Varázsló Egyetem /Namjoon, Taehyung ff./

Iskola látogatás 2.0

Rim Sao-Hyun szemszöge

De a nevük nem volt kiírva az iskoláknak.
Számkódokkal volt megjelölve, csak egy papír volt ott, és oda volt írva,hogy melyikben milyen a tanulói átlag meg,hogy milyen dolgokat lehet ott tanulni..
Nézzük csak, van egy 7890.
Itt szintén mágia van, de valahogy másmilyen,sötétebb, azaz okkult. Bár ez engem érdekel, lehet én oda megyek. Tanulmányi eredmények átlaga 4,5.Hmm. Vágok hozzá egy elég értelmes fejet.(😏)

Ránézek a másikra,2222, itt angyal oktatás van. Ezt,hogy értsem? Igazi angyalokkal fogok találkozni? Csillan fel a szemem. Átlag: kitűnő, nem semmi.

És egy utolsó maradt, 7777, elveszett lelkek oktatása. Átlag: 3,5.
Ez is érdekes, valahogy én mindbe el akarok menni.. Oldalra pillantok, a barátaim állnak mellettem.

-Ti melyiket választjátok?- Néztem rájuk. Egymásra néztek, és egyszerre kimondták.
De annyira összevissza mondták,hogy ebből semmit se lehetett érteni.
-Egyszerre csak egy valaki mondja..- Csaptam a homlokomra.

-Min, te melyiket választod?-Néztem rá mosolyogva. Mintha belelátnék a fejébe.
Fogadni merek,hogy mi ketten nem ugyanazt választottuk.

-A 2222-est, azaz az angyal oktatásosat.-
Mondja úgy mintha választása se lenne.
Előlép Taehyung, megköszörüli a torkát, majd megszólal.

-Én, megyek meglátogatni az angyalokat Minnel.-Mosolygott és a közben feltartotta a szivárványos kakipárnáját. Namjoon meg értetlen fejet vágott,hogy azt honnan szedte elő. Legyintett,hogy mostmár mindegy, mert már senki se fogja visszarángatni.

-És te Sao? Melyikre mész?-Kérdezte Min, és mint észrevettem már ő is tudta,hogy nem ugyanarra megyünk.

-Én a 7890-ra megyek, mondtam egy ijesztő mosoly kíséretében, bár szerintem számukra röhejes volt.. Ugyanis nevetni kezdtek. Ránéztem Namjoonra majd megkérdeztem őt is.

-És te hova mész?- Mosolyogtam rá mint egy 5 éves. Megköszörülte ő is a torkát, mint Taehyung.

-Én is a 2222-re megyek mint a többiek.-Mondta, közben hallani lehetett a hangjában,hogy sajnálja,hogy egyedül kell mennem. De én nem bánom, tudtam,hogy senki nem jön velem. De arra nem számítottam,hogy rajtam kívül mindenki a 2222-re fog menni..

-Aki a 7890-re megy jöjjön ,indul a busz!-Mondta a tanárnő, egy hangosító készülékkel. A gyerekek velem együtt egy csoportként indultak meg. Integettem még a többieknek, aztán felszálltam a buszra. Szegény Min.. 2 fiúval kell mennie, elmondtam neki pár imát,hogy túlélje,de erre igen kicsi esély van. Közben magamban nevettem mint egy idióta.
Leültem a legközelebbi ülőhelyre ami az ablak felé közelebb van. Szeretek utazás közben az ablakon kinézni, erre megszólalt a sofőr.

-Kérem mindenki csatolja be magát.-Majd visszafordult. Alig hagyott időt arra,hogy becsatoljam ezt a nyanvadt csatolót. (ennek mi a neve? 😂)Pont mikor becsatoltam elindult a busz, az arcom megint próbált szökni a fejemről a nagy sebesség miatt. Kb 5 percbe telt mire odaértünk. Mindenki kiszállt a buszból, a gyerekek nagy része fel se fogta még,hogy már a földön vagyunk. Egy nagy épület volt velünk szemben. Itt minden iskola olyan mint egy kastély? Megindultunk tömegestül az említett épület felé.

Az ajtó elött mindenki megállt. Egy tanár előrelépett és belekezdett a mondandójába.
-Egyesével gyertek be az épületbe mert regisztrállni kell.- A gyerekek szótfogadva sorbaálltak, szerencsére én az elején voltam szóval hamar bejutottam. Bár ne tettem volna, amint beléptem egy sötét helyre érkeztem, ijesztő volt.

Elindultam be a sötétbe, már pár diák a földön feküdt vagy ült. Ez egy csapda, nem hiszem el. Most mihez fogok kezdeni?
Túl fiatal vagyok még a halálhoz! Nem akarok meghalni! Ki kell jutnom. A telefonomhoz nyúltam,és Mint próbáltam hívni.
-Nincs térerő basszameg!- Mondtam halkan.

Egy mellettem lévő fiú halkan megszólalt. Még a hideg is kirázott olyan ridegen beszélt..
-Nem éri meg megpróbálni.. Mindenki megpróbált már mindent..Nem fogunk innen kijutni.-Mi az,hogy már mindent? Olyan nincs, biztos van valami kiút. Csak félre akarnak vezetni. Lennie kell egy kijáratnak. Ott ahol bejöttem, nem? Ott kell lennie! De várjunk, hol volt az ajtó?
Felálltam,és üvölteni keztem.

-Hol van az a kicseszett ajtó?! Én nem fogok itt meghalni! Nem, én ..nem..-Csendesedett a hangom. Legalább Minék jól vannak. Jó,hogy nem jöttek velem.. Keresem még a kijáratot, bár tudom,hogy reménytelen. De én valahogy ki fogok akkor is jutni!

/Úristen, el sem hiszem, hogy azóta ennyien olvastátok el a történetet! Hihetetlen, nagyon szépen köszönjük! 😄❤ Ha tetszett kommentelj, vagy nyomj egy csillagot :3 /

~Akane-san