez. Mohón bólogatni kezdtem. Annyira szerettem volna magaménak tudni egy olyan együttlétet, ami nekem is élvezet, amit olyasvalakivel élek át, akit tényleg őszintén szeretek, és nem csak elviselek – úgy, ahogy Eric-et. Shawn felállt, és engem is felvett a kanapéról. Folyamatosan csókolóztunk, ahogy behátráltunk a hálószobába, és rázuhantunk az ágyra. Nevettünk, és Shawn óvatosan levette rólam a ruháimat, és közben is megszabadult mindentől. Rajta csak a bokszer, rajtam pedig a bugyi volt már csak, amikor Shawn az éjjeliszekrényéhez nyúlt, és kivett belőle egy csomag óvszert. – Még meggondolhatod magad – suttogta. Megráztam a fejem, és szinte könyörgőn néztem rá. Annyira akartam őt, annyira vágytam rá, hogy legszívesebben ráripakodtam volna, hogy haladjon már. Shawn a fogával tépte fel az óvszer csomagolását, aztán levette a bokszerét, és felhelyezte az óvszert. Végigcsókolgatta a combomat, miközben a hasamat simogatta. Félő volt, hogy már ettől elélvezek, így a lepedőbe markolva próbáltam türtőztetni magam. Kínzó lassúsággal húzta le rólam a bugyit, és már tényleg alig tudtam kivárni, hogy végre megtörténjen. De Shawn... Nem csinált semmit. Felkönyököltem az ágyon, és zavartan néztem rá. Shawn ugyanabban a pozícióban volt, mint amikor megszabadított az alsóneműmtől, de döbbenten vizsgálta az intim részemet. Először halálra rémültem, hogy talán nem jól borotválkoztam, vagy hogy egyáltalán nem borotválkoztam, de mielőtt rákérdezhettem volna, Shawn fojtott hangon, letaglózva szólalt meg. – Mik ezek a lila foltok? – kérdezte, gyengéden megsimítva a szeméremdombomon éktelenkedő zúzódásokat, szám szerint kettőt, egy kisebbet és egy nagyobbat. Lehunytam a szemem, és a fejem visszazuhant az ágyra. Shawn felült, és aggódva simogatta a hasamat. – Bántani szokott? – annyira halkan beszélt, hogy szinte meg sem hallottam. Sejtettem, hogy innen nincs tovább, nem tudok kitalálni semmilyen kifogást. Én is felültem, és visszahúztam a bugyimat, bár szinte sajgott az alsó felem a vágytól. Magamra húztam a takarót, és felhúztam a térdemet. Shawn is felvette a bokszeralsóját, az arckifejezése megmagyarázhatatlan volt. Láttam rajta dühöt, félelmet, kíváncsiságot és mérhetetlen indulatot. – Becky... – gyengéden a kezemre tette a kezét. A szemébe néztem, és hirtelen az okozta a legnagyobb fájdalmat, amit rajta láttam, nem pedig az, amin átmentem. Soha senkinek nem beszéltem erről. Sem Missy-nek, sem a szüleimnek. Még csak gondolni sem szoktam rá, egyszerűen nem engedhetem meg magamnak, hogy elgyengüljek.
– Aznap kezdődött, amikor megkérte a kezemet – kezdtem lesütött szemmel. – Nem vert meg soha, hisz orvos, pontosan tudja, hogy azonnal rájönnének.
– Ezért ott bántott, ahol senki nem látja – bólintott Shawn, idegesen a hajába túrva.
– Nem ütött meg – mondtam gyorsan. – Csak nagyon erősen... – képtelen voltam kimondani, a könnyek odagyűltek a szemembe, és csak arra vártak, hogy szabad utat eresszek nekik. Shawn felpattant, és dühösen belerúgott az éjjeliszekrénybe. Összerezzentem, mert biztos, hogy állatira fájt neki, de még csak a szeme sem rebbent. Vagy legalábbis, nem a fájdalom hatására.
– Megtalálom azt a mocskos, alávaló férget és addig szorítom a nyakát, amíg... – dühöngött. Feltérdeltem az ágyon, és nyugtatón átöleltem a nyakát. Shawn megfogta a derekamat, és magához szorított. A könnyeim kitörtek, Shawn pedig olyan erősen ölelt, hogy szinte már levegőt sem kaptam. Annyira szégyelltem magam, hogy már azt sem bántam volna, ha ott a karjaiban fulladok meg. – Miért ragaszkodsz hozzá ennyire, ha így bánik veled? – kérdezte értetlenül.
– Az apám nem tudhatja meg – ráztam a fejem. – Kirúgná a kórházból – Shawn hitetlenül felnevetett.
– Na és? A társadalomból is ki kellene – mordult fel.
– Eric nem rossz ember – motyogtam. Shawn a fülem mögé simított egy hajtincset.
– Aki képes egy nővel így bánni, az nagyon is rossz ember – mondta. Visszaültem az ágyra, Shawn pedig mellém telepedett. – Azt, amit reggel mondtam arról, hogy bármikor elmehetsz... – nézett rám. – Visszavonom. Nem engedem, hogy visszamenj hozzá. Kizárt dolog, hogy a közelébe engedjelek – csóválta a fejét.
– Mi? – ráncoltam a homlokomat. – Ne viccelj, három hónap múlva esküvő...
– Totálisan ki van csukva – jelentette ki Shawn ellentmondást nem tűrő hangon. – Nem kell velem lenned, Becky, de nem engedem, hogy valaha az életben még egyszer bántson téged – közölte, a kezemet szorítva. Szólásra nyitottam a számat, bár még magam sem tudtam, mit akarok mondani. Ettől azonban megmentett a csengő. Shawn is a homlokát ráncolta, ahogy meghallotta.
– Vársz valakit? – kérdeztem értetlenül.
– Biztos anya az – tápászkodott fel az ágyról. – Csak ő ismeri a lenti kapukódot – gyorsan felkaptam a pólóját és Shawn után mentem, aki pont akkor nyitotta ki az ajtót, amikor én is megérkeztem. Elakadt a lélegzetem, és az ájulás szélére kerültem.
– Itt van? – ordított Eric torkaszakadtából, és félrelökte Shawn-t az ajtóból. Vérben forgó szemekkel közelített felém, és bár még soha nem ütött meg, most őszintén féltem tőle. Megragadta a csuklómat, és elkezdett kivonszolni a lakásból. Sírni és könyörögni kezdtem neki, de Eric meg sem hallotta. Shawn azonban a lábával belökte a bejárati ajtót, és maga előtt összefont karokkal az utunkba állt.
– Vedd le rólad a kezedet – szűrte a szavakat a fogai között Shawn vészjóslón. Eric nyersen felnevetett.
– Ő az én menyasszonyom!
– Ezt kérdezd meg tőle is – biccentett felém Shawn. Eric odafordult hozzám, a szemei szikrákat szórtak.
– Fel akarod bontani az eljegyzést? – vonta fel a szemöldökét Eric.
– Honnan tudtad, hogy itt vagyok? – kérdeztem, kitépve a kezemet az övéből. Nagyon erősen szorította a csuklómat, így a fájó pontot masszírozni kezdtem. Lassacskán újra magamra találtam, az a határozott nő lettem, akit az irodában játszok.
– Nem ez volt a kérdés – felelte Eric.
– De, az én kérdésem ez volt – fontam össze magam előtt a karjaimat.
– Megnéztem a számlaforgalmat, egyáltalán nem vettél repülőjegyet – válaszolta.
– Te belenéztél a céges számlákba? – döbbentem le. Eric-et újra elöntötte a düh.
– Még kérdőre vonsz, azok után, hogy ennek a nyálas köcsögnek a lakásában talállak, félmeztelenül? – mutatott végig rajtam.
– Bűncselekményt követtél el! – kiabáltam rá.
– Nekem is van százalékom a cégben! – rivallt rám. A levegő megállt félúton a tüdőm meg az orrom között.
– Hogy mi? – préseltem ki magamból. Eric elégedetten vigyorgott.
– Az apád a nevemre íratta – közölte nyugodt hangon. Éreztem, hogy elgyengül a térdem, de még idejében a fal mentén álló komódhoz nyúltam. Shawn azonnal ott termett mellettem, és átkarolta a derekamat, de Eric is rögtön utánam kapott, ő a csuklómat ragadta meg.
– Mit csinált az apám? – pislogtam zavartan. Eric eleresztett, és zsebre dugta a kezét.
– Nem szólt neked, de a nevemre íratta a részét. Ez volt az ő nászajándéka nekem – vont vállat.
– Az apám a nevedre íratta azt a százalékot, amit nekiadtam? – értetlenkedtem. Eric bólintott.
– Méghozzá nászajándékként – tette hozzá. – Úgyhogy most szépen elmegyünk, és közlöd velük, hogy nem lesz esküvő – billentette oldalra a fejét győzedelmes mosollyal. Reszketni kezdtem, egyre közelebb és közelebb kerültem az ájuláshoz.
– Van más lehetőség? – motyogtam.
– Esetleg megbocsáthatok – ajánlotta fel tettetett kedvességgel.
– Arra semmi szükség – szólt közbe Shawn.
– Te ebből maradj ki, szépfiú – vetette oda neki Eric. – Ha nem akarod, hogy beszéljek a szüleiddel most rögtön, akkor szedd össze a cuccaidat, és menjünk – intett az ajtó felé. Shawn nem eresztette el a derekamat, határozottan tartott. Mérlegelnem kellett. A szüleim biztosan kitérnek a hitükből, ha megtudják, hogy nem akarok hozzámenni Eric-hez. Akkor meg pláne, ha kiderül, hogy mindez Shawn Mendes miatt történik. Azt pedig nem mondhattam el nekik, hogy Eric nem túl gyengéd velem szexuális téren. Emiatt nem lehet őt elítélni, elvégre, kezet sosem emelt rám. Lehet, hogy apa nem is rúgná ki a kórházból. Sőt, gyakorlatilag jobban szereti őt, mint engem, szóval az sem kizárt, hogy engem hibáztatna mindezért, és a végén még én jönnék ki rosszul az egészből. Nem tehetem meg velük, hogy csak úgy felbontsam az eljegyzésünket és rohanjak Shawn karjaiba. Ki fogom találni, hogyan mondjam el anyáéknak, hogy nem akarok esküvőt, és aztán mindezt hogy értessem meg Eric-kel is. Shawn-nal nem tudok előre tervezni. Pár óra alatt ugrik a követői száma milliókat, mindenki imádja őt, a lányok bugyija már attól lecsúszik, hogy rágondolnak. Az egyetlen előnyöm bármelyik követőjével szemben csupán annyi, hogy én régóta ismerem őt. És ez nem mindig elég. Óvatosan kibontakoztam Shawn öleléséből, és megpróbáltam kerülni a tekintetét, de ez nem volt egyszerű. Csalódott és nagyon dühös volt, ehhez rá sem kellett néznem. A könnyek marták a szememet és a torkomat.
– Sajnálom – suttogtam megtörten, ahogy szinte lefejtettem magamról a kezeit. Beszaladtam a hálóba a nadrágomért, összeszedtem a táskámat, aztán megragadtam Eric karját. – Menjünk – kértem halkan, miközben Eric és Shawn farkasszemet néztek egymással. A vőlegényem hátrálni kezdett, de a tekintetét csak akkor szakította el Shawn-étól, amikor az ajtóhoz értünk. Kiléptünk a folyosóra, majd beszálltunk a szemben lévő liftbe. Ahogy becsukódott mögöttünk az ajtaja, és kettesben maradtunk, görcsbe rándult a gyomrom. Eric odalépett elém, a cipőink orra összeért.
– Tényleg ennyire naivnak hittél? – kérdezte, én pedig próbáltam minél jobban belemélyedni a lift falába. A védtelenségem és határozatlanságom azonban csak egy pillanatig tartott. Kihúztam magam, amitől Eric reflexszerűen hátrálni kezdett.
– Nem kell beszélgetnünk.
– Még hogy nem kell – nevetett fel erőltetetten. – Azt hiszed, nem kell megbeszélnünk, ami történt?
– Mi sosem szoktunk beszélgetni – vetettem oda neki, aztán kirontottam a liftajtón, ami szerencsére kinyílt. Eric követett, és folyamatosan Shawn-t szidalmazta mögöttem. A parkolóhoz siettem, ahol az autómat hagytam, és megálltam a jármű mellett. – Otthon találkozunk – intettem neki, mire Eric odaszaladt hozzám, és rácsapott a kocsim tetejére.
– Ugye nem gondolod, hogy hagylak egyedül hazamenni?
– És hogy tervezel egyszerre két kocsit vezetni? – forgattam a szemem.
– Hazamegyünk az enyémmel, aztán küldök valakit a tiedért.
– Oké – mondtam, majd amikor Eric elégedetten megfordult, és elindult a kocsijához, én gyorsan bepattantam, beindítottam a motort, és kihajtottam a parkolóból. Eric utánam kiabált, de nem érdekelt. Fogalmam sem volt, hová megyek, ahogy arról sem, mik a terveim. Nem tudtam semmit, és már csak egyetlen ember maradt a földön, akihez fordulhattam.