Varázsló Egyetem /Namjoon, Taehyung ff./

Rémálom

Chon Min-Ji szemszög

Sao csak úgy faképnél hagyott. Bár nem csodálkozom. Ha valamitől izgatott leszek, akkor nagyon idegesítő tudok lenni. Upsz.. Elment rögtön aludni, szinte hozzám se szólt. Pedig alig van csak 7 óra. Én meg még teljesen aktív vagyok. Remélem a fiúk nem alszanak, ugyanis látogatójuk lesz. Már ha megtalálom a szobájukat. Ha nem találom meg, akkor kimegyek sétálni. Vagy megnézem az iskola többi részét ahol még nem voltam.

Csendben felöltöztem valami melegebb ruhába, mivel fáztam. Egy fekete kötött pulcsit, és egy szürke nadrágot vettem fel. Szép lassan oda lopakodtam az ajtóhoz, majd lenyomtam a kilincset és elsunnyogtam. A folyosón sétálgattam, és néztem a szobáknak az ajtajait. Néhány ki volt dekorálva. Gondolom már egy ideje itt tanulnak. Átgondoltam a mai történéseket, eközben csak haladtam előre. Észre sem vettem, hogy át keveredtem a fiúk részlegéhez. Hirtelen egy ajtó csapódást hallottam, amitől nagyon megijedtem. Már készültem volna felégetni az iskolát, mikor is csak egy fiú jelent meg előttem. Ideges volt, és észre sem vett, csak szimplán elsétált mellettem.

Folytattam az utamat a partneremhez, mert unatkoztam. Azt hiszem, hogy a 213-as szoba az övéké. És, hogy ezt honnan tudom? Amíg Sao és Nam sétálni voltak, Tae bejött hozzám beszélgetni és megkérdeztem.

Egy 10 perces keresgélés után meg is találtam. Vajon alszanak? Ha igen akkor nem akarom zavarni őket. Kettőt kopogtam, mire kisebb zajt hallottam bentről. Ez azt jelenti, hogy valaki még fent van. Kattant a zár, és kinyílt az ajtó. Tae széles mosolyával találtam szembe magamat, ami engem is mosolygásra késztetett.
-Szia, nem zavarok? Namjoon?-Kíváncsian fürkésztem a fiú arcát.

-Szia, nem, nem zavarsz. Sőt, örülök, hogy látlak. Namjoon pont most aludt el. Valami baj van?-Mosolya rögtön átváltott komolyságba, és várta, hogy mit válaszolok.

-Jajj nem.-Felnevettem arckifejezését látva, majd folytattam.-Csak tudod Seo már egy fél órája kidőlt, én meg unatkozom egyedül. Aludni meg nincs kedvem.-Kínosan felnevettem, majd a Taehyung papucsát kezdtem el tanulmányozni.

-Van kedved körbe nézni a suliban, vagy esetleg az udvaron?-Felnéztem, és Tae szemei csillogtak az izgatottságtól.

-Persze, miért is ne? De kint sötét van már nem?-Kicsit tartok attól, hogy sikítva fogok elrohanni Taehyung mellől.

-Majd maximum megint megfogod a kezem.-Kacsintott egyet, majd intett, hogy jöjjek beljebb.-Felveszek egy cipőt meg egy pulcsit és mehetünk is.-Ezzel el is tűnt a hálószobában.

Nem sokkal később meg is jelent egy jó nagy pulcsiban. Felhúzta a cipőjét, és indultunk is. Sétálgatás közben kérdeztünk egymástól pár dolgot. Miután végig jártuk az egész iskolát, jöhetett az udvar.

-Félsz?-Nézett rám Tae.
-Bevallom egy picit igen.-Kínosan felnevettem, és indultam volna ki, ha nem fogja meg a kezemet.

-Mondtam, hogy ha félsz, akkor fogd meg a kezemet. Nem kötelező, ez csak egy opció.-Perverz mosolyra váltott, majd összekulcsolta a kezünket.

-Jó kihasználni a félelmem mi?-Felnevettem, majd húztam magam után ki az udvarra. Kint van egy foci pálya, és egy kisebb virágos kert. Ezeken kívűl fák, meg padok. Leültünk az egyik padra. Már szinte korom sötét volt, ha nem lenne egy lámpa a pad mellett, akkor már nem látnék semmit.

Kellett nekem mondanom.. Amennyire örültem a lámpának, annak pont annyira kellett most kiégnie. Nagyon megijedtem, nem láttam szinte semmit.
Rászorítottam Taehyung kezére, és közelebb araszoltam hozzá a padon. Ő csak próbált nyugtatni, de nem használt semmi. Folyamatosan csak az kattogott a fejemben, hogy bármi történhet és én csak nem is látok semmit. Már sírás határán voltam, mikor egyszer csak Taehyung átölelt. Éreztem teste melegét, és ahogy vette a levegőt az csikizte a nyakamat. Kellett egy pár perc míg lenyugszom, és nem lihegek meg remegek. Végül csak én is átöleltem, majd halkan suttogni kezdtem;
-Menjünk be kérlek, kezdek fázni.-A hirtelen jött hangomtól kirázta a hideg, amin csak halkan kuncogtam. Eltoltam magamtól, és felálltam. Megragadtam újból a kezét és megpróbáltam valahogy visszafelé indulni.

Párszor megbotlottam, de Tae megtartott a kezemnél fogva, így nem estem el, szerencsére. Elkísért a szobámig, ahol elköszöntünk egymástól, én meg bementem. Gyorsan lezuhanyoztam, és lefeküdtem. Szinte azonnal elnyomott az álom.

-Hol vagyok? Miért van ilyen sötét? Miért vagyok itt?-Egy sötét helyen találtam magamat. Erdőben voltam talán.  Hosszú ösvény vezetett egy temető felé. Elindultam előre, de megbotlottam egy gyökérben és elestem. Mikor felnéztem megláttam egy döglött patkányt. Felsikítottam, és felpattantam a földről. A hátam mögül valamilyen zajt véltem felfedezni. Hátra pillantottam, de nem láttam semmit. Érdekes. Megindultam a fák között valamerre, mivel én 100%, hogy be nem megyek a temetőbe. Egyszer csak lépés zaját hallottam meg közvetlen mellőlem. Ismét semmit sem láttam mikor odanéztem. Kezdtem eléggé félni, ezért zseblámpával világítva sétáltam tovább. Találtam egy kutat amibe belenéztem. A víz olyan volt akár csak egy tükör, az arcom véres volt, és közvetlen fölöttem megláttam egy árnyat. Megfordultam és futásnak eredtem. A feketeség követni kezdett, én meg nem tudtam hová menni. Csak futottam amerre láttam. De ismét megbotlottam, ezúttal viszont nem tudtam felkelni. Hirtelen elkezdett feketedni a lábam, a kezem, és végül elnyelt teljesen.

Hajnalban hangosan zihálva keltem fel, az arcom nedves volt. Sírtam volna?
-Ez csak egy álom volt?-Suttogtam. Megpróbáltam valamennyire megnyugtatni magamat. Kimentem a mosdóba és megmostam az arcomat. Ezután megcéloztam a konyhát, és ittam egy pohár hideg vizet. Még vettem pár mély levegőt, és visszafeküdtem. Nem sokkal később ismét elaludtam.

~Nanami