Varázsló Egyetem /Namjoon, Taehyung ff./

Vizsgálatok

Chon Min-Ji szemszög

Miután vége lett a próbáknak elküldtek minket egy vizsgálatra.

Az egyik párnak nagyon menő képessége volt! A lány akármilyen tárgyat szét tudott törni, a fiú pedig összerakni. Bárcsak nekem is valami hasonló lenne, nem akarok ilyen veszélyes erővel rendelkezni.

Szépen sorban mondták a nevünket, mi meg egyesével haladtunk befelé. Én következtem. Kérdéseket tettek fel. Mint például, hogy mit érzékeltem mikor előhívtam a képességem, mennyire volt heves, és, hogy éreztem-e valami fájdalmat. Természetesen éreztem valamit, de nem tudom mire vélni. Mintha valami átsuhant volna az egész testemen, és majdnem beleremegtem. Nem tudtam megállítani, hirtelen rámtört és azért lett olyan óriási a láng. Már megértem miért mondták, hogy ne használjuk tanári felügyelet nélkül.

Kimentem a teremből, és utánam Taehyung ment be. Ő még csak megállítani sem tudta. Sajnálom szegényt, remélem nem érzi rosszúl magát emiatt. Ez csak természetes. Én is simán felgyújthattam volna véletlen a szobát.

Miután Tae is kijött odamentem hozzá. Elég szomorúan festett.

-Mi a baj? Csak nem az miatt vagy ilyen amiről nem is tehetsz?-Mentem oda hozzá.

-De igenis tehetek róla. Még le is csesztek miatta. Mi lesz ha nem fog menni megállítani?-Rám nézett, szemei könnyesek voltak. Istenem, de nem is tehet róla!

-Figyelj, szerintem nem tehetsz róla. És jó nagy hülye lehet az a nő ha ilyenért hibáztat. Én nem okollak téged ez miatt, és a többiek sem az osztályból. Az a nő ott sem volt! Szard le!-Próbáltam bíztatóan mosolyogni. De szinte semmi reakciót nem kaptam. Éppen indulni készültem volna, de Taehyung megfogta a csuklómat és nem engedett el. Én csak kérdőn ránéztem, és hümmögtem egyet, hogy mit szeretne.

-Köszönöm. Kedves tőled, hogy nem hibáztatsz. Örülök, hogy te lettél a partnerem.-Felemelte a fejét, majd rám mosolygott amit viszonoztam. Elengedte a csuklóm, de viszont most én fogtam meg az ő kezét és rántottam oda a barátainkhoz.

Az első nap vizsgálatokon veszünk részt. Elvileg most egy tesi óra jön, amin megnézik mennyire vagyunk gyorsak, és, hogy mitől fáradunk ki. Ilyen vizsgák minden év elején, felévnél, és év végén is lesznek. Csak, hogy teszteljék mennyit javultunk, vagy esetleg romlottunk. Ha a második eset bekövetkezik, akkor különleges orvosi kezelésre visznek minket, mivel elvileg ez rendellenesség.

Sao-val elkezdtük keresni az öltözőt. Amit meg is találtunk. Na de miben fogunk tesizni? Nem hoztam semmi ilyesfajta ruhát. A terem előtt állt két nő, és volt előttük egy asztal. Tele volt becsomagolt testnevelés ruhákkal. Ó szóval itt így van ez. Méretezve voltak, szóval csak le kellett diktálni, hogy milyen méretben kell, és már máris adták. Az öltözék egy elég rövid fekete színű nadrágból állt, és egy fehér pólóból. Bár ez szinte alap.

Mikor végeztünk az öltözéssel, a tanár úr szólt, hogy menjünk és üljünk le a teremben lévő padokra, ugyanis mindjárt jön ő is.

A terem tele volt minden féle akadályokkal. Azt is nézik milyen messzire dobod a labdát? Úgy érzem abban nem leszek túl jó. Volt kötélmászás, kúszás, mászóka, célzás íjjal, falmászás meg még sok dolog. Még ilyen rúdakat is át kellett ugrani. Elsőnek futással melegítettünk be, meg kidobóssal.
Én legjobb a falmászásban, a célzásban, az ugrálásban és a kúszásban voltam. A karjaim csúsztak a mászókán, így nem nagyon ment átmászni. A kötélmászás meg alap, hogy nem megy. A tanárok azt mondták, hogy segítenek feljavítani azokat amik nem mentek. Bezzeg Taehyungnak minden ment. Sao-t és Nam-ot sajnos nem figyeltem, de biztos nagyon jók voltak ők is. Majd kikérdezem őket!

Mikor végeztünk rögtön megcéloztam az öltözőt. Átvettem a ruháimat, és elcsomagoltam a testnevelés ruhát. Odamentem Sao-hoz.
-Te tudod, hogy most mi lesz?-Kérdeztem.
-Uuu, azt hiszem, hogy most fel kell mennünk az osztály termünkbe, és kapunk egy feladat sort. A gondolkodási módunkat is vizsgálják, szóval lehet kérdőív lesz vagy nem tudom. -Vállat vont, majd elindult kifelé.

Felmentünk a szobánkba lepakolni a kapott ruhákat, és indultunk is megkeresni a termünket. Egy 10 perces séta után meg is volt.

Elhelyezkedtünk leghátúl, és lepakoltuk a táskánkat. Sao még gyorsan kiszaladt a mosdóba. Időközben a fiúk is megérkeztek. Jöttek volna be az ajtón, de pont akkor jött vissza Sao a mosdóból. Illedelmesen előre engedték, de arra nem számítottak, hogy a lány megbotlik az ajtó küszöbén. Namjoon gyorsan elkapta a lány derekát és vissza rántotta még mielőtt elesne. Rák vörös fejjel jött oda hozzám, majd levágta magát a székre. Én csak halkan kuncogtam magamban.

~Nanami